adozona.hu
AVI 2002.12.154
AVI 2002.12.154
A kedvezményes adókulcsra vonatkozó jogszabályi rendelkezés kógens, attól eltérni nem lehet (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes játszótéri és utca, valamint beltéri bútorokat gyárt. A K.- és I. Lektorátus (továbbiakban: lektorátus) 1993. július 14-én termékminősítést végzett. A közigazgatási iratokban fellelhető 1-20-ig terjedően felsorolt termékeket ITJ 69-95 szám alá tartozó egyedi iparművészeti alkotásoknak minősítette. A felperes a zsűrizett termékein az alkalmazott technológia megtartása mellett méretbeli változtatásokat eszközölt, azokat kombinálta. Az ily módon előállított termékeit is iparművészeti ...
Az adóhatóság a felperesnél 1992-1996. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Ennek során azt állapította meg, hogy a felperes egyes termékeinél helytelenül alkalmazott 12%-os általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) kulcsot, mivel azok az 1993-ban zsűrizett termékek listáján nem szerepelnek. Erre figyelemmel az adóhatóság a felperest határozatban - e tényállással összefüggésben - összesen 580 000 Ft áfa adóhiány megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 28. § (1) és (2) bekezdésére, 1. sz. melléklet 39. pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy kedvezményes (6, 10, illetve 12%-os) adómérték csak a zsűriszámmal ellátott népi- és iparművészeti alkotások esetében alkalmazható, azaz az 1993-ban zsűrizett konkrét termékek tekintetében. A lektorátus termékminősítésének korábbi évekre vonatkozóan visszaható hatálya nincs.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását kérte az 580 000 Ft áfa adóhiány tekintetében. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság által zsűrizettnek el nem fogadott termékei a korábbiakban zsűriztetett termékeknek a kombinációit, illetve a vevők igényeihez igazodó mértékben módosított változatai. Hivatkozott arra is, hogy az 1997-ben végzett termékminősítés szerint az általa gyártott termékcsalád jellege és minősége nem változott, azok megfelelnek az 1993-as minősítési feltételeknek.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglaltakra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a határozatok a perben felülvizsgálni kért körben nem sértenek jogszabályt. Az adóhatóság a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezést határozatában helyesen nevesítette. Jogszerűen állapította meg azt, hogy a kedvezményes adókulcs csak a zsűriszámmal ellátott termékek esetében alkalmazható. A termékeket érintően végrehajtott bármiféle változtatás megszünteti a termékek egyedileg zsűrizett jellegét. Az 1997-es lektorátusi minősítésnek nincs visszamenőleges hatálya. Az, hogy a lektorátus a '97-es termékminősítésben utal arra, hogy az új tárgyak a régebben elbíráltaknak a kombinációi, változatai csupán azt jelenti, hogy ezen termékek is iparművészeti alkotásoknak fogadhatók el. Ez azonban csak a jövőre kiható hatályú lehet a forgalmazás és az adózás szempontjából is. A felperes az adóigazgatási eljárásban és a perben nem tudta igazolni, hogy a módosított termékeket időközben zsűriztette volna. Ez pedig nélkülözhetetlen feltétele a kedvezményes adókulcs alkalmazhatóságának. Az volt a jogi álláspontja, hogy a módosított termékek esetében is minden változtatással összefüggésben a felperesnek egyedileg minősítetnie kellett volna e szempontból termékeit a lektorátussal. Erre azonban nem került sor. Helytállónak találta az alperes érvelését a tekintetben is, hogy a mérleghinta, illetve haranghinta zsűrizett termékként elfogadható volt, mivel ezeknek csak elnevezése változott meg. A pavilon és babaház esetében azonban erre nem kerülhetett sor, mert 1993-ban a zsűrizett termékek között a pavilon szerepelt, míg az 1997-es termékminősítésben külön szerepel a pavilon és külön zsűriztette a felperes a babaházat is, ami arra utal, hogy két különböző termékről volt szó.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően az abban részletezett indokaira tekintettel.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A felperes a fellebbezésében új adatra, tényre, körülményre nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetése is. Megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek a Pp. 206. § (1) bekezdésében, a 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése szerint az adó mértéke - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - az adó alapjának 25%-a. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az 1. számú mellékletben felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál a felszámított adó mértéke az adó alapjának 6, 10, illetve 12%-a a vizsgált évtől függően. Az 1. sz. melléklet 39. pontja értelmében a kedvezményes adómérték a "zsűriszámmal ellátott népi-és iparművészeti alkotások esetében alkalmazhatók". A jogszabályi rendelkezése tehát kógens, attól eltérni nem lehet. Az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kedvezményes adókulcs a felperes érvelésével ellentétben csak a zsűriszámmal ellátott, konkrétan meghatározott lektorált termékek esetében alkalmazható.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a másodfokú perköltség megfizetésére. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.246/2000.)