adozona.hu
AVI 2003.9.95
AVI 2003.9.95
A vámokmány a szállítmány minőségét nem tanúsítja (1995. évi C. tv. 46.)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1996. március-június hónapokig terjedő időre mezőgazdasági és élelmiszer exporttámogatás ellenőrzést folytatott le, mely eredményeként 1 543 000 Ft különbözetet állapított meg. A felperes által fellebbezési határidő alatt benyújtott méltányossági kérelmét a másodfokú adóhatóság fellebbezésnek minősítette, és az elsőfokú adóhatóság határozatát megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárás eredményeké...
A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás adónemben 1996. február-december hónapokra összesen 117 174 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 58 587 000 Ft adóbírságot és 66 364 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott felperes terhére. Indokolása szerint a felperes 4 644 009 liter pezsgő és habzó bor, és 169 427 liter kölyök pezsgő export értékesítése után igényelt támogatást, de a szőlő és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdaságról szóló 1970. évi 36. tvr. végrehajtásáról szóló 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet (továbbiakban: MÉM r.) alapján nem rendelkezett Országos Borminősítő Intézet (továbbiakban: OBI) engedéllyel 4 506 687 liter pezsgőre vonatkozóan, így 117 174 067 Ft exporttámogatást jogosulatlanul igényelt. Megsértette a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatásról szóló 45/1995. (XII. 29.) FM-PM-IKM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-ában foglaltakat, miszerint az exporttámogatás alanya az, aki a mellékletben felsorolt termékeket exportálja. A R. mellékletében az egyes pezsgők alkoholtartalom szerint vannak kategorizálva, így csak az ott meghatározott minőségi jellemzőkkel rendelkező pezsgők esetén igényelhető az exporttámogatás. Az adózó elmulasztotta a szállítmányok kötelező minősítését és nem tudta bizonyítani, hogy exporttámogatásra jogosító jellemzőkkel rendelkező terméket exportált-e.
A felperes fellebbezésében arra utalt, hogy az azonos tételekre vonatkozó OBI engedéllyel igazoltan rendelkezett. A pezsgőknél az alkoholtartalom kategorizálására csak 1997. január 1-jétől került sor a 38/1996. (XII. 29.) FM-PM-IKM együttes rendelet hatályba lépése alapján. Előadta, hogy az elsőfokú adóhatóság korábban már lezárta a felperesi kft.-nél az exporttámogatási vizsgálatát, így a megismételt eljárás az ismételt ellenőrzés tilalmába ütközik.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy 1996. évet érintően a felperes 59 minősítő bizonyítvánnyal rendelkezik, ebből azonban csak 137 322 liter pezsgőről kibocsátott 14 db OBI minősítő bizonyítványhoz rendelhető hozzátartozó vámnyilatkozat, illetve számla. A 17/1996. (VII. 11.) FM-PM-IKM együttes rendelet alapján 1996. június 11-étől exporttámogatásra csak a szőlőborból készült pezsgők jogosultak, és a felperes a vizsgált időszakban "mustból is és borból" is gyártott pezsgőket. A vámhivatal csak adminisztratív vámvizsgálatot végzett, így a vámvizsgálat a szállítmány minőségét nem tanúsítja.
