adozona.hu
AVI 2004.2.22
AVI 2004.2.22
A jövedéki törvény az elháríthatatlan külső ok esetében két eseményt nevesít: a tüzet és árvizet a vámjegy megsemmisülése, elveszése tekintetében (1993. évi LVIII. tv. 20. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1997. május 13-án felvett jegyzőkönyve szerint a felperes igazoltan megsemmisült 13 223 db zárjeggyel nem tudott elszámolni. Utóbb e ténymegállapítás 1998. május 13-án kelt jegyzőkönyvben akként módosult, hogy a fel nem lelt zárjegyek el nem számolhatóan hiányoztak.
A felperes a zárjegyekkel azért nem tudott elszámolni, mivel K., R. u. 223. sz. alatti irodájába, és a mellette működő palackozó üzemébe ismeretlen tettesek 1997. március 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek és egye...
AVI 2004.2.22 A jövedéki törvény az elháríthatatlan külső ok esetében két eseményt nevesít: a tüzet és árvizet a vámjegy megsemmisülése, elveszése tekintetében (1993. évi LVIII. tv. 20. §)
A vámhivatal 1997. május 13-án felvett jegyzőkönyve szerint a felperes igazoltan megsemmisült 13 223 db zárjeggyel nem tudott elszámolni. Utóbb e ténymegállapítás 1998. május 13-án kelt jegyzőkönyvben akként módosult, hogy a fel nem lelt zárjegyek el nem számolhatóan hiányoztak.A felperes a zárjegyekkel azért nem tudott elszámolni, mivel K., R. u. 223. sz. alatti irodájába, és a mellette működő palackozó üzemébe ismeretlen tettesek 1997. március 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek és egyebek mellett az irodai padlóba betonozott páncélszekrényt helyéről kifűrészelve elvitték. E páncélszekrényben tartotta a felperes az elszámolásra átvett és még fel nem használt 90 427 db szeszesital zárjegyet is. A felperes ügyvezetőjének feljelentésére indult büntetőeljárás során 75 037 db szeszesital zárjegy előkerült.
A városi ügyészség az 1997. október 2-án kelt határozatával ismeretlen tettesek ellen lopás bűntette miatt indult nyomozást megszüntette.
A Pénzügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az 1998. július 6-án kelt határozatával a felperest 3 966 900 Ft díjhiány megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes nem tudott elszámolni a nyomozás során elő nem került 13 223 db szeszesital zárjeggyel, ezért a díjfizetési kötelezettsége az 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 51. § (6) bekezdése, 52. § (3) bekezdés b) pontja, valamint az 1997. évi CIII. törvény (Jöt.) 84. § (7) bekezdés a/1 pontja szerint fennállt.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes 1998. szeptember 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rámutatott a határozat arra, hogy a zárjegy felhasználóra háruló elszámolási kötelezettség harmadik személyre nem hárítható [a 31/1994. (XI. 18.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 6. § (7) és (8) bekezdése, továbbá a Jszt. 20. § (4) bekezdés d/3 pontja].
A városi bíróság 1999. április 13-án kelt jogerős ítéletével az orgazdákkal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetést, illetve pénzbüntetést szabott ki.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy eljárásjogi szempontból azért volt törvénysértő az alperesi határozat, mivel a vámhivatal első alkalommal felvett zárjegy-elszámolási jegyzőkönyvében rögzítették, hogy a 13 223 db zárjegy igazoltan megsemmisült. E közokiratban foglalt megállapítást utóbb nem lett volna mód megváltoztatni és ezért újabb jogi következtetéseket levonni.
A határozat törvénysértését a felperes abban jelölte meg, hogy álláspontja szerint nem zárjegy-hiányról, hanem csökkentő tényezőként figyelembeveendő tételről van szó, ezen túl tévesnek nevezte az objektív felelősségi rendszer fennállását. A határozatokban megállapított fizetési kötelezettséget a Jszt. 4. § (2) bekezdése, valamint 54. § b) pontjának alkalmazásával a zárjegyeket bitorló orgazdákra kellett volna megállapítani. Álláspontja szerint a vétlenségének bizonyítására és kimentésre lehetősége volt, ezt bizonyították a rendőrségi jegyzőkönyvek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes eljárásjogi kifogására az ítélet megállapította, hogy az iratok között található zárjegyelszámolási jegyzőkönyv kizárólag tartalmát tekintve az elszámolási ténymegállapításokra szorítkozik, a közigazgatási határozatokat jellemző államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. § (1) bekezdése szerinti ismérvekkel nem rendelkezik. Így nem volt alapos a felperes azon okfejtése, hogy marasztalására a kijavítás előtti jegyzőkönyv miatt nem kerülhet sor.
