adozona.hu
AVI 2003.11.123
AVI 2003.11.123
Az Itv. illetékmentességben kizárólag a lakás céljára szolgáló építményt, illetve építmény részeket kívánta részesíteni (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. október 26-án adásvételi szerződéssel vásárolt meg B.-a lakóházépítésre alkalmas beépítetlen ingatlant. Az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy a vevő előzetes építési engedélyt kapott olyan ház építésére, amelyben a földszinten üzlet, az emeleten pedig lakás található. Az elsőfokú illetékhivatal az ingatlanszerzés után 124 000 Ft vagyonátruházási illetéket állapított meg azzal, hogy a felperes kérelmére az illeték megfizetését négy évre felfüggesztette.
A négyéves határid...
AVI 2003.11.123 Az Itv. illetékmentességben kizárólag a lakás céljára szolgáló építményt, illetve építmény részeket kívánta részesíteni (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
A felperes 1994. október 26-án adásvételi szerződéssel vásárolt meg B.-a lakóházépítésre alkalmas beépítetlen ingatlant. Az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy a vevő előzetes építési engedélyt kapott olyan ház építésére, amelyben a földszinten üzlet, az emeleten pedig lakás található. Az elsőfokú illetékhivatal az ingatlanszerzés után 124 000 Ft vagyonátruházási illetéket állapított meg azzal, hogy a felperes kérelmére az illeték megfizetését négy évre felfüggesztette.A négyéves határidő lejártát megelőzően a felperes becsatolta a B.-i Önkormányzat Polgármesteri Hivatala által kiállított használatbavételi engedélyt, mely 1997. november 7-én kelt és amely az ingatlanon épült földszinti üzletre és tetőtéri lakásra vonatkozott.
A megyei illetékhivatal elsőfokú határozatával a 124 000 Ft megállapított illetékből 58 359 Ft törlését rendelte el, míg a fennmaradó 65 641 Ft megfizetésére kötelezte a felperest figyelembe véve az építmény földszinti részének, az üzletnek az alapterületére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozat indokolása szerint jogszerűen járt el az elsőfokú illetékhivatal akkor, amikor a lakástulajdonnak minősíthető tetőtéri lakást mentesítette az illetékfizetési kötelezettség alól, de az üzlet után járó illeték megfizetéséről rendelkezett.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. A felperes álláspontja az volt, hogy a támadott határozat jogszabálysértő tekintettel arra, hogy csak részben állapított meg illetékmentességet, holott, az Illetéktörvény 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt illetékmentességi feltételek megvalósultak, a felperes ugyanis lakástulajdont magába foglaló építményt hozott létre az előírt négyéves határidőn belül.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját, mely szerint mivel a felperes nem csupán lakást épített, jogszerű volt az illetékmentesség szempontjából a megosztás és az üzlet alapterületével arányos illeték kiszabása.
A megyei bíróság 3. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát megváltoztatta és a felperes terhére megállapított - de megfizetés tekintetében felfüggesztett - 124 000 Ft vagyonátruházási illetéket törölni rendelte.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az illetékmentesség abban az esetben áll fenn az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg (2) bekezdése alapján, ha a törvényben meghatározott határidőn belül a vagyonszerző lakóházat épít és ezen tényt használatbavételi engedéllyel igazolja. A lakóház fogalmát az Itv. nem határozza meg, a bíróság álláspontja szerint az illetékmentesség feltételei megvalósulásának vizsgálatakor az illetékhivatal a használatbavételi engedély adatait köteles figyelembe venni. A felperes szerint az illetékmentesség feltételei megvalósulásának vizsgálatakor az illetékhivatal a használatbavételi engedély adatait köteles figyelembe venni. A felperes által létrehozott lakást is magába foglaló építmény nem képezi az Itv. 18. § (1) bekezdésére figyelemmel a vagyonátruházási illeték tárgyát. Nincs jelentősége annak, hogy a lakóház egy része üzletet is magába foglal. Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt mentesség feltételei fennálltak.
A jogerős ítélet ellen az alperes jelentett be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy bár az Itv. nem határozza meg a lakóház fogalmát, de a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet (OÉSZ) 4. számú melléklet 59. pontja szerint lakóépület a kizárólag vagy túlnyomó részben lakást tartalmazó épület. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben az épület terület szempontjából többségében üzletnek minősül, a kedvezőbb megoldást alkalmazták akkor, amikor nem az egész építményre vonatkozóan, hanem csak az üzlet területével kapcsolatosan állapították meg a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, de helytelen volt az abból levont jogi következtetése.
A felperes építési telket vásárolt 1994-ben, az illetékkiszabási eljárás során az illetékhivatal határozatával 124 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki, melynek fizetését a felperes kérelmére az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott mentességre tekintettel felfüggesztette. A felperes az Itv. 26. § (2) bekezdésében foglalt határidőn belül igazolta a használatbavételi engedély benyújtásával az ingatlan megépítését, mégpedig akként, hogy 70,3 m2 üzlet és 62,5 m2 területű lakást létesített az általa épített ingatlanban.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú ítélet azon megállapításával, mely szerint az illetékmentesség feltételeinek megvalósulása vizsgálatakor az illetékhivatal a használatbavételi engedély adatait köteles figyelembe venni, ebben az összefüggésben pedig az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontjának nincsen jelentősége. Az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint ingatlan megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Az Itv. 19. § (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Ennél mérsékeltebb illetéket kell fizetni a lakásnak minősülő ingatlan, valamint a lakáshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog visszterhes megszerzéséért az Itv. 19-23. §-a alapján. Külön rendelkezik az Itv. az egyes illetékmentességek körében a 26. § (1) bekezdés a) pontja szerint a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint az ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzéséről.
Az illetéktörvényhez fűzött indokolás szerint a jogalkotó a lakásnak minősülő ingatlan, valamint a lakáshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog visszterhes megszerzését mérsékeltebb illeték, illetőleg kedvezményes illeték megállapításával is támogatja, a visszterhes vagyonátruházási illeték-mentességek és kedvezmények rendszerében jelentős helyet foglalnak el a lakáspolitikai célt szolgálók. E jogalkotói cél meghatározása szerint az illetékmentesség feltételeinek vizsgálatakor figyelembe veendő az Itv. értelmező rendelkezések között szereplő fogalom-meghatározások. Így az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja meghatározza, hogy mi minősül lakástulajdonnak és kimondja azt is, hogy nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helység még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybe épült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.)...
Az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerint pedig lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak minősül az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított lakóépület elhelyezésére szolgáló beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyet csak szükséglakás, illetve olyan lakás céljára használt helyiségcsoport, helyiség van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg.
E jogszabályi rendelkezésekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az illetékmentességből kizárt a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükségen helyiségek, így adott esetben az üzlethelyiség, még abban az esetben is, ha az a lakóépülettel egybe épült. Így önmagában a lakóházas ingatlan fogalmának külön definiálása nélkül is megállapítható, hogy az illetékmentességben a jogalkotó kizárólag a lakás céljára szolgáló építményt, illetve építmény részeket kívánta részesíteni. Ezért jogszerűen járt el az illetékhivatal, amikor az adott esetben a felperes által létesített ingatlant külön választotta lakás céljára, illetőleg az üzlethelyiségre vonatkozó részében és csak kizárólag a lakás céljára szolgáló ingatlanrész tekintetében rendelkezett a felfüggesztett illeték törléséről.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.167/2000.)