A megismételt ellenőrzés tilalmára vonatkozó felperesi fellebbezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező és új eljárást elrendelő másodfokú adóhatósági adóhatározat nem minősült érdemi határozatnak, így a megindult adóellenőrzési eljárás érdemi határozattal nem fejeződött be, így az adóhatósági eljárás vizsgálattal le nem zárt időszakot érintett.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárás az ellenőrzés tilalmába ütközött. Hivatkozott arra is, hogy részéről csak méltányossági kérelem előterjesztésére került sor, így annak fellebbezéskénti minősítése jogszabálysértően történt. 1996. július hónapra vonatkozóan a megismételt eljárás során és az ismételt ellenőrzés tilalmába ütközően hozott határozatot. Anyagi jogszabálysértés körében arra hivatkozott, hogy a MÉM r. 31. § (5) § bekezdésben előírt OBI minősítéssel, az ún. OBI minősítési bizonylatokkal rendelkezett a gyártott tételekre vonatkozóan. Csak az 1997. szeptember 13-tól exportált termékek vonatkozásában áll fent a "szállítmányonkénti bizonyítvány" meglétének kötelezettsége. Az általa gyártott és forgalmazott valamennyi pezsgő és habzóbor a 8,5 alkoholtartalmat meghaladta és a vizsgált időszakban a felperes mustból nem gyártott pezsgőt. Az exportár termékek (áruk) vonatkozásában kiléptetést igazoló vámokmányokkal rendelkezett, így az egyszerűsített vámkezelés alkalmazása jogszerűen történt.
Az alperes ellenkérelmében felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy megismételt eljárás lefolytatására került sor, így az ismételt ellenőrzés tilalmába nem ütközött. A méltányossági kérelmet jogszabálysértés nélkül minősítette fellebbezésnek. Az elfogadott mennyiségen felül a felperes nem rendelkezett az exporttermékek vonatkozásában OBI minőségi bizonyítvánnyal.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alap elsőfokú határozata ellen, a fellebbezési határidőben benyújtott kérelemben a felperes fellebbezési jogáról nem mondott le, így e kérelmének fellebbezéssé történő minősítése és akkénti elbírálása az adóhatóság által, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 16. § (3) bekezdésének betartásával történt, mivel a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni.
A másodfokú adóhatóság az Áe. 66. § (2) bekezdése alapján jogosult volt a megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárás teljes körűen vizsgálni és ennek alapján az elsőfokú adóhatósági határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ennek következtében a jelen perbeli alperesi határozatnak az 1996. március 1-jétől 1996. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan meghozott határozati rendelkezései a megismételt ellenőrzési tilalomba nem ütköznek.
A megyei bíróság azonban a megismételt eljárásban hozott határozatnak az 1996. július hónapra vonatkozó megállapításait jogszabálysértőnek találta. A peres iratokból megállapította, hogy az APEH Megyei Igazgatósága Áfa és Kiutalás előtti Adótámogatási Ellátó Osztálya adóellenőrzési eljárás lefolytatását követően 1996. július hónapra vonatkozóan 140 000 Ft támogatás különbözetet állapított meg jogosulatlan visszaigénylés után a felperes terhére és ezután 70 000 Ft adóbírságot szabott ki. Ez ellen benyújtott fellebbezést az APEH Hatósági Főosztály Megyei Hatósági Osztálya határozatával jogerősen elbírálta és azt helybenhagyta. Így a jelen peres eljárás során meghozott alperes jogerős határozata az 1996. július hónapra vonatkozóan az Art. 4. §, 79. §, 7. § és 54. § (1) bekezdésében foglaltak megszegésével hozta meg.
Ezt követően az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli időszakban a felperes az exportált pezsgő és habzóborok után rendelkezett-e OBI engedéllyel vagy sem. A MÉM. r. 27. § (3) bekezdése 1996-ban akként rendelkezett, hogy pezsgők, habzóborok csak akkor hozhatók forgalomba, ha azokat az OBI minősítette. Az OBI a minősítésről határozatban dönt. A 31. § (5) bekezdése értelmében az exportra kerülő pezsgők, habzóborok minősítését a vizsgált időszakban szállítmányonként, illetve azonos tételre vonatkozóan kellett kérni az OBI-tól.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta meg K. Péter érdektelen tanút, aki úgy nyilatkozott, hogy 1996. évben az OBI által kiállított minősítési vizsgálat volt azon OBI határozat, amely a megvizsgált bor (pezsgő, habzóbor) vonatkozásában a forgalomba hozatalról rendelkezett. Ezen minősítési bizonylataiban (határozataiban) megállapított mennyiség után a gyártó, exportáló kérelmére, a bevizsgált tétel erejéig már tényleges termékvizsgálat nélkül állítja ki az OBI a bizonyítványokat.
