adozona.hu
AVI 2004.2.21
AVI 2004.2.21
A büntetőeljárás során megállapított tényállás nem köti az eljáró jövedéki hatóságot (1997. évi CIII. tv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. évben mezőgazdasági gépű bérmunkát végzett az O. és Társa Kft.-nek. Az O. és Társa Kft. 1998. június-szeptember hónapra vonatkozóan adóbevallást nyújtott be és a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj után jövedéki adót igényelt vissza, mely kérelméhez becsatolt 2 db, összesen 9495 liter gázolaj felhasználást igazoló bérmunka számlát. Ezt követően ellenőrizték a felperes gázolaj beszerzési számláit és azt állapították meg, hogy ez nem fedezte a bérmunka számlákon feltüntetett üz...
AVI 2004.2.21 A büntetőeljárás során megállapított tényállás nem köti az eljáró jövedéki hatóságot (1997. évi CIII. tv.)
A felperes 1998. évben mezőgazdasági gépű bérmunkát végzett az O. és Társa Kft.-nek. Az O. és Társa Kft. 1998. június-szeptember hónapra vonatkozóan adóbevallást nyújtott be és a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj után jövedéki adót igényelt vissza, mely kérelméhez becsatolt 2 db, összesen 9495 liter gázolaj felhasználást igazoló bérmunka számlát. Ezt követően ellenőrizték a felperes gázolaj beszerzési számláit és azt állapították meg, hogy ez nem fedezte a bérmunka számlákon feltüntetett üzemanyag-fogyasztást. A felperes személyes meghallgatásakor arra hivatkozott, hogy a kiállított bérmunka számláin a norma szerint tüntette fel a gázolajfogyasztást, amúgy 20-120 litert vásárolt egy-egy alkalommal üzemanyagtöltő állomásokon, de nem minden esetben kért számlát. A könyveléséből nem mindig lehetett az üzemanyag vásárlást nyomon követni. A jövedéki hatóság határozatával a felperest jövedéki bírság és adó megfizetésére kötelezte. Az alperes mint másodfokú hatóság 1999. június 1-jén kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárást rendelt el előírva, hogy az adózás alól elvont gázolaj tényleges mennyiségét meg kell állapítani.Az új eljárás során ismét meghallgatták a felperest, aki előadta, hogy a bérmunkaszámlázástól a munkagépek hektáronkénti normákon belüli fogyasztása szerint állította ki a 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 2. sz. mellékletének megfelelően a számlákat. Hangsúlyozta, hogy összességében a gépek fogyasztása az előírt normán belül van. Nyilvántartást nem vezetett az elvégzett munkaműveletek mennyiségéről, a földterület nagyságáról illetve a gázolaj felhasználásról.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 3 209 310 forint jövedéki bírság és 641 862 forint jövedéki adó megfizetésére kötelezte arra való hivatkozással, hogy a felperes a bérmunka kapcsán felhasznált jövedéki termék eredetét nem tudta bizonyítani.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja az volt, hogy mint egyéni vállalkozó adózásáról szóló személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (10) bekezdése és a 13. sz. melléklet, valamint 3. sz. melléklet II/4. pontja alapján jogosult volt számla nélküli üzemanyag elszámolásra is. A vállalkozása amúgy is veszteséges volt, így az üzemanyag számlák lekönyvelése a veszteségét tovább növelte volna. A felperes azt is kifejtette, hogy szerinte a személyi jövedelemadóról szóló törvény és a Jöt. rendelkezései között joghézag tapasztalható, de mindenképpen figyelembe kellett volna venni a személyi jövedelemadó törvény rendelkezéseit. Utalt a felperes arra is, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozóhivatal eljárását megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. Az így kirendelt könyvszakértő törvénysértő magatartást nem tudott megállapítani.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes egyéni vállalkozó adóügyét el kell különíteni az O. és Társa Kft. - egyébként szintén közigazgatási perrel felülvizsgált - adóügyétől, miután mindként adóügyben más jogi szabályozást kell alkalmazni. A bíróság megállapította, hogy a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 89. § (1) bekezdésében rögzített felhatalmazás alapján a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj után jövedéki adó visszatérítés feltételeiről, szabályairól szóló 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 4. §-a szerint a jövedéki adó visszatérítésének feltétele, hogy a jogosult a gázolj vásárlástól vagy a gépi bérmunka szolgáltatás igénybevételéről saját névre szóló számlával, továbbá 3. § szerinti igazolással rendelkezzen.
A jelen jövedéki ügy az O. és Társa Kft. szerinti visszaigénylés kapcsán indult és a felperes ellenőrzésére arra tekintettel került sor, hogy a visszaigényléssel érintett bérmunka számla kiállítója a felperes egyéni vállalkozó volt.
