adozona.hu
AVI 2002.11.140
AVI 2002.11.140
A zálogszerződés alapján a zálogtárgy feletti rendelkezési joga és nem a tulajdonjog száll át a zálogházra, így ebben az esetben termékértékesítésről nincs szó (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes pénzintézet és a Cs. Kft. (a továbbiakban: Kft. zálogház) között létrejött megbízási szerződés alapján a felperes megbízta a Kft.-t a záloghitel ügyletek lebonyolításával, amelyhez a szükséges hitelkeretet a felperes biztosította. A Kft. zálogház a hitelezési tevékenységet a felperes nevében és javára folytatta. A Kft., majd - az 1995. március 10-én létrejött szerződésmódosítás után -, az L. Kft. a ki nem váltott zálogtárgyak után a türelmi idő elteltét követő 30 napon belül kötele...
AVI 2002.11.140 A zálogszerződés alapján a zálogtárgy feletti rendelkezési joga és nem a tulajdonjog száll át a zálogházra, így ebben az esetben termékértékesítésről nincs szó (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
A felperes pénzintézet és a Cs. Kft. (a továbbiakban: Kft. zálogház) között létrejött megbízási szerződés alapján a felperes megbízta a Kft.-t a záloghitel ügyletek lebonyolításával, amelyhez a szükséges hitelkeretet a felperes biztosította. A Kft. zálogház a hitelezési tevékenységet a felperes nevében és javára folytatta. A Kft., majd - az 1995. március 10-én létrejött szerződésmódosítás után -, az L. Kft. a ki nem váltott zálogtárgyak után a türelmi idő elteltét követő 30 napon belül köteles a felperes részére az őt megillető részt megtéríteni. A kötelezettség átadásával a Kft. szavatolt azért, hogy az L. Kft. szerződés szerint teljesítsen a felperes részére.A zálogszerződések időtartama 90 nap volt, ennek eltelte után a zálogház további 30 nap türelmi időt biztosított. A ki nem váltott zálogtárgyakról naponta kényszerértékesítési listát készített, amely a felperessel történő elszámolás alapját képezte. Az elszámolás a becsértékből kiindulva történt meg. A Kft. köteles volt a türelmi idő leteltét követő 15 napon belül a felperes számlája alapján a zálogkölcsön ügyleti és késedelmi kamatokkal növelt összegét az ügyfélnek visszajáró összeggel, valamint az eladási ár és az összes költség különbözete után felszámított 25% általános forgalmi adóval együtt megtéríteni.
Ezeknek a tevékenységeknek a folytatását az Állami Bankfelügyelet engedélyezte azzal, hogy az L. Kft. zálogkölcsönzést nem végezhet, tevékenysége kizárólag a ki nem váltott zálogtárgyak értékesítésére terjed ki.
Az adóhatóság a felperesnél az 1994. január 1. napjától az 1997. II. negyedévének végéig végzett adóellenőrzést. Megállapította, hogy a felperes a ki nem váltott zálogtárgyakat a Kft. részére értékesítette, ezt pénzügyi tevékenységnek és tárgyi adómentes szolgáltatásként számlázta le és könyvelte. Álláspontja az volt, hogy a Kft. a zálogtárgyakkal tulajdonosként rendelkezett, azok átengedése ellenérték fejében termékértékesítésnek minősül. Az elsőfokú adóhatóság ezért a felperes terhére - a határozata 2. pontjában megállapított 681 000 Ft adóhiánnyal együtt 22 032 000 Ft általános forgalmi adóhiányt, 11 016 000 Ft adóbírságot és 16 001 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja az volt, hogy a zálogházak (a Kft.-k) a lejárt kölcsönöket átvállalták és kiegyenlítették. Az átvállalással a zálogtárgy a zálogház birtokába került, azokat a felperes számlái alapján készletre vette és tulajdonjogot szerezve rendelkezett vele. A felperes és a zálogház között két ügylet jött létre, a hitelszerződés és a zálogtárgy értékesítése a zálogház részére. A felperesnek ez a tevékenysége az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés, amely általános forgalmi adó köteles. Nem fogadta el a felperesnek azt az előadását, hogy a felperes a zálogház részére pénzügyi szolgáltatást nyújtott.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a pénzintézetekről és a pénzügyi tevékenységekről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Pit.) 4. § (1) bekezdésének b) és k) pontja, a 3. § (1) bekezdésének b) és e) pontja, az 1997. január 1-jétől hatályos és a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdése és 7. §-a, valamint a 2. sz. melléklet I/10. és III/22. pontja szerint minősülő pénzügyi tevékenységet - követelések megvásárlását, faktoring ügyletet - végzett, amely tevékenység az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és 2. sz. mellékletének 6. pontja alapján tárgyi adómentes tevékenység.