A meghallgatott Sz. Piroska, a vizsgálatot végző revizor tanúvallomásában előadta, hogy a felperesnél csak azon pezsgő, habzóbor mennyiség után fogadták el az exporttámogatás igénylését jogszerűen, ahol az exportmennyiséghez a felperes OBI bizonyítványokat csatolt.
A megyei bíróság e tanúvallomások, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok alapján a felperesi előadással egyezően tényként állapította meg, hogy jogszabálysértő az alperes azon megállapítása, hogy a felperes az elfogadott mennyiségen felüli OBI minősítéssel (határozattal) nem rendelkezett. A felperes a vizsgált adóévben OBI határozatnak minősülő 59 minősítő bizonyítványt az adóhatóság rendelkezésre bocsátotta, mint okirati bizonyítékot az exporttámogatás jogszerű igénylésének bizonyítékaként.
Ezen túlmenően a megyei bíróság megállapította, hogy az alperes a tényállás teljes körű tisztázási kötelezettségének sem tett eleget, mert azon megállapítás, miszerint a felperes mustból is gyártott pezsgőt, az addig rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyított. Ugyancsak nem volt megállapítható, hogy a felperes az exporttámogatásra jogosító 8,5 térfogat százalék tényleges alkoholtartalmú pezsgőktől alacsonyabb alkoholtartalmú pezsgőt is exportált volna. Nincs adat arra vonatkozóan sem, hogy 1996. július 11. napját követően a 17/1996. (VI. 11.) FM-PM-IKM együttes rendelettel módosított R. 1. sz. mellékletében meghatározott szőlőborból készült pezsgő mellett habzóbor exportálására is sor került volna.
Az adminisztratív vámvizsgálattal kapcsolatban rámutatott, hogy a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1996. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) perbeli időszakban hatályos 46. § (1) bekezdése értelmében a vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni. A (3) bekezdés alapján a vámvizsgálat lehet tételes vagy egyszerűsített. Az egyszerűsített vámvizsgálaton belül pedig lehet szúrópróbaszerű vagy adminisztratív. Az alkalmazott vizsgálati módját a vámhivatal határozza meg a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 67. § (1) bekezdése értelmében. Az (5) bekezdés szerint az egyszerűsített vámvizsgálat alkalmazása során az okmányok és a nyilatkozatok, illetőleg a küldemény adatai között bármilyen eltérés tapasztalható, tételes vámvizsgálatot kell tartani.
A vizsgált időszakra azonban a vámhivatal tételes vámvizsgálatot nem rendelt el a felperesnél az exportált termékek után, így alperes tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a vámokmányok a szállítmányok minőségét nem tanúsítják.
