adozona.hu
AVI 2003.12.134
AVI 2003.12.134
A vámtarifa besorolása jogi kérdés, szakértő kirendelése e tekintetben nem indokolt (1997. évi CIII. tv. 47. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes ipari gázokat állít elő, amelyet autószifon és habszifon patron töltésére használnak. Az előállított gáz vegyipari terméknek minősül, a patronok pedig élelmiszeripari célúak. A patronok külső felületét korróziógátló bevonattal látják el a töltés előkészítés során az úgynevezett sellakk bevonat alkalmazásával. A sellakhoz finomszeszt használnak, melyet denaturálnak annak érdekében, hogy emberi használatra alkalmatlan legyen. A felperes 1998. évre 600 hl finomszeszt kívánt felhasználni...
A lefolytatott új eljárás során a felperes 1999. évre ismét benyújtotta adómentes alkohol felhasználáshoz szükséges keretengedély iránti kérelmet azzal, hogy a gyártási eljárás nem változott meg. A vám- és pénzügyőrség 1999. szeptember 8-án kelt másodfokú határozatával a felperes kérelmét ismét elutasította. A vámhatóság határozatában arra hivatkozott, hogy a jogerős hatályon kívül helyező bírósági ítéletek az 1998. évre a hatályos BTO. szabályokon alapultak. Az 1999. évi keretengedély elbírálása tárgyában azonban nem ezen előírások irányadók, hanem a belföldi áruk tekintetében is a Kereskedelmi Vámtarifa rendelkezéseit kell alkalmazni az Áfa. törvény 67. §-a alapján termékosztályozás esetén. A patronba töltött széndioxid gáz és dinitrogén-oxidgáz esetében az áruosztályozást külön kell elvégezni a vámtarifa alkalmazásának általános 5/b. szabályai szerint. A gáztól elválik azonban a patron, amelyet a tartály a vasból vagy acélból sűrített vagy folyékony gáztárolásra című szám alá kell besorolni.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Keretengedélyi kérelmét a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (Jöt.) 47. § (1) bekezdés d) pontjára alapította. A felperes nem vitatta, hogy 1999. január 1-jétől a termékeket a Kereskedelmi Vámtarifa szerint kell besorolni, de álláspontja szerint ez nem azt jelentette, hogy a széndioxidot és a dinitrogén-oxidot, valamint az ezek tárolására szolgáló patronokat külön kellene besorolni. A felperes az áruk vámtarifába történő besorolásakor a 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM rendelet 1. számú melléklet 3/b. pontjára hivatkozott; továbbá az 5/b. szabály első fordulata szerint a csomagoló anyagot együtt kell osztályozni az áruval. Az áru lényege ebben az esetben a gáz volt, amely vegyipari terméknek minősült, ezért a vegyipari termék előállításához szükséges alkohol adómentességet el kellett volna ismerni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ismertette az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvényt, (Áfa. tv.) 1998. évben és az 1999. január 1-jétől hatályos 67. §-át. Ennek alapján megállapította, az alperes határozatában helytállóan hivatkozott arra, hogy jogszabály változás miatt már az 1999. évi keretengedély elbírálása tárgyában nem irányadó az 1998-as évre adott KSH besorolás tájékoztatás, sem a megelőző eljárásban született első- és másodfokú ítéletben írt jogi álláspont még akkor sem, ha a gyártási technológiában változás nem történt. A jelen eljárásban tehát már nem a BTO, hanem a Kereskedelmi Vámtarifa rendelkezéseit és a vámtarifa magyarázatot kellett alkalmazni.
A Jöt. 47. § (1) bekezdés d) pontja alapján az alkohol csak akkor adómentes, ha vegyipari termék előállításához történik. A vizsgálat megállapította, nem azt kell vizsgálni, hogy a sellakkozás - amelyhez a finomszesz felhasználás történik - a patron előállításának részét képezi-e, hanem a besorolásra alkalmas vámtarifa számmal rendelkező vegyipari terméknek, a gáznak az előállításához tartozik-e.
