adozona.hu
AVI 2004.3.26
AVI 2004.3.26
Az Szja. törvény a kedvezmény feltételeként a lakás meglétét írja elő (1995. évi XCVIII. tv. 63. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. június 30. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság 1999. április 16. napján kelt határozatát, amelyben 1998. évi ingatlan értékesítésből származó 5 200 000 forint jövedelme után 1 040 000 Ft személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget írt elő a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (Szja.) 3. § 27. és 28. pontjai, a 63. § (1)-(5) bekezdése szerint az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 80. § (5) bekezdése a...
A felperes keresetében az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes a kedvezmény igénybevétele jogosságát az Szja. tv. 64. § (4) bekezdése szerint a szerződés iktatott példányával igazolta. Mivel a felperes nem építő, ezért a használatbavételi engedély bemutatására nem volt szükség.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
Ítéletének indokolásában az Szja. tv. 59. §-a és 63. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperesnek a lakása eladásával 1998. december 31. napján keletkezett az a jövedelme, amelyet 20%-os jövedelemadó terhel. Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése, valamint az Szja. tv. 3. § 27. pontja alapján megállapította, hogy a felperes olyan lakásra kívánt adókedvezményt igénybe venni, ami a vételi szerződés megkötésének időpontjában és annak földhivatali benyújtásakor a valóságban nem volt meg, azt meg kellett építeni. Kifejtette, hogy a kedvezmény az általánostól való eltérést jelent az adózó javára, ezért kizárt a kedvezményről rendelkező jogszabályok kiterjesztő értelmezése. A jogalkotó a lakásszerzési kedvezménnyel nem az építkezést kívánta finanszírozni, hanem a meglévő lakáshoz kívánta nyújtani.
A perbeli tényállásra a felhívott jogszabályhelyek nem alkalmazhatók, ezért a felperes 1998-ban a lakásszerzési kedvezményt bevallásában nem érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Szja. tv. 63. §-ába ütközik. Azzal érvelt, hogy a lakás vásárlás fogalmát az Szja. tv. nem definiálja, arra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók, amelynek a felperesi szerződés megfelel. Az Szja. törvényben megkívánt lakáscélú felhasználás, a lakásvásárlás szempontjából közömbös, hogy a szerződésben jövőbeli dolog vétele szerepel.
A per tárgya álláspontja szerint csak az 1999. március 31. napjától 1999. október 26. napjáig terjedő időre számítható kamat lehet, mert a felperes által 1999. október 26. napján bemutatott használatbavételi engedély alapján az adóhatóság az adótartozást jóváírta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a perében a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. törvény 63. § (2) bekezdése értelmében a magánszemélynek visszajár vagy nem kell fizetnie az ingatlan átruházásából származó jövedelem azon része utáni adót (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A (3) bekezdés alapján a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adó visszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti. A (4) bekezdés szerint a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
Az idézett jogszabályból az elsőfokú bíróság által helytállóan levont jogi következtetést a Legfelsőbb Bíróság osztja. A felülvizsgálati kérelem kapcsán a következőket emeli ki. A bírói jogalkalmazásban következetesen érvényesül az a jogértelmezési alapelv, amely szerint a jogalkotó által meghatározott kivételnek vagy kedvezménynek nem lehet kiterjesztő értelmezése. Az adóhatározatok felülvizsgálata iránti perekben követett másik jogalkalmazói elv, hogy a jogvitákat a pénzügyi jogágba tartozó speciális adójogszabályok alapján kell elbírálni, ezek hiányában lehet más jogágak szabályait figyelembe venni. A kedvezmény igénybevételének feltételét az adott jogszabály világosan kimondja éspedig azt, hogy a kedvezmény lakáshoz, azaz a tárgyiasult valósághoz és nem annak jövőbeli lehetőségéhez kapcsolódik. A szerződés szerint a felperes kétséget kizáróan egy az eladó által megépítendő lakást vásárolt, ez azonban nem elégíti ki az Szja. tv. alapján igénybe vehető kedvezmény feltételét, amely a már létező, tehát lakás céljára használható, lakás létét kívánja meg. A jogalkotónak a kedvezményre vonatkozó egyértelmű akarata levezethető abból a rendelkezéséből is, amely szerint az építési telekre tekintetében is csak akkor biztosítja a kedvezményt, ha azon a lakás felépült.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése alapján a peres eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. A felperes keresetében az alperes azon határozatának felülvizsgálatát kérte, amelyben 1 040 000 Ft összegű kötelezettséget írt elő, ezért a per tárgyának értéke ez az összeg.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet nem ütközik jogszabályba, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére kötelezte. A felperes a felülvizsgálati eljárási illetéket kérelmén lerótta, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak határoznia nem kellett. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.707/2000.)