adozona.hu
AVI 2002.10.139
AVI 2002.10.139
Bérmunka során felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése (1997. évi CIII. tv. 72. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni mezőgazdasági vállalkozó, aki bérmunkát végzett a V. Kft részére (amelynek ügyvezetője is). A felperes e bérmunka során felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése érdekében adóbevallást nyújtott be az 1998. február 1. és december 31-ig terjedő időtartamra.
A vámhivatal a felperes által csatolt bérmunkaszámlákat ellenőriztette. Megállapította, hogy ezek adattartalma megegyezett a felperes könyvelésében rögzítettekkel, ugyanakkor azonban a felhasznált üzemanyag men...
A vámhivatal a felperes által csatolt bérmunkaszámlákat ellenőriztette. Megállapította, hogy ezek adattartalma megegyezett a felperes könyvelésében rögzítettekkel, ugyanakkor azonban a felhasznált üzemanyag mennyiséget a számlákon a felperes utólag tüntette fel. Megállapította továbbá az ellenőrzés azt is, hogy a felperes a saját adó-visszatérítési kérelméhez már felhasználta ugyanezeket a számlákat, és ezek után teljes mennyiségre vonatkozóan visszaigényelte a jövedéki adót. Ezért a vizsgálat a bérmunka számlákon feltüntetett gázolaj származását igazolatlannak tekintette és a felperest az 1999. április 30-án kelt elsőfokú határozatával 141 554 Ft jövedéki adó és 785 520 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. június 23án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperest 682 125 Ft jövedéki bírság és 122 964 Ft jövedéki adó megfizetésére kötelezte. A másodfokú határozat a felperes fellebbezéséhez csatolt egyik számlán igazolt 275 liter felhasznált gázolaj mennyiséget elfogadta igazoltnak, másik két általa becsatolt számla beszerzésének igazolását viszont elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy az egyik számla a bevallási időszaknál korábbi keltezésű és olyan munkaműveletre, szállításra volt elszámolva, amely az adóbevallásban nem szerepelt, a másik számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert 1999. március 4-én történt gázolajbeszerzést igazolt, míg a Kft részére végzett bérmunkák 1998-ban történtek.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes kereseti álláspontja szeríni azért jogszabálysértő az alperes határozata, mert kizárólag a gázolajbeszerzést megfelelően igazoló okmányok keltezésére hivatkozással minősítette a tényleges dokumentált beszerzéseit jogellenesnek. Az alperes nem volt figyelemmel arra, hogy a készlet tartályait nem hagyhatja kiürülni, ezért korábbi készletéből is felhasznált gázolajat, továbbá köztudott volt, hogy az 1998. évben elkezdett szolgáltatást az időjárási körülmények miatt csak 1999. március, április hónapban tudta befejezni. A peres eljárás során a felperes becsatolt két fuvarozó által kiállított számlát, amelyek igazolják álláspontja szerint a gázolaj beszerzése jogszerűségét. A felperes ugyan hivatkozott arra is, hogy a bevallási nyomtatványhoz csatolt útmutató szerint járt el, amit úgy értelmezett, hogy a V. Kft. által megrendelt bérmunkához elégséges a bérmunkaszámla kiállítása és nem kell külön igazolni az ahhoz szükséges gázolajmennyiség beszerzésének a jogszerűségét is. Felperes tanúkkal kívánta igazolni, hogy az 1998-ban leszámlázott és kifizetett munkát csak márciusban végezte el, így csak akkor szerezhetett be hozzá üzemanyagot.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság ítéletében idézte a perbeli esetben alkalmazandó jogszabályhelyeket, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 1997. évi CIII. törvényt (a továbbiakban: Jöt.) 72. § (11) bekezdés a) pontját, 76. § (2) bekezdés b) pontját, továbbá a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj után jövedéki adó visszatérítés 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 2. § (1)-(4) bekezdését.
