adozona.hu
AVI 2004.6.76
AVI 2004.6.76
A visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapított haszonélvezet, használat esetén a tulajdonszerző a haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti az illetéket (1990. évi XCIII. tv. 20. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tartási szerződést kötött, amellyel a szerződés biztosítására kikötött terhelési és elidegenítési tilalommal a B. üdülőingatlan 214 eszmei illetőségét, valamint az eltartottak birtokában álló és használatukban maradó ingó vagyont a szerződés 3. pontja szerint megszerezte.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatósága 652 000 forint illeték megfizetésére kötelező fizetési meghagyását. Az eljárás során a szerződésben 3 millió forint értékben megjelölt ingatlan 2/4 eszm...
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatósága 652 000 forint illeték megfizetésére kötelező fizetési meghagyását. Az eljárás során a szerződésben 3 millió forint értékben megjelölt ingatlan 2/4 eszmei része forgalmi értékét az elsőfokú illetékhivatal 6 500 000 forintban állapította meg.
A határozat megváltoztatása és az alperes 162 500 forint valamint annak kamatai visszafizetésére való kötelezése iránti keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Megállapította, hogy a felperesnek a tartási szerződés jogcímén megszerzett illetőségét csak elidegenítési és terhelési tilalom terheli, haszonélvezeti illetőleg használati jog nem. A felek a tartási szerződéssel egyidejűleg a perbeli ingatlanilletőségre használati vagy haszonélvezeti jogot nem alapítottak. Az ingatlan üdülő, az eltartottak Budapesten laknak, ezért a használat vagy a lakottság forgalmi értéket csökkentő hatása az üdülőingatlan tekintetében nem merült fel; szakértő kirendelését pedig a felperesek nem kérték. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése felhívásával megállapította, hogy a felperes nem igazolta, hogy a határozati megállapítással szemben a forgalmi érték az általa megjelölt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesi határozatban megállapított illetékkötelezettség 132 000 forinttal történő csökkentését kérte. Álláspontja szerint az ítélet az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 20. § (1) bekezdésébe valamint a 72. § (1) és (3) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az ingatlan másik 1/2-ed részét terhelő haszonélvezeti jogot valamint a használatra vonatkozó szerződéses kikötést, amelynek figyelembevételével az ingatlan-illetőség forgalmi értéke 5 200 000 forint.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt az Itv. 20. § (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapított haszonélvezet, használat esetében a tulajdonszerző a - 72. § szerint számított - haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket a haszonélvező, használó pedig a haszonélvezet, a használat számított értéke után fizeti a szerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket. Az Itv. 72. § (1) bekezdése kimondja, hogy a vagyoni értékű jogok egy évi értékéül az ezzel terhelt dolog - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének egy huszad részét kell tekinteni. A (3) bekezdés alapján a bizonytalan időre terjedő vagyoni értékű jog esetében a jog értéke az egy évi érték ötszöröse.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesi hivatkozással ellentétben a tartási szerződés 3. pontja világosan rendelkezik az ingatlanról akként, hogy azt csak terhelési és elidegenítési tilalom terheli; arra ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő haszonélvezeti vagy használati jogot nem alapítottak. Ebből következően nem merült fel az Itv. 20. § (1) bekezdése valamint a 72. § (1) és (3) bekezdésének alkalmazása. Az elsőfokú bíróság az Itv. 19. § (1) bekezdésén alapuló alperesi határozat jogszerűségéről a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel ezért helytállóan határozott.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta és a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati perköltség valamint az Itv. 39. § (1) bekezdése továbbá az 50. § (1) bekezdése alapján számítható felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az Itv. 65. § (1) bekezdése alapján kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.691/2000.)