adozona.hu
AVI 2004.3.33
AVI 2004.3.33
A pénzügyi jogszabályokból származó kötelezettségek teljesítését a gazdasági tevékenység bizonylatai alapján kell megítélni (1991. évi XVIII. tv. 83. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. és 1998. években a P. M. Kft.-nek és a P. Kft.-nek előzetes megállapodás alapján éves vásárlása ellenértéke után az egységár százalékában visszatérítést eszközölt, amelyről jóváíró számlákat bocsátott ki. A számlákon a felperes csak mennyiségi adatokat szerepeltetett, ezért azokból nem volt megállapítható, hogy az engedményt milyen termékek árából adta. A felperes 1998. július elsejétől nem forgalmazott termékeket a P. M. Kft. részére, de e...
AVI 2004.3.33 A pénzügyi jogszabályokból származó kötelezettségek teljesítését a gazdasági tevékenység bizonylatai alapján kell megítélni (1991. évi XVIII. tv. 83. §)
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. és 1998. években a P. M. Kft.-nek és a P. Kft.-nek előzetes megállapodás alapján éves vásárlása ellenértéke után az egységár százalékában visszatérítést eszközölt, amelyről jóváíró számlákat bocsátott ki. A számlákon a felperes csak mennyiségi adatokat szerepeltetett, ezért azokból nem volt megállapítható, hogy az engedményt milyen termékek árából adta. A felperes 1998. július elsejétől nem forgalmazott termékeket a P. M. Kft. részére, de elszámolt bevételszerző tevékenységgel összefüggésben felmerült költséget.Az alperes 1999. november 3. napján kelt 46-2. számú határozatával módosított 46. számú határozatával megváltoztatva az elsőfokú adóhatósága 1999. augusztus 5. napján kelt határozatát a felperest általános forgalmi adó nemben 1997. évre vonatkozóan 664 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet és 1998. évre vonatkozóan
2 083 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, társasági adó nemben 1997. évre 294 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 1998. évre vonatkozóan javára 6 467 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte 3 041 000 Ft adóhiány, 1 520 000 Ft adóbírság és 450 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos rendelkezések azon alapultak, hogy az adóhatóságok jogosulatlan adólevonásként állapították meg a felperes által 1997. és 1998. évek folyamán a nagy vevőinek éves vásárlásuk alapján adott visszatérítések általános forgalmi adó tartalmát, amelyekről jóváíró áfás számlát bocsátott ki, mert azok az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 45. § (2) bekezdése szerinti feltételeket nem teljesítették, ezért nem alkalmasak az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdése szerinti adóalap csökkentésre.
Az alperesi határozat felülvizsgálatára és hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Indokolásában az Áfa. tv. 22. § (2) bekezdése, (4) bekezdése a) pontja, valamint (5) bekezdése a) pontjára hivatkozva kifejtette, hogy az Áfa. tv. az engedmény két fajtáját; a (4) bekezdés szerint az előre megállapított és az (5) bekezdés szerint az utólag adott árengedményt ismeri. Az első esetben az engedmény előre ismert, ezért nem merül fel a számla korrekciója. Az utóbb adott engedmény ismérve, hogy a teljesítésről kibocsátott számlában az engedmény nélküli érték az adóalap. Ha utóbb az engedmény feltétele teljesül az adóalap csökkentés csak számlahelyesbítéssel érvényesíthető az Áfa. tv. 45. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján. A felperes ezért kizárólag az Áfa. tv. 22. § (5) bekezdését alkalmazhatta volna elszámolásainál. Kimondta azt is, hogy az esetben, ha az engedmény nem konkrét teljesítéshez kapcsolódik, és nem lehet adóalap csökkentést alkalmazni, akkor a Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 47. § (3) bekezdése szerint az egyéb ráfordítások között kell kimutatni az adásvételi szerződésen alapuló - konkrét termékhez, áruhoz közvetlenül kapcsolódó, de nem számlázott - utólag adott engedmények szerződés szerinti összegét. A továbbiakban megállapította, hogy az 1997. decemberben a P. Kft. felé kibocsátott jóváíró számlák tartalma alapján az alperes helytállóan alkalmazta az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontját és jogszerűen írta elő a forgalmi érték után meg nem fizetett általános forgalmi adót. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló módosított 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján kimondta, hogy a felperes adózás előtti eredményét növeli az 1998. II. félévre eső visszatérítés elszámolt összege figyelemmel arra, hogy a P. M. Kft. részére értékesítést nem végzett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a kereseti kérelme szerint kérte. Álláspontja szerint a gazdasági eseményeket azok tartalma szerint és nem a dokumentálás módja szerint kell megítélni. Utalt arra, hogy az alperes sem tette vitássá az árengedményt, amelynek következtében az Áfa. tv. 22. §-a alapján a felperesnek adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az alperes a számviteli szabályok megsértését nem rótta a felperes terhére, ezért a lezárt eljárást követően azzal kapcsolatos szankciót nem alkalmazhat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte. Utalt arra, hogy a felperes döntési jogkörébe tartozik, hogy milyen számlát állít ki. Az alperes a felperes által választott forma adójogi következményeit vonta le.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítéletnek az Áfa. tv. 22. §-ába ütközését, ezzel összefüggésben az okiratoktól független tényleges gazdasági folyamat relevanciáját állította.
Az Áfa. tv. a 43. § (1) bekezdés a) pontja a termékértékesítő kötelezettségévé teszi a 44. § szerinti számla nyújtását. A számlakibocsátó a már kibocsátott számlával kapcsolatosan az Áft. 45. §-ában írt tartalommal és feltételek esetén bocsáthat ki helyesbítő számlát. Az Áft. 22. § (4) bekezdés a) pontja értelmében az adó alapjába nem tartozik bele az árleszállítás, engedmény címén elengedett összeg, illetve az (5) bekezdés a) pontja szerint az árcsökkentés, engedmény címén visszatérített összeg. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 83. § (1) bekezdése kimondja, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A (2) bekezdés szerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.
A fenti rendelkezésekből kitűnően a felperesi vélekedéssel szemben a pénzügyi jogszabályokból származó kötelezettségek teljesítését a gazdasági tevékenység bizonylatai alapján lehet és kell megítélni. A felperes az Áfa. tv. 22. § (4) és (5) bekezdése alkalmazásához szükséges bizonylattal, számlával nem rendelkezik. A gazdasági szándékával megegyező számlák hiányát a célzott gazdasági esemény nem pótolja és helyettesíti, ezért az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az alperesi határozat felperesi számlákon alapuló megállapításai helyességére. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontját a Legfelsőbb Bíróság osztja, azt a továbbiakban nem ismétli.
A fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben a felperes által megjelölt jogszabálysértést nem észlelte, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.581/2000.)