A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy az 1997. évi CXIII. törvény (Jöt.) 84. § (7) bekezdés a/1 pontjára tekintettel a perbeli eset elbírálására a Jszt. szabályai az irányadóak.
Az ítélet idézi a Jszt. 52. § (1) bekezdését, 20. § (4) bekezdését, majd kifejti azt az álláspontját, hogy a jövedéki tevékenységen kívülálló elháríthatatlan ok, bár nem csupán a jogszabályban zárójelben említett tűz, és árvíz lehet, a felperes zárjegy-hiányra vonatkozó érvelését mégsem lehetett elfogadni. A Vhr. 6. § (7) bekezdése ugyanis előírja, hogy a zárjegy felhasználó, az átvett zárjegyeket székhelyén (telephelyén) biztonságos tároló helyen köteles tárolni.
A büntetőeljárás adataiból azonban megállapítható volt, hogy a felperes a biztonságos őrzés feltételeinek nem tett mindenben eleget, telephelyén ugyanis nagy mennyiségű zárjegyet tárolt úgy, hogy az értékek őrzéséről sem riasztóval, sem biztonsági őr révén nem gondoskodott. Így bár a zárjegyek lebetonozott páncélszekrényben voltak, az elkövetőknek tettük megzavarása és felfedése nélkül módjuk volt a rögzített páncélszekrény elvitelére. A hiány szigorúbb őrzéssel elkerülhető lett volna, ezért az elsőfokú bíróság szerint az elháríthatatlan külső ok megvalósulása nem volt megállapítható. A zárjegy-hiányért való felelősség a zárjegy felhasználóját, a felperest terhelte. Konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában az orgazda felelősségét nem lehetett megállapítani, ilyen jogszabályi előírásra a felperes sem hivatkozott.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
Kérte az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fellebbezésében sérelmezte, a bíróság azon következtetését, hogy a hiány szigorúbb őrzéssel elkerülhető lett volna, és ezért a zárjegy-hiányért való felelősség a zárjegy felhasználóját terheli. Hivatkozott arra, hogy a cselekmény időszakában hatályos Jszt. a zárjegyek őrzésére vonatkozó speciális szabályt nem tartalmazott, ebből következik, hogy a zárjegy birtokosát az általános gondossági kötelesség terheli. A felperes az adott esetben úgy járt el, ahogy az általában elvárható volt, eleget tett a biztonságos őrzésre vonatkozó kötelezettségének, hiszen lebetonozott páncélszekrényben tartotta az elszámolásra átvett és még fel nem használt zárjegyeket.
Értékelendőnek tartotta a felperes azt is, hogy a bűncselekmény tetteseit a gazdasági társaság ügyvezetőjének közreműködésével sikerült elfogni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a fizetendő kereseti illeték összege 240 000 Ft.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt állapította meg, egyetértve az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal, hogy a Jszt. 38. § (2) bekezdésének rendelkezése folytán a zárjegyekre vonatkozó 19-20. §, valamint az 51-52. § rendelkezéseit a perbeli esetre megfelelően alkalmazni kellett. A Jszt. 52. § (3) bekezdése szerint a zárjegy elszámolásánál megállapított zárjegyhiány után az előírt díjtételnek megfelelő díjfizetési kötelezettség terheli a jövedéki engedélyest. Ez a díjfizetési kötelezettség a jogszabályi rendelkezés szerint objektív a vétkességtől független.
A Jszt. 20. § (4) bekezdés 3. pontja rendelkezik arról, hogy abban az esetben, hogyha zárjegy-hiány, baleset vagy egyéb a jövedéki tevékenységen kívülálló elháríthatatlan külső ok, (tűz, árvíz) miatt használhatatlanná vált, megsemmisült, vagy elveszett, kimentési lehetőség áll fenn. Ez a jogszabályi felsorolás az elháríthatatlan külső ok esetében két eseményt nevesít a tűz és az árvíz, mint ami miatt használhatatlanná, megsemmisültté vagy elveszetté válik a zárjegy.
A perbeli esetben ilyen események nem történtek. A jogszabályi felsorolás nem ismeri a betörést, lopást, mint kimentési lehetőséget.
Ennyiben módosítja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósági ítéleti megállapításokat.
Ezen túl a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint a rendelkezésre álló nyomozati iratokból kitűnően a felperes a betörés idejében nem gondoskodott az értékek őrzéséről sem riasztóval, sem biztonsági őr alkalmazásával, így az elkövetőknek nagyobb lehetőségük volt a rögzített páncélszekrény elvitelére.
Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a felperes a személyükben is ismert orgazdákkal szemben a kártérítési igényét előterjesztheti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszabályt nem sértett, ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.719/2000.)