Az ítélet idézte a 23/1990. (XII. 3.) PM rendeletnek az 1. sz. mellékletét mely tartalmazza a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásával kapcsolatos áruosztályozás részletes szabályait tartalmazó magyarázatot, annak 1. valamint 3. és 5. szabályának szövegét. Ennek alapján a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 5. szabály és annak magyarázata alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy együtt vagy külön kell-e besorolni a patront és a benne levő gázt. Ettől függ, hogy a palackozás része-e a vegyipari termék előállításának, amely a felperest az adókedvezményre feljogosította. A megyei bíróság e körben az alperes álláspontját osztotta, megállapítva, hogy a patron a nyilvánvalóan ismételt használatra alkalmas csomagolóanyag és csomagolótartály fogalmi körébe tartozik. Ezért helyesen járt el az alperes akkor, amikor külön vámtarifa szám alá osztályozta a patronokat és a gázokat. A finomszesz felhasználása a patronok sellakkozásához történik, amely nem része az önállóan besorolandó vegyipari termék (a gáz) előállításának. Erre tekintettel nem állapította meg azt, hogy a felperes a finomszeszt vegyipari termék előállításához használja fel. Ezért a kérelem a Jöt. 47. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek nem felelt meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében törvénysértőnek tartotta, hogy a megyei bíróság a 64/1995. (IX. 24.) IKM-PM rendelet 5/b. szabály 2. mondatát alkalmazta. Álláspontja szerint ugyanis az 5/b. pont első mondatát kellett volna figyelembe venni, amely szerint az olyan csomagolóanyagokat, és csomagolótartályokat amiben az árut behozták az áruval együtt kell osztályozni, ha azok rendes körülmények között azoknak az áruknak a csomagolására szolgáltak. Azokat a patronokat, amelyekben a széndioxidot és dinitrogén-oxidot töltik a gázokkal együtt kell osztályozni. A felperes a továbbiakban sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a független vámszakértő kirendelésére vonatkozó indítványának, annak megállapítására, hogy a patron gázzal töltve az 5/b. szabály 1. vagy 2. fordulata alapján kell besorolni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Jöt. 47. § (1) bekezdés b) pontja szerint adómentes felhasználás a finomszesz alkoholterméknek a felhasználása vegyipari termékek előállításához.
A perbeli esetben eldöntendő kérdés az volt, hogy a finomszesz felhasználása a gázterméket tartalmazó patronok védőbevonatát képező sellakk anyaghoz vegyipari termék előállításának minősül-e.
E per előzményeként lefolytatott bírósági eljárás e kérdés 1998. évre vonatkozó jogi szabályozásán alapul.
Jelen ügyben a felperes is elismerte hogy az 1999-es évekre vonatkozóan változott a jogi háttér. 1999. január 1-jétől a belföldi áruk esetében is a termékek besorolásánál a Kereskedelmi Vámtarifa rendelkezéseit kell alkalmazni és megszűnt a belföldi terméket osztályozás (BTO) rendszere. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és a jogerős ítélet azon megállapításával, mely szerint a vámtarifa magyarázatáról szóló 23/1991. (XII. 3.) PM rendelet 1. sz. melléklete - mely tartalmazza az áruknak a vámtarifába történő osztályozásánál figyelembe veendő alapelveit - 5. szabály b) pont második mondatát, mint az ehhez fűződő magyarázatba foglaltakat kellett alkalmazni, így: ez a szabály az olyan csomagolóanyagok és csomagolótartályok osztályozására vonatkozik, amelyeket rendes körülmények között a hozzájuk illő áruk csomagolásához használnak fel.
Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik a nyilvánvalóan ismételt használatra alkalmas csomagolóanyagokra és csomagolótartályokra, mint például a sűrített vagy folyékony gáz tárolására szolgáló vasból vagy acélból készült fémtartályokra.
A vámtarifa besorolási szabály alapján tehát helyesen járt el az alperes, amikor a csomagolóeszközként használó autószifon és habszifon patronokat külön vámtarifa szám alá sorolta, mely nem vitás tényként a Kereskedelmi Vámtarifa a tartályvasból vagy acélból sűrített vagy folyékony gáz tárolására 7 311 009 199 vámtarifa szám alá sorol. Az ezen vámtarifa szám alá sorolt termékek azonban nem tartoznak a vegyipari termékek csoportjába, ebből következik, hogy a e termékek előállításához felhasznált alkohol, finomszesz a Jöt. 47. § (1) bekezdés b) pontja alá nem sorolható, nem minősül adómentes felhasználásnak.
A vámtarifa besorolása jogi kérdés, amelyet a vámtarifa magyarázatról szóló rendelkezés az áruosztályozás alapelvei és az ahhoz fűzött magyarázat alapján kell elvégezni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság helyesnek találta azt a döntést is, amely a vámtarifa besorolásra vonatkozóan nem tartotta szükségesnek szakértő kirendelését.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet törvényt nem sértett, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp.</a> 275/A. alapján fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.307/2000.)