adozona.hu
AVI 2003.9.100
AVI 2003.9.100
A főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó tekintetében a törvény rögzíti az illeték alapját és mértékét is (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1995. március 23. napján megkötött adásvételi szerződéssel eladta a tulajdonában lévő ingatlant 1 475 000 Ft vételárért. 1995. szeptember 11-én kelt adásvételi szerződéssel pedig megvásárolta az ingatlant 1 500 000 Ft-ért. A felperes az adásvételi szerződések megkötésekor ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozó volt.
A megyei illetékhivatal a vásárolt ingatlan forgalmi értékét 1 700 000 Ft-ban állapította meg. A 323684-0...
AVI 2003.9.100 A főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó tekintetében a törvény rögzíti az illeték alapját és mértékét is (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1995. március 23. napján megkötött adásvételi szerződéssel eladta a tulajdonában lévő ingatlant 1 475 000 Ft vételárért. 1995. szeptember 11-én kelt adásvételi szerződéssel pedig megvásárolta az ingatlant 1 500 000 Ft-ért. A felperes az adásvételi szerződések megkötésekor ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozó volt.A megyei illetékhivatal a vásárolt ingatlan forgalmi értékét 1 700 000 Ft-ban állapította meg. A 323684-01-95 számú fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 36 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére.
A felperes 2000. április 10-én kelt beadványában - a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözetére alapítottan - kérte a fizetési meghagyás módosítását. Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatában a kérelmet elutasította. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 3. § (3) bekezdésének a) pontjában és a 23/A. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az illetékkötelezettség a szerződés megkötésének napján, 1995. szeptember 11-én keletkezett. A főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő ingatlanszerzéskor az illeték mértéke az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 2%-a. A fizetendő illetéket az elsőfokú hatóság jogszerűen határozta meg figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlanforgalmazó, így esetében nem az Itv. általános szabályai az irányadóak.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy a határozatok jogszabálysértők, mert nem alkalmazták az Itv. 21. § (5) bekezdésébe foglalt, 1999. január 1. előtt hatályban volt kedvezményt. Az illetéket nem a megszerzett lakás forgalmi értéke, hanem a vásárolt és eladott lakástulajdon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbözete után kellett volna előírni. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. Az Itv. 21. §-a szerinti szabályozás a lakástulajdon és hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét szabályozza általában a vevőre vonatkozóan. Ha azonban a vevő ingatlanforgalmazó, akkor az Itv. 23/A. §-a szerinti rendelkezést kell alkalmazni. "A törvény az általánosan meghatározott személyi-vevői körből a 23/A. § megalkotásával egy kiemelést alkalmazott, ebből következően az e jogszabályhely alatt kiemelt személyek által megkötött ügyletekre nem az általános, hanem a különös szabály vonatkozik. Ebből következően a felperes nem mint vevő, hanem mint erre a tevékenységre jogosult vállalkozó köteles az illetéket megfizetni".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezések téves értelmezésén alapul. Az Itv. ugyanis 1999. január 1. napjáig nem zárta ki az ingatlanforgalmazó vállalkozókat a 21. § (5) bekezdésében foglalt kedvezmény alkalmazásából. E körben hivatkozott az Adókódex 1999/1. számában "magyarázatok az illetékekről szóló törvény 1999. január 1-jétől hatályba lépő módosításához" szövegrészre is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, ennek időpontja a felperes esetében 1995. szeptember 11-e.
Az Itv. 23/A. §-át és az előtte lévő címet az 1995. évi XVIII. törvény 39. §-a iktatta be az Itv.-be 1995. július 30-i
hatállyal. Ez az új szabályozás az Itv. által meghatározott szerződést kötő személyek, vevők köréből való kiemeléssel egy speciális rendelkezést tartalmaz, ugyanis a szerződést kötő visszterhesen szerző személyétől teszi függővé a fizetendő illetéket. Amennyiben pedig a törvény egy általánosan meghatározott személyi körrel kapcsolatban speciális rendelkezést rögzít, akkor az e törvényhely alá tartozó személy által megkötött jogi ügyletre nem a törvény általános, hanem különös szabálya vonatkozik. A felperes tehát, mint főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, az általa megszerzett lakástulajdon esetén az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 2%-át köteles vagyonátruházási illetékként megfizetni. [Itv. 23/A. § (1) bekezdés]. Ez az illetékmérték mintegy átalányként működik, mivel lakás- és nem lakástulajdon megszerzésére egyaránt irányadó, és ebbe az alanyi körbe tartozó jogosultakra ez, és csakis ez alkalmazható. A jogszabály nem értelmezhető kiterjesztően vagy vagylagosan, mivel az Itv. itt az illetékalap tekintetében nem enged eltérést. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése ugyanis nem alkalmazza az eltérésre való olyan felhatalmazást, mint amilyet a 19. § (1) bekezdése, illetve a 21. § (1) bekezdése is rögzít olyan formában, hogy tartalmazza az "ha e törvény másként nem rendelkezik" szövegezést. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó tekintetében e törvényhelyben rögzíti az illeték alapját és mértékét is. Az illetékalapot ugyanis úgy definiálja, hogy az a terhekkel nem csökkentett forgalmi érték, a mértékét pedig úgy határozza meg, hogy az az előzőekben meghatározott alap 2%-a. A kifejtettekből következően a felperesnek az Itv. 21. § (5) és (7), 131. § (1) bekezdése kapcsán előadott érvelése a határozatokat nem teszi jogszabálysértővé. A jogerős ítélet ezért helytállóan állapította meg az alperes határozatának jogszerű voltát. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott Adókódexben megjelent magyarázat nem jogszabály, ennél fogva a jogvita eldöntésére irányadó sem lehet. A Legfelsőbb Bíróság a perbeli azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben ugyanilyen döntéseket hozott. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.444/97., Kfv. V. 35.350/99/6., Kf. I. 35.221/2000., Kfv. III. 28.717/99., Kfv. IV. 35.412/01/4......)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.978/2001.)