Mindezek alapján a megyei bíróság álláspontja szerint a vitatott mennyiség vonatkozásában megalapozottan a jogosulatlan igénylésre következtetni nem lehet. Nincs elegendő megalapozott bizonyíték arra, hogy a vizsgált időszakon belül melyik hónapban, milyen exportált pezsgő, illetve habzóbor vonatkozásában melyik feltétel hiányában került sor a felperes által jogosulatlanul mezőgazdasági és élelmiszeripari exportipari támogatás igénylésére. Ezért a megyei bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az új eljárásban az adóhatóság az 1996. július hónapra vonatkozóan ismételt határozati megállapítást már nem tehet, míg a vizsgált további hónapokban az OBI minősítési bizonyítványokban (határozatok) feltüntetett adatok és a ténylegesen ez alapján felperes által exportált pezsgő, habzóbor mennyiségek tételes összevetésével, az egyéb feltételek fennállásának teljes körű vizsgálatának eredményeként havonta kell megállapítást tenni arra vonatkozóan, hogy a felperes által exportált, milyen mennyiségű pezsgő illetve habzóbor után az igényelt exporttámogatás a vizsgált időszakban hatályos jogszabályi előírásoknak megfelel-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A felperes módosított fellebbezésében csak az elsőfokú bíróság által a felperes részére megállapított perköltség vonatkozásában élt fellebbezési jogával, és kérte annak 5 850 000 Ft-ra történő felemelését, igazodva a pertárgy értékéhez és a kifejtett munka mennyiségéhez.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy határozatát az OBI bizonyítványok hiányára alapította, így ezért nem mérvadó a habzóborra illetve a 8,5%-os alkohol tartalomra vonatkozó megállapításai. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az el nem fogadott mennyiség vonatkozásában is rendelkezik OBI minősítéssel. Az alperes által elfogadott 14 db OBI bizonyítványon túl rendelkezett a felperes ugyan OBI bizonyítvánnyal, de ezek adattartalma nem egyezett meg sem a fennmaradó export számlák, sem a vámáru-nyilatkozatok adataival. Álláspontja szerint az 1996. július hónapra vonatkozó határozat az Art. 97. § v) pontja alapján nem tekinthető ellenőrzéssel lezárt időszaknak.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperes fellebbezésének elutasítását kérte azzal, hogy az exporttámogatás igénybevételének feltételei a MÉM r. alapján fennálltak, a vámokmányok egyértelműen definiálták a termékeket.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság az ez irányú felperesi fellebbezés hiányára tekintettel érdemben nem vizsgálhatta a felperesi keresetnek az ismételt ellenőrzés tilalmára vonatkozó, illetve a méltányossági kérelme fellebbezésként történő elbírálására vonatkozó kereseti kérelmeit.
Az 1996. július hónapra vonatkozó ismételt ellenőrzés tilalmával kapcsolatos elsőfokú bírósági okfejtéseket a Legfelsőbb Bíróság is elfogadja. Az iratok alapján megállapítható, hogy 1996. július hónapra vonatkozóan jogerős adóhatósági határozat állapította meg a felperes jogosulatlan visszaigénylését, mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás ellenőrzése vonatkozásában.
Így erre a hónapra vonatkozóan a megismételt közigazgatási eljárás az Art. 79. § (7) bekezdésébe ütközően állapított meg felperes terhére ismételt jogosulatlan visszaigénylést.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a Vtv., illetve a Vhr. idézett törvényhely idézett szakaszaiból levont azon következtetéssel, hogy a vámokmányok a szállítmányok minőségét is tanúsították. A perben eldöntendő alapvető anyagi jogi kérdés ugyanis az volt, hogy a felperes rendelkezett-e az alperes által el nem fogadott mennyiség után OBI minősítési bizonyítvánnyal vagy sem. Erre vonatkozóan pedig az egyszerűsített vámvizsgálat megalapozott bizonyítékként nem szolgálhat, mivel ez nem igazolja, hogy a kiszállított mennyiség rendelkezett-e OBI minősítési bizonyítvánnyal vagy sem.
A per érdemi eldöntésének elsődleges jogi kérdése az volt - ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott -, hogy a felperes rendelkezett-e a vitatott 4 506 687 liter után OBI engedéllyel vagy sem. E körben az elsőfokú bíróság megfelelően utalt a MÉM r. megfelelő szakaszaira. Ugyanakkor a bizonyítékok egybevetése és a jogszabályok értelmezése alapján az elsőfokú bíróság e körben olyan ítéleti megállapításokat tett, amelyek érdemi felülvizsgálatra nem alkalmasak, és önmagukkal is ellentmondóak.