E jogszabályi rendelkezések alapján a megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 1998. február 1. és december 31. közötti időszakban elvégzett bérmunkaszámlák alapján igényelte vissza a felhasznált gázolaj mennyiség után a jövedéki adót. A bérmunkaszámlák már megtörtént gazdasági eseményt tükröznek, azaz az elvégzett munkához felhasznált gázolajmennyiséget. Ez okból a bevallási időszak után történt gázolajbeszerzés ez évre nem fogadható el. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes az 1988-ban végzett munkát csak 1999. tavaszán tudta elvégezni. A jövedéki adó visszaigénylését ugyanis csak az elvégzett munka, illetőleg az ahhoz felhasznált gázolajmennyiség után teszi lehetővé a R.a> A megyei bíróság leszögezte, hogy a felperes által felajánlott tanúbizonyítást azért mellőzte, mert az alperes maga sem vitatta a bizonyítani kívánt tényt, ugyanakkor annak a körülménynek, hogy az 1998-ban felvállalt bérmunkát a felperes 1999-ben tudta elvégezni az előzőeknek megfelelően nem volt jelentősége.
Megállapította a jogerős ítélet azt is, hogy a Jöt. 72. § (11) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés értelmezése körében az alperesi álláspont a helyes. Amennyiben az elvont gázolajmennyiség a 100 litert meghaladja, akkor az egész mennyiség kereskedelminek tekinthető, és nemcsak a 100 liter feletti rész.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy valamennyi gázolajbeszerzéséről okmányt csatolt, a Jöt. 17. § (3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége pedig csak akkor állt volna fenn, ha a gázolajat a tevékenységéhez jogellenesen szerezte volna be. Kérte, hogy a bíróság a bizonylatait és a felhasznált mennyiséget a végzett munkákra vegyék figyelembe, és nem a kiragadott évre vonatkozóan. A felperes ismét előadta, hogy bevallási útmutató szerint járt el, akár a gázolajvásárlásról szóló számla, akár a szolgáltatás igénybevételéről szóló számla csatolható a visszaigényléshez. Megismételte azt az álláspontját is a felperes, hogy az ő esetében a Jöt. 72. § (1) bekezdés a) pontja nem volt alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
A jogerős ítélet - ellentétben a felülvizsgálati kérelemben írtakkal - jogszabályi helyekkel pontosan alátámasztva megindokolta, hogy miért állt fenn a felperes felelőssége jövedéki törvénysértésért.
Helyesen állapította meg az elsőfokú ítélet, miszerint a felperes 1998. február 1. és december 31. közötti időszakban elvégzett bérmunkaszámlák alapján igényelte vissza a felhasznált gázolajmennyiség után a jövedéki adót. Ebből következik, hogy csak az ugyanerre az időszakra vonatkozó számlák alapján lehetséges a visszaigénylés. Tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy a végzett munkákra és a felhasznált gázolajmennyiségre vonatkozóan kiragadott időszakot vett figyelembe az ellenőrzés és azt a teljes időszakra vonatkozóan kell összehasonlítani. Az adott időszakra szóló visszaigénylés esetében csak az adott időszakra vonatkozó számlák vehetők figyelembe.
Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az 1998-ban felvállalt bérmunkát csak 1999-ben tudta elvégezni az erre vonatkozóan felajánlott felperesi tanú meghallgatását az eljáró megyei bíróság helyesen mellőzte.
Így helytálló volt az az alperesi megállapítás, miszerint a felperes által benyújtott számlák közül az 531,75 liter gázolaj felhasználásáról szóló számla azért nem volt elfogadható, mert a bevallási időszaknál korábban keletkezett és az adóbevalláson nem szerepelt a szállítási művelet. A V. Kft. részére végzett bérmunkákat a felperes 1998. évben végezte, a gázolajbeszerzés dátuma pedig 1999. március 4-én történt. Ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes a V. Kft. részére kiállított bérmunkaszámlákon 1819 liter gázolaj tekintetében a gázolaj származását nem tudta igazolni. A felperes jövedéki törvénysértésért való felelőssége a Jöt. 17. § (3) bekezdése és 76. §-a alapján fennállott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését megállapítani nem tudta, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.343/2000.)