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte. Álláspontját fenntartva megismételte, hogy a felperes és a zálogház között megbízási szerződés jött létre, a hitelt a felperes nyújtotta, a konkrét zálogházi tevékenységet a Kft.-k végezték megbízási szerződés alapján. A záloghitel vissza nem fizetése esetén ezért a zálogtárgy feletti rendelkezési jogot a hitelt folyósító felperes szerezte meg, nem pedig a zálogházként működő társaság. Miután a zálogház a felperes nevében értékesített, a felperesnek számlát kellett volna kiállítania a 25% áfa-tartalomról.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a keresettel támadott részében - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli esetben a felperes zálogjogosult pénzintézet zálogjogát az alapköveteléssel együtt átruházta - engedményezte - a zálogházra meghatározott ellenérték fejében. Az engedményezés eredményeként a zálogház vált zálogjogosulttá, tehát nem mint megbízott, hanem mint zálogjogosult végezte a kényszerértékesítést, így az erről kiállított számlát 25% forgalmi adó terheli. Az engedményezés nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, mert a hitelezői jog átadása tárgyi adómentes.
Az engedményes - zálogház - a hitelezői jog ellenérté-két fizeti meg, amikor megfizeti az engedményezett követelés kialkudott árát, és ezzel megszerzi a zálogtárgy feletti rendelkezési jogot. Az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésének alkalmazásához a tulajdonosként való rendelkezésnek kell megvalósulnia. A zálogjogosult felperes nem volt jogosult tulajdonosként rendelkezni a zálogtárgyról, csupán elszámolási kötelezettség terhelte a zálogadós felé. Miután nem volt jogosult tulajdonosként rendelkezni, ennél több jogot nem is ruházhatott át a zálogház részére sem. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben nem pénzügyi szolgáltatás valósult meg, így a tárgyi adómentességet nem erre tekintettel kellett elbírálni. Az alperes által lefolytatandó új eljárásban előírta, hogy azt kell eldöntenie az adóhatóságnak, hogy a felperes és a zálogház közötti engedményezés tárgyi adómentes-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetén túlterjeszkedve (Pp. 4. § és 215. §-a) minősítette a felperes és a zálogházak közötti jogügyletet engedményezésnek. A felperes keresete nem erre, hanem annak megállapítására irányult, hogy tevékenysége pénzügyi szolgáltatás, így tárgyi adómentes. Továbbra is fenntartotta, hogy a szerződő felek között megbízási szerződés alapján létrejött termékértékesítés valósult meg, a felperes és a zálogház között létrejött szerződés több pontban az engedményezési szerződésnek sem felelt meg. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság - hasonló tárgyban hozott - Kf. IV. 35.017/1999/3. számú végzésében foglaltakra.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy mellőzte az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését.
A Legfelsőbb Bíróság KK 34. sz. kollégiumi állásfoglalása rendelkezik a kereseti kérelemhez kötöttségről. Az állásfoglalás szerint, ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A perbeli esetben a felperes az alperes határozatának meghatározott irányú felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint nem általános forgalmi adó köteles termékértékesítést, hanem tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatást végzett. A KK 34. sz. állásfoglalás helyes értelmezése szerint a keresetlevélben a felperesnek elegendő a jogszabálysértés fényére hivatkozni. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 4. §-a és 215. §-ában írt kereseti kérelemhez való kötöttséget nem sértette meg, mert a felperes keresetéről a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között döntött, amikor minősítette a felperes és a zálogházak között létrejött jogviszonyt és levonta annak adójogi következményeit.
Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerint minősülő adóalany gazdasági tevékenysége [5. § (1) bekezdése] - termékértékesítése (Áfa. tv. 6-7. §), vagy szolgáltatás nyújtása (Áfa. tv. 8-9. §-a) - után a 28. §-ban meghatározott mértékű általános forgalmi adót köteles fizetni.
Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése szerint mentesek az adó alól - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a 2. sz. mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatások (tárgyi adómentesség).