Az e körben alkalmazandó jogszabályok felsorolása után az elsőfokú bíróság hivatkozott K. Péter és Sz. Piroska tanúvallomásaira. Az első tanú vallomásából csak annyi állapítható meg, hogy az 1996. évben az OBI milyen gyakorlatot folytatott az általa kiállított minősítési bizonylat tekintetében. Sz. Piroska tanú a vizsgálatot végző revizor tanúvallomásából pedig csak az állapítható meg, hogy azon mennyiség után fogadták el jogszerűnek az exporttámogatást, ahol a felperes csatolt OBI bizonyítványokat. E két tanúvallomásból és a pontosan meg nem nevezett becsatolt okirati bizonyítékokból logikailag okszerűtlenül jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, miszerint jogszabály sérti az alperesi határozat azon megállapítása, hogy az elfogadott mennyiségen felül OBI minősítéssel a felperes nem rendelkezett. Erre utaló nyilatkozatot K. Péter tanú nem tett, Sz. Piroska tanú pedig pont ellenkezőleg arra hivatkozott, hogy az elfogadott mennyiségen felül a felperes nem rendelkezett OBI bizonyítvánnyal.
Az alperes által sem vitatott tény volt, hogy a felperes a vizsgált adóévben az OBI határozatnak minősülő 59 minősítő bizonyítványt bocsátott az adóhatóság rendelkezésére. Ugyanakkor a közigazgatási határozatokból és mellékleteiből megállapíthatóan ebből az 59-ből a közigazgatási szerv csak 14-et fogadott el olyannak, amelyhez a vámáru-nyilatkozatok illetve a számlák beazonosításával elfogadható mennyiséget tudott társítani. A fennmaradó mennyiség vonatkozásában a felperes ugyan állította, hogy rendelkezik OBI minősítő bizonyítvánnyal, de ezt a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kell bizonyítania.
Az alperes a tényállás tisztázási kötelezettsége körében, figyelembe véve a határozatokhoz kapcsolódó mellékleteket is, tételesen mutatta ki, hogy mely minőségi bizonyítványhoz mennyi exportált italmennyiséget fogadott el. Az e feletti, vitatott tétel vonatkozásában a felperesnek kell, a közigazgatási perben őt terhelő bizonyítási kötelezettség alapján megjelölnie, hogy melyik mennyiséghez, mely számlához, vagy vámokmányhoz, melyik OBI minősítési bizonyítvány társítható.
A közigazgatási perben a bíróság nem veheti át az alperes tényállás-megállapítási feladat- és hatáskörét. Ugyanakkor a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján az adókötelezettséget megállapító határozat vonatkozásában a közigazgatási bíróságnak megváltoztatási jogköre van, így szükség szerint maga is folytathat le bizonyítást a tényállás teljes körű felderítése érdekében. Az elsőfokú bíróság azonban a vitatott mennyiség beazonosítása vonatkozásában lényegében bizonyítást nem folytatott le, és erre a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest sem kötelezte.
Az OBI minősítés megítélésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ugyanakkor önellentmondó is. Ha ugyanis azt állapította meg, hogy a felperes rendelkezett a vitatott mennyiség vonatkozásában OBI minősítéssel, úgy szükségtelen volt az alperest új eljárás lefolytatására kötelezni és az új eljárásban a minőségi bizonyítványok és pezsgő, habzóbor mennyiségek tételes összevetését előírni. Ha azonban az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a tényállás a vitatott mennyiség vonatkozásában nem kellően feltárt, akkor nem tehetett volna olyan kijelentést, hogy az alperes határozata jogszabálysértő a vonatkozásban, hogy az elfogadott mennyiségen felül a felperes nem rendelkezett OBI minősítéssel.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott körben a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a felperest kell kötelezni a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel, hogy a vitatott mennyiség vonatkozásában tételesen munkálja ki, hogy melyik OBI minősítés, mely exportra vonatkozik, ezt követően ezek beazonosításával, szükség esetén szakértő kirendelésével kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy jogszerűen állást tudjon foglalni az OBI bizonyítékok meglétéről, vagy hiányáról.
A Pp. 252. § (4) bekezdése alapján Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban felmerült perköltség összegét csupán megállapította, a költség viselésének kérdésében az elsőfokú bíróság határoz. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.450/2000.)