adozona.hu
AVI 2002.11.141
AVI 2002.11.141
Nincs jelentősége adójogi szempontból annak, hogy a tehergépjármű átalakítása ideiglenes vagy végleges (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 931 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte 884 000 Ft adóhiány, valamint 442 000 adóbírság és 60 500 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat indokolása szerint az 1998. március 18-án megtartott közúti ellenőrzéskor megállapították, hogy a felperes a korábban 1997. november 25-én vásárolt N. T. típusú tehergépkocsit személygépkocsiként használta, és ezzel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, (a t...
AVI 2002.11.141 Nincs jelentősége adójogi szempontból annak, hogy a tehergépjármű átalakítása ideiglenes vagy végleges (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 931 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte 884 000 Ft adóhiány, valamint 442 000 adóbírság és 60 500 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat indokolása szerint az 1998. március 18-án megtartott közúti ellenőrzéskor megállapították, hogy a felperes a korábban 1997. november 25-én vásárolt N. T. típusú tehergépkocsit személygépkocsiként használta, és ezzel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény, (a továbbiakban: Áfa. törvény) 7. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés megvalósult, és a 18. § (1) bekezdése alapján az 1998. II. negyedévre a felperesnek áfa fizetési kötelezettsége keletkezett. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint az ügy elbírálása során azt kellett eldönteni, hogy a tehergépkocsi személyszállításra történő alkalmassá tétele, illetve személyszállítás céljára történő felhasználása termékértékesítésnek minősül-e, és ehhez képest a felperest terheli-e általános forgalmi adó fizetési kötelezettség vagy sem. Hivatkozott az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra, mely szerint termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. A 18. § (1) bekezdése értelmében a 7. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítésnél, az adófizetési kötelezettség a tevékenység tényleges megvalósításának időpontjában keletkezik. Utalt az Áfa. törvény 67. §-ára, mely szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással megállapított termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) 1994. június hó 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy termékértékesítés csak akkor valósul meg, ha a tehergépkocsi átalakítása folytán, a személygépkocsi gyári változata jön létre. A perbeni gépjármű gyárilag, tehergépkocsiként kerül kibocsátásra az ITJ. 41-35. statisztikai besorolás szerint. Az adóügyi megítélésnél a személyszállítás céljára történő alkalmassá tétel, illetőleg személyszállítás céljára történő felhasználás nem jelent átalakítást, ugyanis a jármű besorolása (termékkódja) nem változott meg, a besorolás megváltoztatásához olyan mértékű átalakítás szükséges, amelynek eredményeként a jármű személygépkocsi változata jön létre. Mindaddig pedig, amíg ez nem történik meg, az eredeti, gyárilag kialakított állapot az irányadó.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdés c) pontjának valamennyi eleme megvalósul. Hivatkozott az Áfa. törvényt módosító 1995. évi CXV. törvény 1. §-ához fűzött miniszteri indokolásra, amely példaként éppen a kishaszon gépjárművek személygépjárművé történő átalakítását említi.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az 1995. évi CXV. törvénnyel módosított Áfa. törvény 1996. január 1. napjától hatályos 7. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében, termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra, olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra (feltéve, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi beszerzéséhez, importálásához, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészen vagy részben levonható).
A törvénymódosítás indoka az volt, hogy a termékértékesítés fogalomkörébe tartozott a terméknek átalakítás utáni olyan felhasználása is, amelynél, ha a beszerzés eleve az átalakítás révén kialakult formában történt volna, az adó nem lett volna levonható. Ez az eset, ha az adóalany tehergépjárműnek minősülő járművet vesz, amelyet utána maga alakít át személygépkocsivá. Önmagában az átalakítás nem adóztatható tényállás, így a személygépkocsi beszerzésére vonatkozó adólevonási tiltást [Áfa. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja] megkerülhetné az adóalany az utólagos szereléssel.
A tehergépkocsi beszerzésénél az általános forgalmi adó visszaigényelhető. Megvan a műszaki lehetősége azonban annak is, hogy a tehergépkocsit belső átalakításával személyszállításra alkalmassá tegyék, illetve, hogy személyszállítás céljára felhasználják. Ezzel olyan gépjárművet alakítsanak ki, amelynek beszerzése esetén az előzetesen felszámított adó nem lett volna levonható.
A perbeli gépjármű ITJ. szerinti besorolása tehergépkocsi volt, de a peradatokból megállapíthatóan közúti ellenőrzés során derült ki, hogy a felperes azt eltérő célra, személyszállításra használta, az ehhez szükséges átalakítás után. Az Áfa. törvény 7. § (1) bekezdésének c) pontja éppen az ilyen átalakításra állapít meg adókötelezettséget. Nincs jogi jelentősége annak, hogy az adott típusú gépkocsinak csak tehergépkocsi változata vagy tehergépkocsi illetve személygépkocsi változata is van, és az átalakításhoz az sem követelmény ebben az esetben, hogy az egyébként gyárilag is létező személygépkocsit alakítsanak ki. A tehergépkocsi-gépjármű átalakítása az adott esetben már az ülések elhelyezésével megvalósult, így nem annak volt jelentősége, hogy az átalakítás ideiglenes vagy végleges, hanem annak, hogy a használat módja személygépkocsi használat volt, ezt pedig a közúti ellenőrzés megállapította.
A jogszabálysértés hiányában ebből következően az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna keresetnek helyt adó ítéletet.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az abban foglalt téves jogértelmezés miatt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 35.654/1999.)