adozona.hu
AVI 2003.7.74
AVI 2003.7.74
Ha a fizetés és a teljesítés között fellelhető az okokozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 13., 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Község Önkormányzata alapította 1998. március 26-án a felperesi közhasznú társaságot település üzemeltetési, közszolgálati feladatainak ellátására, az ezzel kapcsolatos beruházások, felújítások bonyolítására, üzemeltetéssel, fenntartással összefüggő munkák és egyéb szolgáltatások elvégzésére. A felek között 1998. április 15-én létrejött megállapodás szerint az önkormányzat felhalmozási és működési célú pénzeszközöket bocsát a felperes rendelkezésére. 1999. július 6-án "Keretátadási megállap...
AVI 2003.7.74 Ha a fizetés és a teljesítés között fellelhető az okokozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 13., 22. §)
A Község Önkormányzata alapította 1998. március 26-án a felperesi közhasznú társaságot település üzemeltetési, közszolgálati feladatainak ellátására, az ezzel kapcsolatos beruházások, felújítások bonyolítására, üzemeltetéssel, fenntartással összefüggő munkák és egyéb szolgáltatások elvégzésére. A felek között 1998. április 15-én létrejött megállapodás szerint az önkormányzat felhalmozási és működési célú pénzeszközöket bocsát a felperes rendelkezésére. 1999. július 6-án "Keretátadási megállapodás" jött létre a felek között, melyben megállapodtak a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás igénybevételével megvalósuló útfelújítás finanszírozásában. Az önkormányzat meghatározta, hogy mely belterületi utak felújítását kell a felperesnek elvégeznie az önkormányzat által átadott fejlesztési célú pénzeszközökből. A felperes és az M. A. Kft. (továbbiakban: kft.) 1999. június 18-án építési szerződést kötött. E szerint a felperes, mint megrendelő vállalkozásba adta a kft.-nek az utak felújítási munkálatainak elvégzését 10 410 018 Ft vállalkozói díj és 2 602 505 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) ellenében. 1999. augusztus 4-én a Magyar Államkincstár és az önkormányzat között finanszírozási szerződés jött létre. Ezek szerint az önkormányzat, mint támogatott, a finanszírozási szerződés mellékletében szereplő bekötésre tervezett utcák felújítására előzetesen felszámított, le nem vonható áfával elnyert 10 410 000 Ft összegű támogatást kapott. Az önkormányzat a neki juttatott támogatás összegét 1999. III. negyedévében átutalta a felperesnek. A kft. az útfelújítási munkálatokat elvégezte, azok ellenértékét 1999. augusztus 3-án, augusztus 19-én kibocsátott számláiban számlázta le a felperesnek 13 012 523 Ft összegben. A két részszámla 2 602 505 Ft áfát tartalmazott.A felperes a kft. által kibocsátott számlák szerinti áfát az 1999. III. negyedévi áfa-bevallásában visszaigényelhető adóként szerepeltette. Az elsőfokú adóhatóság határozatában ezt az összeget a felperes terhére adókülönbözetként írta elő, és további 271 000 Ft áfa jogosulatlan igényléssel együtt 2 874 000 Ft jogosulatlan igénylést állapított meg, amelynek kiutalását elutasította. Döntésében - az adóalanyiság hiányára alapítottan - nem tekintette ellenértéknek az önkormányzat által a számlák kiegyenlítésére folyósított összeget, ez után nem állapított meg áfa fizetési kötelezettséget. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta. (2000. április 28-án hozott határozat) Jogszerűnek ítélte a felperes levonási jogának gyakorlását a kft. által kibocsátott számlák vonatkozásában. Az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (1) bekezdésében és 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapítottan azonban az önkormányzat által átutalt összeg tekintetében a felperes terhére 2 603 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes az utak felújításával konkrét szolgáltatást nyújtott az önkormányzat részére, az önkormányzat által felperes részére folyósított összeg az útfelújítások ellenértékét képezte. Ezt az összeget a felperesnek adóköteles bevételként kellett volna kezelnie, arról számlát kellett volna kibocsátania.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy az alperes ugyanazon tényállás mellett az elsőfokú adóhatóságtól eltérő jogkövetkeztetéseket vont le. Azzal érvelt, hogy az alperes anyagi jogszabályt sértve, tévesen tekintette az önkormányzat által folyósított összeget áfa-alapot képező ellenértéknek.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes megfelel az 1992. