adozona.hu
AVI 2003.11.122
AVI 2003.11.122
Az adásvételi szerződés érvényességét nem befolyásolja az a szerződési kikötés, hogy a felek a tulajdonjog fenntartása mellett a birtokbaadás időpontját egy későbbi időpontban, a vételár kiegyenlítésének időpontjára határozták meg (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. július 21-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a P., J. u. 5. szám alatt lévő 15 m2 alapterületű ingatlant, összesen 2 000 000 Ft vételárban. A felek a szerződésben úgy állapodtak meg, hogy a vételárat a felperes mint vevő négy részletben köteles megfizetni. 90 napos késedelem esetére az elállási jogot kikötötték, továbbá azt a kikötést is, hogy a vevő a második vételár részlet megfizetését követően jogosult a tulajdonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetn...
AVI 2003.11.122 Az adásvételi szerződés érvényességét nem befolyásolja az a szerződési kikötés, hogy a felek a tulajdonjog fenntartása mellett a birtokbaadás időpontját egy későbbi időpontban, a vételár kiegyenlítésének időpontjára határozták meg (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A felperes 1998. július 21-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a P., J. u. 5. szám alatt lévő 15 m2 alapterületű ingatlant, összesen 2 000 000 Ft vételárban. A felek a szerződésben úgy állapodtak meg, hogy a vételárat a felperes mint vevő négy részletben köteles megfizetni. 90 napos késedelem esetére az elállási jogot kikötötték, továbbá azt a kikötést is, hogy a vevő a második vételár részlet megfizetését követően jogosult a tulajdonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. A felperes a vételár második részletét 1998. szeptember 15. napján fizette meg. A felperes az adásvételi szerződést jogi képviselője útján 1998. október 5-én nyújtotta be a földhivatalhoz.A megyei illetékhivatal 1999. március 23-án kelt fizetési meghagyásában a felperest a vagyonszerzési és eljárás illetéken túl 12 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes a mulasztási bírság fizetésére kötelező rendelkezés ellen jelentett be fellebbezést, az alperes mint másodfokú illetékkiszabási hatóság 1999. május 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a kiszabott mulasztási bírság törlését kérte. A felperesnek az volt az álláspontja, hogy mivel csak 1998. szeptember 15-én szerezte meg a tulajdonjogot az adásvételi szerződés 7. pontjában foglaltak szerint, ezért a bejelentési kötelezettségét nem mulasztotta el, azt a jogszabályi határidőn belűi megtette.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját, mely szerint a felperes az adásvételi szerződést késedelmesen jelentette be illetékkiszabásra.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság ítéletében az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 91. § (1) bekezdése, valamint a bejelentési kötelezettség határidejét meghatározó külön jogszabály az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a perbeli szerződés kelte 1998. július 21. volt, tehát 1998. augusztus 20-ig kellett volna a felperesnek a szerződést a földhivatalhoz benyújtani, ezzel tett volna eleget az illetékkiszabásra történő bejelentési kötelezettségének. A felperes tehát a jogszabályban meghatározott határidőt elmulasztotta, ezért a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja fennállott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta a per során kifejtett jogi álláspontját és azt ismét megerősítette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 91. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését tartalmazó szerződést a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illeték fizetésére kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja, e törvénynek a 82. §-ában említett mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
E törvényi rendelkezés alapján a perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzése és az ehhez fűződő illetékfizetési kötelezettség mikor keletkezik, ettől függő ugyanis a bejelentési kötelezettség kezdő időpontja. A bejelentési kötelezettségre az 1972. évi 31. tvr. végrehajtásáról kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (1) bekezdés szerint 30 napos határidő az irányadó.
Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik.
A 3. § (6) bekezdése alapján felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a perbeli esetben a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötésének napján azaz 1998. július 21-én keletkezett, a felek ezen a napon a Ptk. 365. § (3) bekezdésében meghatározott és a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntés állásfoglalásának is megfelelő érvényes adásvételi szerződést kötöttek. Az adásvételi szerződés érvényességét nem befolyásolja az a szerződési kikötés, hogy a felek a tulajdonjog fenntartása mellett a birtokbaadás időpontját egy későbbi időpontban, a vételár kiegyenlítésének időpontjára határozták meg.
Az Itv. 3. § (5) és (6) bekezdésében foglaltak a perbeli esetben nem állapíthatók meg, a szerződés érvényességéhez sem hatósági jóváhagyás, sem harmadik személy beleegyezése nem volt szükséges, a szerződésben kikötött feltételek pedig sem felfüggesztő, sem bontó feltételnek nem minősülnek. A szerződésben foglalt kikötések alapján az eladónak a vételár teljes kifizetésére vonatkozó igénye, a vevőnek pedig az ingatlan birtokba adására vonatkozó igénye merülhetett fel, ezek az igények azonban a szerződés érvényességét nem befolyásolhatták.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet annak helyes indokaira tekintettel a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.301/2000.)