A felperes a bérmunka számában szereplő és a bérmunka körében felhasznált gázolaj eredetét számlával nem tudta igazolni, ezért az általa felhasznált termék a Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontja hatálya alá tartozott. A bíróság megjegyezte, hogy a felperes nem volt akadályozva arra, hogy az általa vásárolt beszerzésekről a benzinkútnál a Jöt.-nek megfelelő számlát kérjen és ezzel tudta volna igazolni a gázolaj eredetét. Tévesen hivatkozott a felperes a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezésre. Nincsen jelentősége annak, hogy a felperes a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint mennyiben számolhat el igazolatlanul költséget, illetőleg az adóév eredményének megállapításához szüksége volt-e költségelszámolásra vagy sem. Jelen ügyben kizárólag annak volt jelentősége, hogy a felperes az általa felhasznált termék adóraktárban történő előállítását mennyiben tudta igazolni.
Kiemelte a megyei bíróság ítéletében azt is, hogy a büntetőügyben született határozat indokolása a felperes jövedékügye érdemét nem érintette. Az a nyomozást megszüntető határozat indokolás, miszerint a felperes a bérmunka számlákon szereplő gázolajat üzemanyag kutakon vásárolta, önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes a törvény rendelkezéseinek megfelelően igazolta volna a termék adóraktárban történő előállítását, mivel ennek igazolása érdekében okiratot nem tudott felmutatni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság nem tett eleget az 1957. évi IV. törvény 26. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségének, továbbá megsértette a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (10) bekezdésében foglaltakat. A felperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy okiratokkal bizonyította azt a tényt és körülményt, hogy a vállalkozói tevékenység körében végzett mezőgazdasági munkák során felhasznált üzemanyagot kis tételben üzemanyag kutaknál vásárolta. Ezt alátámasztotta a nyomozást megszüntető határozat indokolási részben foglalt megállapítás. Továbbra is az volt az álláspontja, hogy a jövedelemadóról szóló törvény és a jövedéki törvény 76. §ában foglaltak között joghézag van. Amennyiben a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításra során az lett volna a cél, hogy az általa beszerzett üzemanyagból minden esetben számlát kellett volna kérnie, akkor előírták volna ennek megőrzését is. A nyomozás megszüntetésről szóló határozat közokirat, amelyben foglaltaknak bizonyító ereje van és amelynek ellenkezőjét a hatóságnak kellett volna bizonyítania, így a bérmunka számlán feltüntetett gázolaj mennyiséget nem lehet adózás alól elvontnak tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy nem tartották be a tényállás tisztázási kötelezettséget, továbbá megsértették a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezést. A Legfelsőbb Bíróság nem észlelte a felperes által megjelölt jogszabálysértéseket.
Az eljáró jövedéki hatóság a tényállást kellően tisztázta. A felperes által sem vitatott tényállás szerinti a kiállított 4 G 0036961 és 4 G 003962 számú számlák az általa elvégzett gépi bérmunkáról szóltak. E bérmunka számla felhasznált gázolaj mennyiségét a felperes saját előadása szerint is nem az erőgépei tényleges fogyasztása, hanem a jogszabályban meghatározott norma alapján tüntette fel. A felperes az elvégzett munkaműveletek mennyiségéről, földterületek nagyságáról illetve a gázolaj felhasználásról nyilvántartást nem vezetett és nyilatkozott arról is, hogy a bérmunkák elvégzéséhez beszerzett gázolajról nem minden esetben kért számlát. Az eljáró hatóság vizsgálta a felperes 1998. évre elvégzett könyvelését, amelyben összesen a 3 733,43 liter gázolaj beszerzését igazoló számla szerepelt, ezt az üzemmennyiséget az 1998. március 31-én kiállított bérmunka számlán feltüntetett adatok szerint a felperes a kft. számára tavaszi munkálatok elvégzésére felhasználta. Ebből következik, hogy a vizsgálattal érintett bérmunka számlákban szereplő gázolaj mennyiség eredetére vonatkozóan a felperes igazolást felmutatni nem tudott, ezért a Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontja alapján ez a mennyiség jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősül, mely után jövedéki bírságfizetési kötelezettség fennáll.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az eljáró megyei bíróság és az alperes jogi álláspontjával abban is, hogy a jövedéki eljárás során nincsen jelentősége a személyi jövedelemadó törvény rendelkezésének, amely a költségelszámolásra vonatozik. A jövedéki eljárás során a törvény előírásai szerint kell igazolni a jövedéki termék eredetét, amely a fentiekben kifejtettek szerint nem történt meg, nincsen jelentősége e szempontból annak, hogy a felperes a magánszemélyek jövedelemadó törvénye szerint jogosult költségelszámolásként számlával nem igazolt kiadásokat is elszámolni.
A büntetőeljárás során megállapított tényállás - így a nyomozást megszüntető határozatban szereplő tényállás sem - köti az eljáró jövedéki hatóságot. Így az abban szereplő megállapítások nem befolyásolták a jövedéki hatóság határozatának jogszerűségét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet jogszabálysértését nem észlelte, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.385/2000.)