adozona.hu
AVI 2002.10.130
AVI 2002.10.130
Ahhoz, hogy a kiadás költségnek minősüljön, az áfa levonható legyen, bevétel megszerzése érdekében végzett, adóalanyiságot eredményező olyan gazdasági tevékenység folytatása szükséges, amelyet az adóhatósághoz bejelentettek (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes az adóhatósághoz be nem jelentett könyvvezetés (könyvelés) vállalkozói tevékenységéhez 1996. december hónapban számítógépet és tartozékokat, illetve könyvelési programot vásárolt, a termékbeszerzések után 266 824 Ft ellenértéket költségként elszámolt, a vételi számlákban feltüntetett 66 706 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) IV. negyedévi bevallásában levonásba helyezte. Felperes pénztárkönyvi nyilvántartásában költségként és levonható áfaként elszámolta az I. Kft. ügyvit...
AVI 2002.10.130 Ahhoz, hogy a kiadás költségnek minősüljön, az áfa levonható legyen, bevétel megszerzése érdekében végzett, adóalanyiságot eredményező olyan gazdasági tevékenység folytatása szükséges, amelyet az adóhatósághoz bejelentettek (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Felperes az adóhatósághoz be nem jelentett könyvvezetés (könyvelés) vállalkozói tevékenységéhez 1996. december hónapban számítógépet és tartozékokat, illetve könyvelési programot vásárolt, a termékbeszerzések után 266 824 Ft ellenértéket költségként elszámolt, a vételi számlákban feltüntetett 66 706 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) IV. negyedévi bevallásában levonásba helyezte. Felperes pénztárkönyvi nyilvántartásában költségként és levonható áfaként elszámolta az I. Kft. ügyviteli szolgáltatás-, gazdasági tanácsadásról kiállított számlája 700 000 Ft + 175 000 Ft áfa értékét.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) Megyei Igazgatósága Egyéni Vállalkozók és Magánszemélyek Ellenőrzési Osztálya (továbbiakban: elsőfokú hatóság) megbízólevél alapján 1996. évre magánszemélyek jövedelemadója (továbbiakban: szja), 1996. IV. negyedévre áfa ellenőrzést végzett felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság 1997. október 27-én kelt határozatában felperes terhére 243 000 Ft áfa adókülönbözetet, 475 955 Ft szja adókülönbözetet, 224 000 Ft adóhiányt, 112 000 Ft adóbírságot, és 54 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az elsőfokú hatóság nem fogadta el a számítógép és tartozékai, valamint a könyvelési program beszerzésének költségkénti elszámolását, és a kapcsolódó áfa levonását, mivel az a vállalkozói tevékenység, amelyhez a termékeket felperes beszerezte, nem volt az adóhatóságnál bejelentve. A K3 707826 sorszámú számla az elsőfokú határozat szerint valós gazdasági esemény nélküli hiteltelen okirat, áfa levonás és költségelszámolás alapbizonylatául nem szolgálhat, ugyanis a számlán feltüntetett SZJ szám a pénzügyi lízing azonosítója, és nem az ügyviteli szolgáltatásé; a számlakibocsátó Kft. főkönyvi nyilvántartásában más sorszámú, eltérő összegű, és keltezésű (1996. december 30.) számla szerepelt Sz. Tibor névhivatkozással; a 99/96. sorszámú számlát ügyvezetői nyilatkozat szerint később sztornózták, de a helyette kiállított számla korábbi keltezésű, mint a sztornózott; nem bizonyított a számla pénzügyi rendezése sem.
Az elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezésében a felperes előadta, hogy joga van tevékenysége bővítésére, de a termékbeszerzések időpontjában még nem tudta, hogy egy hónap múlva, 1997. január végén megszünteti vállalkozását.
Szüksége volt gazdasági tanácsadásra, és nem lehet ügydöntő, hogy az I. Kft.-nek 50%-ban a tulajdonosa.
A fellebbezés folytán alperes 1998. február 10-én határozatot hozott, melyben az elsőfokú határozatot, mint ténybelileg és jogilag megalapozottat, helybenhagyta.
Felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint a könyvvizsgálat könyvelési ismeretekre épül, és a könyvvizsgálati tevékenységéhez is szüksége volt a számítógépre, tartozékaira, és a könyvelési programra. A K3 707826 számú számla valós gazdasági esemény bizonylata, melyet bizonyítani kíván, a számla pénzügyi teljesítése beszámítással történt.
Alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatában foglalt indokolásra hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság ítéletében felperes keresetét elutasította 43 140 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelezve. Az ítélet indokolása szerint alperes helytállóan állapította meg, hogy a vásárolt termékeket felperes gazdasági tevékenységéhez nem használta fel, ezért vonatkozásukban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján költségelszámolás és adólevonási jog nem gyakorolható.
A K 3707826 számú számla kapcsán megállapította az elsőfokú bíróság, hogy felperes a közigazgatási eljárásban feltárt és bizonyított tényállással szemben a perben sem tudta bizonyítani, hogy a számla mögött valós gazdasági esemény volna, ezért törvényes az az adóhatósági rendelkezés, hogy e számlára sem alapíthat felperes költségelszámolást és áfa-levonási jogot.
A felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélettel szemben, kérve annak megváltoztatását, és az adóhatározatok hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a számítógépet, tartozékait és a könyvelési programot a vállalkozói tevékenységéhez szerezte be, az adóhatóság nem tárt föl olyan adatot, hogy a termékeket eltérő célra használta volna, az I. Kft. ügyviteli szolgáltatását igénybe vette, a számlaellenértéket beszámítással rendezte, így törvényes a költségelszámolása és az áfa levonása is a vizsgált időszakban.
Alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, az illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a felperes által fizetendő kereseti illetéket 14 580 forintban állapította meg.
Felperes - általa sem vitatottan - vállalkozásának fennállása alatt könyvelési tevékenységet nem végzett, azt az adóhatósághoz be nem jelentette, bevétele, kiadása csak könyvvizsgálati tevékenységből származott. Előadása szerint könyvvezetéssel bővíteni kívánta vállalkozását, a könyveléshez szüksége volt a számítógépre, tartozékaira és a könyvelési programra, mely termékekkel 1996-ban tényleges tevékenységet nem végzett.
Az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 11. § (6) bekezdés g) pontja alapján az adózó köteles a tevékenységének felsorolását bejelenteni az adóhatósághoz. Felperes a bejelentett tevékenységi körében végzett vállalkozási, gazdasági tevékenysége tekintetében gyakorolhatja az adótörvényekben foglalt jogait és kötelezettségeit. Költségnek az Szja. tv. 4. § (3) bekezdése értelmében csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Az Áfa. tv. 33. § (1) a) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. Ahhoz tehát, hogy a kiadás költségnek minősüljön, az áfa levonható legyen bevétel megszerzése érdekében végzett, adóalanyiságot eredményező, olyan gazdasági tevékenység folytatása szükséges, amely az adóhatósághoz bejelentett.
Felperes a termékeket az adóhatósághoz be nem jelentett tevékenységéhez vásárolta, illetve előadása szerint gazdasági tevékenységhez nem is használta, ezért a termékekhez kapcsolódóan sem költségelszámolást, sem adólevonást nem alkalmazhat jogszerűen. A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítását, hogy ebben a kérdésben törvényesek az adóhatározatok. A termékek vállalkozási tevékenységtől eltérő célra történő használatának vizsgálata e megállapításokon nem változtatna.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdése a) pontja akként rendelkezik, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. Az Szja. tv. 4. § (3) bekezdése szerint a kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg.
A per eldöntéséhez szükséges tényeket a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy azzal a feltárt és bizonyított tényállással szemben, amelyen a közigazgatási szerv döntése alapult, felperes nem bizonyította, hogy valós gazdasági esemény bizonylata lenne a K3 707826 sorszámú számla, kétséget kizáróan nem igazolta a számlában feltüntetett ellenérték és áfa megfizetését. Nem hiteles bizonylat alapján sem költségelszámolásnak, sem áfa levonásnak nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 29.966/1999.)