Az Áfa. tv. 2. sz. melléklete alapján adómentesek a 6. pontban felsorolt pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatásai (SZJ 10), kivéve a pénzügyi lízinget (SZJ 101920) és a széfügyletet (SZJ 103900). Adómentes továbbá a 13. pont szerint az engedményezés és a tartozás-átvállalás.
A 2. sz. melléklet 6. pontjában írtakhoz kapcsolódóan a Szolgáltatások Jegyzékében (SZJ) pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásnak minősül a 101 990 tételszám alatt felsorolt egyéb és máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatás, amelyek közé a faktoring ügylet is tartozik.
E jogszabályok alapján a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes általános forgalmi adó alá eső termékértékesítést, vagy tárgyi adómentes engedményezést, illetve pénzügyi szolgáltatást végzett.
A felperes által a perben helyesen hivatkozott Pit. és Hpt. szabályai alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes pénzintézeti tevékenységet végzett és ennek során pénzügyi szolgáltatást nyújtott. A Pit. és Hpt. ugyanis a követelés rendszeres nyereségszerzési céllal történő megvásárlását határozza meg faktoring ügyletként, pénzintézeti tevékenységként.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyesen minősítette a felperes és a zálogházak közötti jogviszonyt. Helyesen állapította meg azt is, hogy a zálogszerződés lényege: ha az adós tartozását nem fizeti meg, elveszíti a zálogtárgy feletti tulajdonjogát, de a zálogtárgyra a zálogjogosult nem szerez tulajdonjogot. A zálogtárgy feletti rendelkezési jog - és nem tulajdonjog száll át a zálogházra, tehát termékértékesítés nem történik.
Az irányadó tényállás szerint a perbeli esetben többszemélyes és többelemű szerződés jött létre.
A felperes pénzintézettel kötött megbízási szerződés alapján a zálogház pénzkölcsön-nyújtási tevékenységet végzett. Ha az adós tartozását nem fizette meg, a szerződésben kikötött határidő és türelmi idő letelte után két kötelem jött létre:
- a zálogház köteles volt a zálogkölcsön összegét a megbízási szerződés szerinti költségekkel növelten megfizetni a zálogjogosult felperesnek;
- a zálogjogosult felperes zálogjogát az alapköveteléssel együtt átruházta a zálogházra. Ennek alapján a zálogház értékesítette a zálogtárgyakat.
Ez utóbbi ügylet a nemzetközi joggyakorlatban is ismert faktoring ügylet. A faktoring szerződésre - amelynek egyik résztvevője csak pénzintézet lehet - a magyar bírói gyakorlat az engedményezés szabályait alkalmazza.
Ez a tevékenység az Áfa. tv. 2. sz. mellékletének 6. pontja szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül. A zálogjog átruházásával - a zálogjogból fakadó - követeléseit is átruházta felperes a zálogházra, ez a kötelem tehát faktoring ügyletnek minősül.
Végül a jogügylet eredményeként a zálogház - mint zálogjogosult - értékesítette a zálogtárgyakat harmadik személyek felé. Ez azonban már valóban termékértékesítés volt és az erről kiállított számla a 25%-os általános forgalmi adót is tartalmazta.
Nem volt alapos - a kifejtettek miatt nincs is jelentősége - a felperesnek az engedményezéssel kapcsolatos érvelésének. A Ptk. 328. §-a értelmében ha az engedményezett - faktorált - követelés kötelezettje értesítésének elmaradása a szerződés érvényességét nem érinti, az csupán a kötelezettel szemben nem hatályos.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes pénzintézet és a zálogházak között létrejött és a felperes követelésének értékesítéséről szóló szerződés nem termékértékesítés, hanem pénzügyi szolgáltatás (faktoring ügylet), amely tárgyi adómentes. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Mellőzte a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes új eljárásra kötelezését, valamint - a kifejtettek értelmében - az ítélet indokolásának 6. oldal 5. bekezdésében írtakat.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 29. § (1) bekezdésének b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától jogkérdésben el kíván térni. Ebben az esetben a (2) bekezdés alapján kezdeményezi a jogegységi eljárást és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.
A Legfelsőbb Bíróság a Kf. IV. 35.017/1999/3. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján eljárási okból helyezte hatályon kívül. Végzése az eldöntendő jogkérdésben az ügy érdemére vonatkozó elvi iránymutatást nem tartalmaz, így a Legfelsőbb Bíróság az eljárás felfüggesztését mellőzte. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 35.454/1999.)