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, adóalanyisága megállapítható ezért élhetett az adólevonási jogával Az önkormányzat a belterületi utak felújítására vonatkozóan a felperes részére konkrét megbízást adott és nem általános céllal, hanem e munkák elvégzésének ellenértékeként utalta át az összeget. Ezért a felperes az önkormányzat részére teljesített szolgáltatást még akkor is, ha a kivitelezést nem maga eszközölte, hanem mással végeztette. Az önkormányzat által felperes részére átadott pénzösszegek konkrét szolgáltatás megvalósításához kapcsolódó ellenértéknek, azaz áfa-köteles bevételnek minősülnek. Ezért az alperes az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése alapján jogszerűen állapította meg a felperes terhére a 2 603 000 Ft áfa-különbözetet, és jogszerűen utasította el a jogosulatlan igénylés összegének kiutalását is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert nem adja indokát annak, hogy a felperes eljárási szabálysértésre való hivatkozása mely okoknál fogva nem alapos. A jogerős ítélet az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést is sérti, tévesen állapítja meg az önkormányzat által folyósított összeg tekintetében az áfa-köteles bevételt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az 1990. XCI. törvény 86. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerős határozatának bírói felülvizsgálatát lehet kérni jogszabálysértésre hivatkozással. Ez ugyanis az a határozat, amely a felek közötti adójogi jogviszonyból eredő vitát véglegesen eldönti, érdemben lezárja közigazgatási eljárás keretében. Az adóügyekben is irányadó az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 66. § (1) és (2) bekezdés rendelkezései szerint a felettes szerv a fellebbezéssel érintett határozatot és az azt megelőző eljárást teljeskörűen megvizsgálhatja tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Jogosult arra, hogy az elsőfokú határozatot helybenhagyja, megváltoztassa vagy megsemmisítse. Nem sértett tehát eljárási szabályt az alperes azzal, hogy érdemi döntését - a rendelkezésére álló adatok értékelése alapján - az elsőfokú határozattól eltérő jogi álláspontra alapította. Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete eljárási szabályt sért azzal, hogy az előzőekben részletezettekre az indokolásban nem tért ki. Eljárási jogszabálysértés esetén azonban csak akkor kerülhet sor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha az eljárási szabálysértés olyan, aminek az érdemi döntésre kihatása van. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275/A. §] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott eljárási szabálysértést a felülvizsgálati bíróság nem értékelte az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek. A jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszerű, és az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg az alperes határozatának, az érdemi döntésnek a jogszerűségét a perben vitatott adókülönbözetet érintően. Indokolási kötelezettségének is teljeskörűen eleget tett. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság osztja a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot. A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelése kapcsán csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése szerint szolgáltatás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa. tv. 22. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke. Az ellenérték tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték [Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja]. Ha a fizetés és a teljesítés között fellelhető az ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül. Az önkormányzat nem általánosságban folyósított a felperes részére pénzösszeget, hanem konkrétan meghatározta, hogy azt mire kell fordítani, mely utcákat kell felújítani. A felperes a felújítást az önkormányzat által átadott pénzösszegből finanszírozta. Ezért az önkormányzat részére a felperes teljesített ellenérték fejében szolgáltatást még akkor is, ha a kivitelezést nem saját maga eszközölte, hanem mással végeztette. Utal egyben a felülvizsgálati bíróság arra, hogy a felperes által becsatolt iratok nem igazolják azt a felperesi hivatkozást, mely szerint a perben felülvizsgálni kért határozat eltér a hasonló ügyekben alperes által követett gyakorlattól. A bizonylatok és nyilvántartások ellenőrzése tárgyában lefolytatott ellenőrzés megállapításait rögzítő jegyzőkönyv nem vethető egybe egy adónemet érintően meghozott másodfokú jogerős határozattal.
Az elsőfokú adóhatóság által hozott határozatok pedig nem tekinthetők ügy érdemében hozott jogerős másodfokú határozatnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy olyan eljárási szabálysértés nem történt, aminek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna, a felülvizsgálattal érintett határozat a jogszabályoknak megfelelt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.520/2001.)