adozona.hu
AVI 2004.3.31
AVI 2004.3.31
Az Art. 37. § (5) bekezdése kógens szabályként a jegyzőkönyv készítését és annak tartalmi, formai kellékeit nevesíti [1990. évi XCI. tv. 37. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. évben adóellenőrzést végzett személyi jövedelemadó nemben.
A megismételt eljárásban meghozott 1999. szeptember 3-án kelt határozatával a felperes terhére 1995-1996. évre vonatkozóan 6 180 791 Ft megfizetendő adóhiányt állapított meg, továbbá kötelezte 3 090 395 Ft adóbírság, és
3 074 074 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is.
Az alperes 2000. február 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok bírói ...
AVI 2004.3.31 Az Art. 37. § (5) bekezdése kógens szabályként a jegyzőkönyv készítését és annak tartalmi, formai kellékeit nevesíti [1990. évi XCI. tv. 37. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997. évben adóellenőrzést végzett személyi jövedelemadó nemben.A megismételt eljárásban meghozott 1999. szeptember 3-án kelt határozatával a felperes terhére 1995-1996. évre vonatkozóan 6 180 791 Ft megfizetendő adóhiányt állapított meg, továbbá kötelezte 3 090 395 Ft adóbírság, és
3 074 074 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is.
Az alperes 2000. február 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok bírói felülvizsgálatát és ennek eredményeként hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes keresetét arra alapította, hogy az új eljárásban az adóhatóság olyan súlyos eljárási jogszabálysértéseket követett el, amely folytán határozata is jogszabálysértő. Ezen túl sérelmezte az adóhatóság becslési eljárását, amelynek alátámasztására igazságügyi mezőgazdasági szakértőt rendeltek ki. A felperes szerint a szakértő véleménye szakmai szempontból nem volt elfogadható.
Vitatta továbbá azt az adóhatósági megállapítást is, mely szerint a további magánszemélyek mezőgazdasági kistermelői tevékenységet nem végeztek, csak a technológiai folyamat egy részműveletét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 6. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A bíróság jogerős ítéletében a felperes által hivatkozott három eljárásjogi jogszabálysértésből kettő vonatkozásában azt állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása nem sértett jogszabályt. A harmadik előterjesztett jogszabálysértést viszont az elsőfokú bíróság alaposnak tartotta. Így megállapította hogy az elsőfokú adóhatóság által meghallgatott magánszemélyek az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (2) bekezdése értelmében tanúnak minősülnek, ezért a meghallgatásukról az államigazgatási eljárásról szóló többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 25. §-ára figyelemmel a felperest értesíteni kellett volna annak érdekében, hogy az Áe. 36. § (3) bekezdése szerint jogaival élhessen. Az adóhatóság nem így járt el, ezért olyan az ügy érdemi döntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést követett el, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható. E jogi álláspontjára figyelemmel a bizonyítási indítványokat is elutasította. Az elsőfokú bíróság a keresettel támadott alperesi határozatot hatályon kívül helyezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a magánszemélyek tanúkénti meghallgatásáról az Áe. 25. §-ának megfelelően értesítést kell küldeni a felperes részére, így lehetővé kell tenni, hogy a felperes a tanúmeghallgatásokon részt vehessen, és a tanúkhoz kérdéseket intézhessen. Amennyiben pedig a felperes a tanúk meghallgatásán megjelenik, úgy az adóhatóság köteles a felperes és a tanúk közötti szembesítést elvégezni a szerződéssel illetve a megállapodással kapcsolatos kérdések körében. A megyei bíróság e jogi álláspontjára figyelemmel a felperes által előterjesztett érdemi jogszabálysértéseket nem vizsgálta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az Art. 4. § (1) bekezdése értelmében az adóügyekben az Áe.</a> szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha az Art. másként nem rendelkezik. Az Art. 37. § (2)-(5) bekezdését az 1995. évi CX. törvény 13. §-a 1996. január 1-jei hatállyal iktatta be, mint a "a megkeresés illetve a tanúvallomás jogintézményeivel rokon egyszerű az ellenőrzés során alkalmazható eszközt" azért hogy az Áe.</a>-ben rögzített szabályozáshoz képest "az adózáshoz jobban igazodó - az adózó érdekeit nem sértő - sajátos megoldást" vezessen be (Art. indokolása). Az Art. 37. § (1)-(5) bekezdése "nyilatkozattétel" címszó alatt került szabályozásra, ennélfogva - figyelemmel az Art. 51. § (7) bekezdése szerinti rendelkezésre is - a nyilatkozattételnek az adóeljárásban három formája van: az adózó által saját ügyében tett nyilatkozat, amelyre az Áe. 27. §-a szerinti rendelkezés vonatkozik; másik adózónak az adózó ügyében tett nyilatkozata, ezt az Art. 37. § (1) bekezdés szabályozza; továbbá az adózónak nem minősülő magánszemély által az adózó ügyében tett nyilatkozat, amelyre vonatkozó rendelkezéseket az Art. 37. §-ának (2) bekezdése tartalmaz.
