adozona.hu
AVI 2002.11.151
AVI 2002.11.151
A vagyonszerző lakóház építési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a B., Z. út 24. szám alatt álló kert és gazdasági épület ingatlanra, annak 2/4-ed tulajdoni illetőségére a földhivatal a felperesek leányának (Eszternek) tulajdonjogát jegyezte be vétel jogcímén, egyben ezen tulajdoni illetőségre bejegyezte a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogát. Az ingatlanon fennmaradó 2/4-ed (beépítetlen) tulajdoni hányadának tulajdonjogát a felperesek leánya az 1992. ...
AVI 2002.11.151 A vagyonszerző lakóház építési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a B., Z. út 24. szám alatt álló kert és gazdasági épület ingatlanra, annak 2/4-ed tulajdoni illetőségére a földhivatal a felperesek leányának (Eszternek) tulajdonjogát jegyezte be vétel jogcímén, egyben ezen tulajdoni illetőségre bejegyezte a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogát. Az ingatlanon fennmaradó 2/4-ed (beépítetlen) tulajdoni hányadának tulajdonjogát a felperesek leánya az 1992. évi november hó 5. napján kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg, a felperesek haszonélvezeti jogának kikötésével, 6 300 000 Ft vételár fejében. A szerződésnek a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál 1992. november 27-én történt benyújtását követően a földhivatal az 1995. február 8. napján kelt határozatával bejegyezte a vevő (felperesek leánya) tulajdonjogát vétel jogcímén, valamint a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogát ezen tulajdoni illetőségre is. Az F. Illetékhivatal az 1996. évi december hó 12. napján kelt fizetési meghagyásával a felperesek leányát 174 250 Ft visszterhes vagyonátruházási (és eljárási) illeték, míg 354095-02-95. számú fizetési meghagyásával a felpereseket 142 150 Ft visszterhes vagyonátruházási (és eljárási) illeték megfizetésére kötelezte az adásvételi szerződés alapján. Az illetékfizetésre kötelezettek a fizetési meghagyások) jogerőre emelkedését megelőzően az illetékkedvezmény biztosítását kérték az ingatlan 4 éven belüli beépítésére figyelemmel és csatolva a felperesek leánya részére az Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Építésigazgatási Irodája által kiadott 1993. évi április hó 29. napján kelt építési engedélyét, majd utóbb az 1997. évi január hó 8. napján kelt - a perbeli ingatlanon felépített épületre megadott - használatba vételi engedélyt.Az elsőfokú illetékhivatal az 1997. évi június hó 25. napján kelt határozatával a tulajdonos (felperesek leánya) és építtető részére az illetékkedvezményt biztosította, a vagyonszerzési illetéket helyesbítés címén törölte.
Az elsőfokú építésügyi hatóság határozatával a felpereseknek (és leányuknak) a használatba vételi engedély névátírása iránti kérelmét elutasította; a Közigazgatási Hivatala Építésügyi Főosztálya Építésigazgatási Osztálya másodfokú határozatával ezen elutasító határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú illetékhivatal az 1997. évi november hó 17. napján kelt határozatával a felpereseknek az illetékkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét elutasította, míg az alperes 1998. évi július hó 16. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi álláspont szerint a felpereseket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglaltak alapján vagyonszerzési illetékkedvezmény nem illeti meg, mert az annak feltételét képező beépítést használatba vételi engedéllyel igazolni nem tudták.
A felperesek keresetükben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és perköltséget kértek arra utalással, hogy a leányuk nevére szóló építési és használatba vételi engedéllyel a beépítés megtörténtét igazolták, az illetékkedvezményt a jogszabályban előírt határidőn belül kérték. Hivatkoztak arra, hogy az építkezés költségeit korábbi ingatlanuk elidegenítéséből ők fedezték.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a jogszabályi feltételek hiányára alapítottan.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét azért utasította el, mert az illetékkedvezménynek az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állottak fenn, mivel a felperesek az általuk történt beépítést nevükre szóló használatba vételi engedéllyel igazolni nem tudták.
