adozona.hu
AVI 2004.3.36
AVI 2004.3.36
Az illetékkötelezettséget a szerződés későbbi sorsa nem érinti (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes az 1996. január 25. napján kelt adásvételi szerződéssel 25 millió forint vételárért megvásárolta a sz.-i lakóház, udvar megjelölésű, természetben az A. u. 36. szám alatti 672 m2 kiterjedésű ingatlant, amelyre a Polgármesteri Hivatal az 1989. október 6. napján kelt határozatával lakóépület és virágüzlet létesítésére adott építési engedélyt. Az építtető az engedélytől eltérően panziót épített, amelyre az 1994. szeptember 26. napján ...
AVI 2004.3.36 Az illetékkötelezettséget a szerződés későbbi sorsa nem érinti (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes az 1996. január 25. napján kelt adásvételi szerződéssel 25 millió forint vételárért megvásárolta a sz.-i lakóház, udvar megjelölésű, természetben az A. u. 36. szám alatti 672 m2 kiterjedésű ingatlant, amelyre a Polgármesteri Hivatal az 1989. október 6. napján kelt határozatával lakóépület és virágüzlet létesítésére adott építési engedélyt. Az építtető az engedélytől eltérően panziót épített, amelyre az 1994. szeptember 26. napján kelt határozattal végleges fennmaradási engedélyt kapott.Az alperes az 1998. október 6. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel a felperest 2 500 000 forint vagyonátruházási és 2000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 102. § (1) bekezdés f) pontja és (3) bekezdésére figyelemmel az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására irányuló felperesi keresetet a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletével elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy tulajdoni lap adata ellenére az ingatlan ténylegesen nem lakás céljára szolgált, hanem panzióként üzemelt, amelyről a felperes, aki az ingatlant megtekintett állapotban vásárolta meg tudomást szerezhetett. Az Itv. 102. § (3) bekezdése és (1) bekezdés f) pontja alapján arra következtetett, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekor az illeték mértékét az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján jogszerűen állapította meg az alperes. Utalt arra is, hogy az illeték fizetési kötelezettség keletkezését nem érinti a szerződés érvénytelenségének utóbbi megállapítása, ezért a per tárgyalásának felfüggesztését mellőzte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és illetékfizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet a tényállás felderítetlensége, valamint az ingatlan nyilvántartás adatainak hiteltelenné tétele körében észlelhető hiányosságok miatt törvénysértő és megalapozatlan. Arra hivatkozott, hogy az építési engedély alapján legfeljebb lakás és virágüzlet ingatlanrészek forgalmi értékének szétválasztásának lenne helye. Az ingatlan nyilvántartás adatát automatikusan nem érvényteleníti az a tény, hogy az ingatlant öt éve nem lakják. Azzal is érvelt, hogy részéről vagyonszerzés nem következett be, az illetékes földhivatal a tulajdonjoga bejegyzésére irányuló eljárást a széljegy törlése mellett megszüntette, amelynél fogva az illetékkiszabás is okafogyott.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A perben irányadó jogszabályok a kővetkezőket tartalmazzák:
Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 19. § (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Az Itv. 21. § (1) bekezdése kimondja, hogy lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.
Az Itv. 102. § (1) bekezdése f) pontja a lakástulajdon fogalmát a törvény alkalmazásában a következők határozza meg: az lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzátartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház (lakás) céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka az 50%-ot meghaladja. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet - a hozzá tartozó kivett területtel együtt - lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább öt éve más célra hasznosítanak. Az Itv. 102. § (3) bekezdése alapján az f) pontban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a fenti jogszabályok megsértését, hanem tartalmilag a bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás ennek folytán az ítéletnek a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközését állította. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság az alkalmazandó jog által meghatározott releváns tények alapján, az irreleváns körülmények mellőzésével állapítja meg a tényállást, majd foglal állást a keresetben érvényesített igényről.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a fenti jogszabályoknak eleget tett. Az alperesi határozat jogszerűségét az illetékkötelezettség keletkezésére irányadó Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján az Itv. 102. § (3) bekezdése szerint helytállóan vizsgálta. E körben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján kiemeli, hogy az illetékkötelezettségre vonatkozó megállapítások jogszerűségét a szerződés későbbi sorsa nem érinti, ezért nem volt helye a tárgyalás felfüggesztésének. A szerződés érvénytelensége ugyanezen okból nem eredményezheti az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó határozat jogszabályba ütközésének megállapítását. Az Itv. 102. § (1) bekezdése f) pontja világosan kimondja, hogy az illetéktörvény alkalmazása szempontjából lakástulajdonnak az minősül, amely erre a célra létesült és ilyenként van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve. Irreleváns ezért az építési engedély tartalma, de releváns a fennmaradási engedély tartalma, amely szerint - a felperes által sem cáfoltan - nem lakás, hanem ténylegesen panzió létesült, amelynek következtében a jogszabály által megkívánt kettős feltétel egyike hiányzott. Ebből következően az alperes határozata, amely az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti mértéket alkalmazta, jogszerű volt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság jogszabálysértést nem követett el. A mérlegeléssel megállapított tényállás a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapult, amelynek alapján levont jogi következtetést a Legfelsőbb Bíróság osztotta, ezért a jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.929/2000.)