adozona.hu
AVI 2003.5.53
AVI 2003.5.53
A vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő (1995. évi C. tv. 147. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított, felek által nem vitatott tényállás szerint a vámhivatal 1995. évben a 3-45. és a 4-5-0. számok alatt vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését végezte el a felperes indítványára, kérelmével egyezően. A felperes az egységes vámáru-nyilatkozatok 22. rovatában összesen 642 600 000 ITL-t tüntetett fel, ami alapján a vámáruk vámértéke 55 912 626 Ft-ban került megállapításra.
A vámhatóság 1999. január 29-i kezdettel a felperesnél utólagos ellenőrzést...
A vámhatóság 1999. január 29-i kezdettel a felperesnél utólagos ellenőrzést folytatott le. Ennek során megállapította, hogy a vámáru tényleges vámértéke 918 000 000 ITL., mert 27 540 000 ITL. előlegként már kifizetésre került. A felperes csak a vételár fennmaradó összegét a 64 260 000 ITL-t tüntette fel a vámáru-nyilatkozatokon. Ezért az első fokon eljárt vámhatóság korábbi határozatait módosította és kiszabta a vámérték különbözet következtében felmerülő vámterhet, annak pótbefizetését rendelte el a 4. és a 3. számú határozataiban 3 403 286-3 403 286 Ft összegben. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatok indokolási részét megváltoztatta akként, hogy a vámkezeléskor hozott határozatok helyesbítése helyett azok megváltoztatásáról hozott döntést. A jogszabályi hivatkozások közül a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM számú együttes rendelet (továbbiakban: R) 99. §-ára utalást törölte, illetve kiegészítette az elsőfokú határozatokat az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 147. § (2) bekezdésével és az 1957. évi IV. (továbbiakban: Áe.</a>) 61. §-ának (1) bekezdésével. Az elsőfokú határozatok egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Döntését azzal indokolta, hogy az indítványnak megfelelően elvégzett vámkezelés nem felelt meg a Vtv. 21. §-ában foglalt jogszabályi előírásoknak, ezért a módosítása iránt kellett intézkedni Vtv. 161. §-ában, 171. § a) pontjában, 145. § (1) bekezdésében, 147. § (2) bekezdésében, 209. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Az volt a jogi álláspontja, hogy az utólagos ellenőrzésre, és annak alapján hozható határozatokra nem vonatkoznak az Áe.</a> rendelkezései. Anyagi jogszabályok tekintetében azonban az alaphatározatok meghozatalakor hatályos anyagi jogszabályi rendelkezésekre alapította döntését.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A határozatok szerinti tényállást nem vitatta. Azzal érvelt, hogy az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: JAT) 12. §-ában foglaltakat sértik a határozatok, az alperesnek az utólagos ellenőrzés során is az R. és az 1996. évi 2. tvr. (továbbiakban: tvr.) szabályait kellett volna alkalmaznia, eljárásjogi és anyagi jogi tekintetben is. A teljes vámérték megállapításához már az alapeljárásban valamennyi adat rendelkezésére állt a vámhatóságnak. Határozatok meghozatalára ezért az Áe. szabályai az irányadóak, így különösen az egy éven túli módosítás, visszavonás tilalma, és a jóhiszeműen szerzett jogok védelme. Hivatkozott a BH 1998/621. számú jogesetre is.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglaltakra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy az alapvámkezeléskor hozott határozatok és az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozatok tekintetében a tényállás azonos. A vámérték megállapításához szükséges adatok már az alapvámkezeléskor is megállapíthatóak lettek volna, ezért a perben felülvizsgálni kért határozatok az alapvámkezelés módosító határozatai, a határozatok tekintetében az ügyazonosság személyi, tárgyi, tényállásbeli feltételei megállapíthatóak. A vámhatóságnak a Vtv. VIII. fejezete értelmében joga volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására. Ez a törvényi felhatalmazás azonban nem jelentheti azt, hogy egy lezárt jogviszonyba "kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül belenyúljanak". Az volt a jogi álláspontja, hogy a Vtv. 147. §-ának (2) bekezdése csak akkor alkalmazható teljeskörűen, ha az alapvámkezelésre is már a Vtv. hatályba lépését követően került sor, a régi és új jogszabályok között az új jogszabály teljes hatályosulásához egy átmeneti idő is kapcsolódott. Ezért az utólagos ellenőrzés a régi jogszabály szellemében meghozott alaphatározatokat továbbra is csak egy éven belül módosíthatta. Mivel a perben felülvizsgálni kért határozatok egy éven túliak voltak, jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben kifejtett álláspont téves, nem felel meg a Vtv. VIII. fejezetének 209. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A határozatába foglalt jogi álláspontja törvényes.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a Tvr. és a R. hatálya alatt keletkezett ügyekben az Áe. 61. §-ában megfogalmazott garanciális szabályokat ügyazonosság esetén a vámhatóságnak figyelembe kell vennie az utólagos ellenőrzés során is. Hivatkozott korábban közzétett Legfelsőbb Bírósági eseti döntésekre is.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény "- a (3) bekezdés, a 210. § és a 211. § (1) bekezdés kivételével - a kihirdetést követő negyedik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépést követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni". A Vtv. 1. §-ának 9. pontja értelmében vámigazgatási eljárás a vámhatóság által a vám és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége. A Vtv. VIII. fejezetében szabályozott utólagos ellenőrzés lefolytatására a felperes által sem vitatottan a Vtv. hatályba lépését követően került sor. Ezért visszaható hatályú jogalkalmazás nem történt. A Vtv. 161. §-a értelmében az utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Utólagos ellenőrzés kiterjed "különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e". A Vtv. 171. §-a pedig felhatalmazza a vámhatóságot arra, hogy az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítsa. A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit a vámtörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetve vonható vissza. A Vtv. 147. §-ának (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő. Ismertetett törvényi rendelkezésekre figyelemmel, az alperes jogosult volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására, és a vámkezeléskor hozott alaphatározatok módosítására az elévülési határidőn belül. Az utólagos ellenőrzésre és az ennek eredményeként hozott határozatokra nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak. Nem helytálló a megyei bíróság jogerős ítéletében rögzített azon megállapítás, hogy törvényi felhatalmazás nélkül hozta meg az alperes a határozatait. Törvényi felhatalmazást ugyanis az előzőekben nevesített, az Áe.</a> szabályaitól eltérő speciális rendelkezések tartalmazzák.
Nemcsak az eljárási szabálynak nem történt meg visszamenő hatályú jogalkalmazása, hanem az anyagi jogszabályok tekintetében sem áll fenn ez. A Vtv. 161. §-a szerinti törvényi meghatározásból következően ugyanis utólagos ellenőrzésnek az előzőekben ismertetett törvényi rendelkezésből következően többek között azt kell vizsgálnia, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e, vagy sem alapvámkezeléskor. Ezt pedig csak az alapvámkezeléskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján dönthető el. Azt pedig a felperes maga sem vitatta keresetében, hogy a vámáruk vámértéke az alapvámkezeléskor nem jogszabályszerűen került megállapításra. A JAT. 12. §- ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. E törvényi rendelkezésbe a felülvizsgálni kért határozatok nem ütköznek. A vámhatóság ugyanis a határozatok módosításával csak azt a vámteher-különbözetet írta elő fizetési kötelezettségként, amit a felperesnek a helyes vételár feltüntetése mellett a vámkezelés időpontjában hatályos anyagi jogszabályok szerint fizetnie kellett volna. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott korábbi határozatok a perbeli jogvita eldöntése szempontjából azért nem relevánsak, mert azok eldöntését nem a Vtv. alapján végezte el a Legfelsőbb Bíróság. A Vtv. hatálybalépése óta hozott határozatok az e perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedtek. (Kfv. V. 28. 300/99/5., Kf. IV. 35. 487/99/5., Kf. I. 28. 533/99/8...)
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletnek azon megállapítása, mely szerint "az új jogszabály teljes hatályosulásához egy átmeneti idő is kapcsolódott" téves. E körben törvényi rendelkezésre a jogerős ítélet nem hivatkozik, nem is hivatkozhat, mivel az átmeneti és záró rendelkezések között ilyen tartalmú szabályozás nincs. A Vtv. 209. § (2) bekezdésében foglalt eljárások pedig nem a perbeli esetre vonatkoznak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.104/2001.)