adozona.hu
AVI 2002.11.148
AVI 2002.11.148
Egy év elteltével is követelhető a vámteher-különbözet (1995. évi C. tv. 139.)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes használt, de forgalomképes gumiabroncsokat importált és ennek megfelelően kérte a belföldi forgalom számára történő vámkezelést, amelyet a vámhatóság a kérelemnek megfelelően végzett el.
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett az 1994. szeptember 1. és 1998. január 13-a közötti időszakra. Az utólagos ellenőrzés során azt állapította meg, hogy a felperes által importált használt, de forgalomképes gumiabroncsok vámkezelése során a gumiköpenyek átlagsúlya tévesen kerü...
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett az 1994. szeptember 1. és 1998. január 13-a közötti időszakra. Az utólagos ellenőrzés során azt állapította meg, hogy a felperes által importált használt, de forgalomképes gumiabroncsok vámkezelése során a gumiköpenyek átlagsúlya tévesen került a vámkezelési okmányon feltüntetésre. Ezért az elsőfokú vámhatóság határozataival a felperest környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó és vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1998. június 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes nyilvántartásában általa importált gumiabroncsoknak csak darabszámát tüntette fel, típus, méret, illetőleg súly megjelölés nélkül, ezért a helyes átlagsúly megállapítása érdekében az utólagos ellenőrzés során néhány darab mérlegelését elvégezték és ennek megfelelően rendelkeztek utólagosan a környezetvédelmi termékdíj, az általános forgalmi adó és a bírságfizetési kötelezettségről. Az alperes határozatát a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény 9. § (1) bekezdésére, valamint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. § 21/a. pontjára, 125. § (1) bekezdésére és 141. § (2) bekezdésére alapítottan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolása szerint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 41. § (2) bekezdésének c) pontja alapján az alperes jogszabálysértően az alapvámkezelés jogerőre emelkedését követően egy éven túl módosította határozatát. A több mint egy év után lefolytatott eljárás csak közvetett bizonyítékokkal, helyszíni szemle és az ügyvezető nyilatkozatával indokolta határozatát, ezekből a bizonyítékokból viszont nem lehetett kétséget kizárólag megállapítani, hogy a felperes részéről benyújtott vámáru nyilatkozat nem valós adatokat tartalmazott volna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatása mellett a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság tévesen alapította ítéletét az Áe. 41. § (2) bekezdésének cl pontjára, valójában helyesen a 61. § (3) bekezdésében foglaltakra.
A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásokban az Áe.</a> rendelkezéseit csak az e törvényben meghatározott eltérésekkel lehet alkalmazni. Az Áe.</a> szabályozása a Vtv. hatálya alá eső esetekben ezért másodlagos. A Vtv. 139. § c) pontja alapján a vámhatóság által tévesen, kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől számított 5 év elteltével évül el. Ebből következően az Áe. 61. § (3) bekezdésében írt egy év elteltével is követelhető a vámteher-különbözet az ötéves elévülési időn belül. A vámhatóság az ötéves elévülésen belül tehát jogszerűen kötelezhette a felperest utólag fizetésre.
Az utóellenőrzés adatai szerint a felperes kérelmére 1994 és 1998 között több ízben (21 eset) került sor import gumiabroncsok belföldi forgalom számára történt vámkezelésére. Az árunyilatkozatokon a felperes összesen 8964 darab használt gumiabroncsot tüntetett fel, amelyhez 29 419 kg gumisúlyt vallott be. Ez a számadat átlagosan 3,28 kg darabsúlyt jelentett. Az alapvámkezelés adataiból nem volt megállapítható, hogy a felperes milyen típusú, illetőleg milyen méretű gumiköpenyek belföldi forgalomba helyezését kérte. A vámhatóság utólag 1998. január 19-én ellenőrzést tartott, amelynek a célja az volt, hogy vizsgálja az 1994. szeptember 1-jétől 1998. január 13-ig terjedő időszakban a felperes külkereskedelmi tevékenysége keretén belül a belföldi forgalom számára történt vámkezeléseket, továbbá a környezetvédelmi termékdíjak kiszabásának érvényesülését és annak megállapítását, helyességét, valamint az engedély kötelezettségek betartását.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a vámhatóság az utólagos ellenőrzés során a Vtv. 167. § (1) bekezdésének megfelelően járt el, így az 1998. január 23-án helyszíni ellenőrzést tartott a felperes üzletében, ahol megállapította a felperes által forgalmazott gumiabroncsok készleteit és a Kft. jelenlévő képviselőjével közösen kiválasztott 2-2 darab mintapéldányt a gumiköpenyek súlyának megállapítása céljából. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvben rögzítették. Tekintettel arra, hogy a felperes a gumiköpenyek típusa és súlya szerinti nyilvántartást nem vezetett, e jegyzőkönyvben rögzítésre került a különböző gumiabroncs-típusok megnevezése és az egyes típus szerinti mérések eredménye, így a kiválasztott 2-2 darab 12, 13 és 14 colos abroncsok súlya is. A jegyzőkönyv felvételénél a felperes részéről H. Kálmánné volt jelen, a vámhatóság azonban 1998. január 27-én nyilatkozatta a felperes részéről H. Kálmánt is, aki elmondta, hogy a méret szerinti nyilvántartást nem vezették, pontos adatokkal nem szolgálhat, tekintettel a magyar autópark keresletére azonban túlnyomó többségben 13 colos autógumikra van igény, ezért ezt tartották szem előtt a behozatalnál. Foglalkoztak ezen kívül még 12, 14 és 15 colos köpenyekkel is, amelyek mennyisége azonban nem számottevő.
A vámhatóság e nyilatkozatoknak megfelelően ezért jogszerűen állapította meg típus és méret szerinti nyilvántartás hiányában a felperes részéről importált gumiköpenyek átlagos súlyát, amely 5 kg) darab súlynak felelt meg. Tekintettel arra, hogy az alapvámkezeléskor is a behozott gumiabroncsok méret, illetőleg súlymegjelölése átlagosnak volt tekinthető, az utólagos ellenőrzés az így megjelölt súlyhoz képest - 3,28 kg) db - jelentős eltérést állapított meg amikor a mérlegelés eredménye 5 kg) db volt.
Az utólagos ellenőrzés során megállapított és kiszámított összegszerűséget a felperes a per során nem vitatta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában jogszabálysértés nélkül kötelezte a felperest környezetvédelmi termékdíj, általános forgalmi adó különbözet és vámigazgatási bírság megfizetésére, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az alperes az utóellenőrzés során 21 db határozatot hozott, amelyek felülvizsgálatát a felperes határozatonként benyújtott kereseteiben kérte. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pereket a Pp. 149. § (2) bekezdése alapján egyesíti. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 35.054/1999.)