A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és álláspontjukat fenntartva az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérték utalva arra, hogy beépítési szándékukat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt bejelentették, az építkezés nem vitásan megvalósult és az Itv. 26. §-ának (2) bekezdése szerint nem szükséges az ő nevükre szóló használatba vételi engedéllyel igazolni a beépítés megtörténtét.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az illetékkedvezmény feltételeinek hiányára alapítottan.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az alábbi kiegészítéssel mindenben egyetértett.
Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A (2) bekezdés a) pontja szerint az illetékfizetési kötelezettség kiterjed az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzésére, továbbá e jognak a megszüntetése folytán bekövetkező vagyonszerzésre. Végül a 20. § (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapított haszonélvezet, használat esetében a tulajdonszerző a (72. § szerint számított) haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket, a haszonélvező, használó pedig a haszonélvezet, használat számított értéke után fizeti a szerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket. Az illetékhivatal ennek megfelelően a felpereseket a leányuk visszterhes vagyonszerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezet értéke után kötelezte vagyonátruházási illeték megfizetésére fizetési meghagyásával.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A vagyonszerző lakóház építési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál.
A felperesek (és leányuk) az adásvételi szerződést illetékkiszabásra nem vitásan az Itv. 91. §-ának (1) bekezdésében írt határidőben nyújtották be, amely határidőt 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. §-ának (1) bekezdése 30 napban határozott meg.
Helytállóan hivatkoztak arra is a felperesek, hogy a lakóház-építési szándékot az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában írt határidőn belül jelentették be az illetékhivatalnál. Tévedtek azonban a felperesek amikor arra hivatkoztak, hogy a lakóházépítés tényére figyelemmel őket az illetékmentesség megillette.
Helytállóan állapította meg ugyanis az elsőfokú bíróság, hogy a mentesség feltétele az Itv. 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a vagyonszerzőnek a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belüli lakóház építése. E tényt a (2) bekezdés szerint a vagyonszerző legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül használatba vételi engedéllyel igazolhatja.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek nem tekinthetők lakóházat építő vagyonszerzőnek. A felperesek az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglaltak alapján akkor váltak volna az illetékmentességre jogosulttá, ha mint a haszonélvezet vagyonszerzői a lakóház építtetőjének minősültek volna.
Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint építési engedélyt az ingatlan tulajdonosának, kezelőjének, használójának, továbbá annak szabad kiadni, aki a tervezett építési munkák elvégzéséhez az ingatlan tekintetében rendelkezésre jogosult hozzájárulását megszerezte.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az építési és használatba vételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ának (1) bekezdés a) pontjában, 18. §-ának (1) bekezdés a) pontjában, 19. §-ának (1) bekezdés a) pontjában és 27. §-ának (2) bekezdés a) pontjában foglaltakból kitűnően építtetőnek a perbeli esetben a tulajdonos, a felperesek leánya minősül.
Tévedtek a felperesek amikor fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a haszonélvezetre figyelemmel az építtetőt illető kedvezmények, és a mentesség reájuk is kiterjed. A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése szerint haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezet tárgya rendszerint valamilyen ingó és ingatlan dolog, a haszonélvezet pedig kiterjedhet a dolog egészére, vagy annak egy részére. A dolog egy részére kiterjedő haszonélvezet leginkább csak ingatlanok esetében fordul elő. Ingatlan esetén a részleges haszonélvezet kiterjedhet az ingatlan egyes alkotórészeire (pl. csak a telekre, vagy csak az épületre), az ingatlan természetben körülhatárolt részére. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a haszonélvezet az ingatlannak csak azokra az alkotórészeire terjed ki, amelyet már meg voltak akkor is, amikor a haszonélvezeti jog létrejött. Ehhez képest a haszonélvezeti jog alapítása után a tulajdonos által az ingatlanon létesített épületre (egyéb építményre), melyek a haszonélvezet keletkezésekor fennálló helyzethez képest többletként jelentkeznek - külön megállapodás hiányában - a haszonélvezet nem terjed ki. Az utólagosan felépült épületek (épületrészek) mentesek tehát a haszonélvezettől: birtoklásukra és használatukra a tulajdonos lesz jogosult.
Ebből következően a felpereseket az illetékmentesség az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján nem illette meg: az építési és használatba vételi engedélyből kitűnően nem tekinthetők építtetőnek, és külön megállapodás hiányában haszonélvezetük a felépítményre sem terjed ki.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.613/1999.)