Hangsúlyozza továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 37. § szerinti nyilatkozattétel az Art. III. fejezetében az egyes adókötelezettségek címszó alatt szabályozott jogintézmény, amelynek célját, forrását alkalmazhatóságának feltételeit és az ehhez a jogintézményhez kapcsolódó garanciális szabályokat is az Art. rögzíti a 37. § (1)-(5) bekezdésében. A nyilatkozattevő adózóra, illetve tanúvallomást tevő magánszemélyre vonatkozóan az Art. 37. § (5) bekezdése nem ír elő olyan kötelezettséget, mint amelyeket az elsőfokú bíróság jogerős ítélete rögzít a jogintézmény bevezetésének oka, illetve jellege folytán. Természetesen amennyiben az adóhatóság a nyilatkozatot vagy a tanúvallomást bizonyítékként felhasználja akkor az adózó az abban foglaltakat - az általános szabályok szerint - az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyveket észrevételében, illetve a jogorvoslati eljárás során kifogásolhatja, ezt a perben is megteheti, ellenbizonyítással élhet. Az Áe. 37. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattételre a magánszemélyek tanúvallomására - attól hogy ez az Áe.</a>-ben szabályozott tanúmeghallgatással rokonintézmény - még nem az Áe.</a> szabályai az irányadók illetve ezek csak ott és abban a körben alkalmazhatók, amelyekre az Art. kifejezetten utal, azaz a nyilatkozattétel megtagadása körében (Áe. 29. §). Az Art. 37. § (5) bekezdése nem írja elő az ügyfél (adózó) értesítését, tárgyalás tartását sem. Kógens szabályként kizárólag a jegyzőkönyv készítését és annak tartalmi, valamint formai elemeit, kellékeit nevesíti.
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy a határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak [Art. 86. § (1) bekezdés]. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az jelentős és a döntés érdemére is kihat, továbbá a bírósági eljárásban nem orvosolható (KK 31. sz. állásfoglalás). Az adóhatóság a nyilatkozatot (tanúvallomást) az eljárásban bizonyítékként felhasználhatta. A felperes részére az észrevételezési jogorvoslati jogot biztosította. Az Art. 37. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattal, mint bizonyítékkal szemben a felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján eljárva bizonyítás elrendelését kérheti. Az Art. 27. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattevők a perben tanúként meghallgathatók, a Pp.</a> tanúkra vonatkozó rendelkezései alapján.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős határozat jogszabályt sértett, ezért azt a Pp. 275/A. § (2)-(3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogerős ítéletet hozó bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a bíróságnak a felperes keresete tárgyában érdemben kell döntenie, annak szem előtt tartásával, hogy a hatályon kívül helyezett ítéletben nevesített eljárási jogszabálysértés nem valósult meg. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.595/2000.)