adozona.hu
AVI 2004.7.91
AVI 2004.7.91
Az illetéktörvény alkalmazása során lakásnak minősül az építési engedély szerinti lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka az 50%-ot meghaladja [1990. évi XCIII. tv. 102. § f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1999. szeptember 10. napján kelt adásvételi szerződéssel 10 millió forint vételárért vásárolta meg a Sz., 921 négyzetméter kiterjedésű, természetben a K. u. 63. szám alatti házasingatlant. A vételt megelőzően 1999. május 31-én - előszerződést követően - értékesítette az Sz. külterület 51/4 helyrajzi számú 3304 négyzetméter kiterjedésű ingatlanát, amelyen a szerződés szerint külső és belső vakolt falazatú, szerkezetkész, külső nyílászárókkal, tetőszerkezettel, közmű csatlakozási ...
AVI 2004.7.91 Az illetéktörvény alkalmazása során lakásnak minősül az építési engedély szerinti lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka az 50%-ot meghaladja [1990. évi XCIII. tv. 102. § f) pont]
A felperes az 1999. szeptember 10. napján kelt adásvételi szerződéssel 10 millió forint vételárért vásárolta meg a Sz., 921 négyzetméter kiterjedésű, természetben a K. u. 63. szám alatti házasingatlant. A vételt megelőzően 1999. május 31-én - előszerződést követően - értékesítette az Sz. külterület 51/4 helyrajzi számú 3304 négyzetméter kiterjedésű ingatlanát, amelyen a szerződés szerint külső és belső vakolt falazatú, szerkezetkész, külső nyílászárókkal, tetőszerkezettel, közmű csatlakozási lehetőséggel rendelkező lakóépület állt. Az ingatlanra vonatkozó vételárat - építési hibák miatt - utóbb a szerződés módosításával 8 500 000 forintban állapították meg.Az alperes elsőfokú hatósága 2000. február 28. napján kelt fizetési meghagyásával 460 000 forint visszterhes vagyonátruházási és 2000 forint eljárási illeték - ezen belül 442 000 forint illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes 2000. július 3. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 2000. május 11. napján kelt határozatát, amellyel a felperesnek az eladott ingatlana illetékkiszabás körében történő figyelembevételével kapcsolatos kérelmét elutasította. Indokolása szerint az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 102. § f) pontja valamint a 21. § (5) bekezdése alkalmazására azért nem volt lehetőség, mert az ingatlan-nyilvántartásban nem lakásként nyilvántartott ingatlanon a - rendelkezésére álló 1999. június 18-i igazságügyi szakértői vélemények szerint - a szerződés megkötésekor 40%-os készültségi fokú építési engedéllyel épült épület lakástulajdonnak nem minősül.
A felperes a keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és az illeték összegének megállapításánál eladott ingatlanának a figyelembevételét kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában az Itv. 3. § (3) bekezdése, 21. § (1)-(5) bekezdései, a 102. § (1) bekezdése és (3) bekezdés f) pontja rendelkezéseit idézte. A készültségi fok tekintetében V. József és Ny. István szakértők 1999. június 18. napján készített véleményét fogadta el, amelyek szerint a készültségi fok az 50%-ot nem haladta meg, ezért az illetékkedvezmény alkalmazásának nem volt helye. Nem fogadta el a felperes által a fellebbezési eljárásban becsatolt B. János, valamint a perben becsatolt M. Péter szakértők véleményét, mert azok nem az illeték kötelezettség keletkezése időpontjában, és nem helyszíni szemle, hanem iratok és a felperes nyilatkozata szerinti állapotra adtak véleményt. Nem fogadta el V. József tárgyaláson módosított véleményét sem, mert a vélemény készítését követően hosszabb idő telt el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ába ütközik, mert a bíróság a szakértői vélemények tartalmától eltérő álláspontját nem indokolta meg. Állást foglalt olyan építészeti kérdésekben, amelyhez megfelelő szakképesítéssel nem rendelkezik szemben több szakértő véleményével, akik a készültségi fokot 50%-ot meghaladóra véleményezték.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A perbeli jogvita kapcsán irányadó anyagi jogszabályok a következőket rendelik:
Az Itv. 21. § (1) bekezdése alapján a lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6 illetéket kell fizetni. Az (5) bekezdés a) pontja kimondja, hogy az olyan magánszemély lakástulajdon vásárlása esetén, aki a másik lakástulajdonát a vásárlás időpontjától számítva legfeljebb egy évvel korábban eladta az illeték alapja a vásárolt és eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének különbözete, ha a vásárlás időpontjában a magánszemély tulajdonában a vásárolt lakástulajdonon kívül más lakástulajdon nincs. A (7) bekezdés szerint az (5) bekezdésben említett adásvételnél a vevő az ott említett másik lakástulajdona eladását a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával vagy más megfelelő módon köteles igazolni. Ezzel egyidejűleg kell nyilatkoznia arról is, hogy a vásárláskor az (5) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelt. Az Itv. 102. § f) pontja szerinti az illetéktörvény alkalmazása szempontjában lakástulajdonnak minősül a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzátartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház (lakás) céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka az 50%-ot meghaladja.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A perbeli jogvita a felek között azon folyt, hogy illetékkötelezettség keletkezésekor az eladott ingatlanon levő épület készültsége meghaladta vagy sem az 50%-ot. A felperes az elsőfokú bíróság által e körben mérlegeléssel megállapított tényállás jogszabályba ütközését állította. A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a megalapozatlanság címén jogerős ítélet felülvizsgálatának akkor van helye az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, ellentmondó vagy okszerűtlen megállapításokat tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak érvényesülését a felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló iratok alapján megállapítani nem tudta. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállási része nem tartalmazza az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan, hogy az építési engedéllyel létesülő lakóépítménynek mely részei milyen állapotban álltak az ingatlanon, és azok hány százalékos készültségi fokot értek el. A tények megállapítása vagyis az, hogy az épületnek mely részei milyen állapotban voltak az adásvételi szerződéskor a bíróság feladata. Az pedig, hogy a már meglevő épület hány százalékos készültségnek felel meg építésszakértői szakkérdés.
A másolatban beszerzett közigazgatási, valamint a peres iratok között nem találhatók fel azok a szakértői vélemények, amelyeket az elsőfokú bíróság a készültségi fok tekintetében elfogadott, de hiányzik az a szakértől vélemény is, amelyet a felperes a közigazgatási eljárásban csatolt. Ezek hiányában a tárgyaláson szóban módosított szakértői nyilatkozat, valamint a felperes által becsatolt szakértől vélemény elvetésének első bírói indokai értékelhetetlenek.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak először az épület állapotára vonatkozó tények tekintetében kell bizonyítást lefolytatnia, amelyre vonatkozó bizonyítékok megjelölésére a felperest kell felhívni. E körben kerülhet sor a felperes, valamint tanúként a vevő, a kivitelező meghallgatására, sor kerülhet az építési engedéllyel kapcsolatos iratok beszerzésére. A tények tisztázását követően a készültségi fok megállapításához kell igénybe venni szakértőt, illetve erről nyilatkoztatni a már korábban szakvéleményt benyújtókat. Ezután lehet állást foglalni az alperesi határozat jogszerűségéről. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.243/2001.)