adozona.hu
AVI 2002.9.120
AVI 2002.9.120
A vámhatóság megkövetelheti az árunyilatkozatban feltüntetett adatok valódiságának igazolását (1995. évi C. tv. 54. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Megyei Parancsnokság Ellenőrzési Osztálya megbízólevél alapján a belföldi forgalom számára történő vámkezeléseknél alkalmazott vámtarifa, fuvarparitás, környezetvédelmi termékdíjalap utólagos ellenőrzését végezte felperesnél 1994. szeptember 1-jétől 1998. január 13-ig terjedő időszakra. Az ellenőrzés során a vámhatóság megállapította, hogy az importált használt, forgalomképes gumiabroncsok után fizetendő környezetvédelmi termékdíj alapját képező, az árnyilatkozaton felt...
AVI 2002.9.120 A vámhatóság megkövetelheti az árunyilatkozatban feltüntetett adatok valódiságának igazolását (1995. évi C. tv. 54. §)
A Vám- és Pénzügyőrség Megyei Parancsnokság Ellenőrzési Osztálya megbízólevél alapján a belföldi forgalom számára történő vámkezeléseknél alkalmazott vámtarifa, fuvarparitás, környezetvédelmi termékdíjalap utólagos ellenőrzését végezte felperesnél 1994. szeptember 1-jétől 1998. január 13-ig terjedő időszakra. Az ellenőrzés során a vámhatóság megállapította, hogy az importált használt, forgalomképes gumiabroncsok után fizetendő környezetvédelmi termékdíj alapját képező, az árnyilatkozaton feltüntetett tömegsúly adatra felperesnek nyilvántartása nincs, azok mérete és típusa sem állapítható meg a vámokmányokból, a gumiabroncsokat felperes darabszám és érték alapján tartja nyilván. Felperes képviselője 1998. január 27-i meghallgatásán előadta, hogy túlnyomó többségében 13 colos autógumikat importáltak. A vámhatóság típusonként, és méretek szerint (12, 13, 14 col) mérést végzett, és megállapította, hogy a vámokmányokban feltüntetett 3,28 kg/db tömeghez képest 5 kg/db a 13 colos gumiabroncsok átlagsúlya.Az ellenőrzés eredményeként az E.-i Vámhivatal az alapvámkezelés során kiadott határozatát módosította a határozatában, és - pótbefizetésként - kötelezte felperest 73 800 Ft környezetvédelmi termékdíj, 18 450 Ft általános forgalmi adó megfizetésére, továbbá határozatában 57 000 Ft vámigazgatási bírsággal sújtotta.
Az alperes 1998. június 23-án kelt határozatában mindkét elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az ellenőrzés feltárta a valótlan árunyilatkozat tényét, ezért felperest a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény (továbbiakban: Kt.) 9. § (1) bekezdése alapján környezetvédelmi termékdíj, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § b) pontja, az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 1. § 21/a) pontja, 125. § (1) bekezdése értelmében általános forgalmi adófizetési kötelezettség terheli, továbbá vámhiány keletkezése miatt a Vtv. 141. § (2) bekezdése alapján a vámigazgatási bírság fizetési kötelezettsége is fennáll.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, a vámkezelt és a telephelyen talált gumiabroncsok azonosságát nem bizonyította. Megbízottja a vámáru-nyilatkozat kitöltését megelőzően az abroncsok súlyát ellenőrizte, és a vámokmányokat eszerint töltötte ki. Utalt arra is, hogy az általa vezetett nyilvántartáson felül egyéb nyilvántartás vezetését jogszabály nem írja elő.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú vámhivatal a felperes részéről benyújtott egységes vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését elvégezte, majd a határozat meghozatalát követően több mint egy év után folytatta le az utólagos ellenőrzést. A vámhatóság a Vtv. 171. § a) pontja értelmében jogosult ugyan a hatáskörébe tartozó szükséges eljárás megindítására, de az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 41. § (2) bekezdés c) pontja szerinti egy éves jogvesztő határidőre figyelemmel a vámkezeléskor hozott jogerős határozatát már nem módosíthatta, nem változtathatta volna meg.
Rögzítette azt is, hogy az utóvizsgálat jegyzőkönyvbe foglalt eredményét maga a felperes sem vitatta, azonban a vámkezelés elvégzése és az utóellenőrzés időpontja között eltelt egy év olyan hosszú időmúlás, ami alapján közvetett bizonyítékokkal nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felperes részéről benyújtott vámáru-nyilatkozat nem valós adatokat tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, kérte annak megváltoztatásával a felperesi kereset elutasítását. Álláspontja szerint a felperes keresete eljárási szabálysértésre nem terjedt ki, ezért az erre alapított ítélet jogszabálysértő. Az utólagos ellenőrzés nyomán indult vámigazgatási eljárásban a határozat módosítására a Vtv. 139. § c) pontját kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a kereset érdemi elbírálása és indokolása nélkül szögezte le ítéletében, hogy az időmúlás miatt nem lehet kétséget kizáróan megállapítani a vámáru-nyilatkozat valótlan adattartalmát. Hangsúlyozta, hogy a felperes rendelkezésére álló engedélyek (TÜV igazolás, importengedély) számadatait egybevetve is az állapítható meg, hogy ezek 5 kg átlagsúlyú gumiabroncsokra vonatkoznak.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az alperes a Vtv. 167. § (1) bekezdése értelmében az utólagos ellenőrzés során a tényállást nem tudta bizonyítani. Erre, valamint az Áe. 26. § (1) és (4) bekezdéseire az elsőfokú bíróság is utal tartalmában a jogszabályhelyek megjelölése nélkül.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a bíróságtól. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása alapján a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. Az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Pp. 215. §ában foglaltakat, amikor ítéletét olyan jogszabálysértésre alapította, amelyet a felperes a keresetében nem jelölt meg.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen túlmenően tévesen jelölte meg az eljárási szabálysértés jogszabályhelyeit: az Áe. 41. §-a az iratokba való betekintést szabályozza, a 41. § (2) bekezdésének nincs c) pontja. Az Áe. 61. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a határozat módosítására, vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt nem vizsgált keresetet érdemben elbírálta, és azt megalapozatlannak találta.
A Kt. 9. § (1) bekezdése szerint termékdíjat kell fizetni a gépjármű, a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű, a (fél)pótkocsi és a repülőgép gumiabroncsa után. A Kt. 10. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a termékdíj alapja a gumiabroncsok tömege.
A Vtv. 167. § (1) bekezdése értelmében az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle. A Vtv. 167. § (2) bekezdése arra kötelezi az ellenőrzöttet, hogy az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat bocsássa a vámhatóság rendelkezésére, biztosítsa az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését, tájékoztatást, magyarázatot adjon.
Felperes a közigazgatási eljárás során nem adott át bizonyítékot a vámhatóságnak arról, hogy mely tényeken alapult a vámáru-nyilatkozatba általa beírt gumiabroncs tömeg, ki, mikor, hol, milyen körülmények között mérte meg a gumiabroncsokat.
Szintén nem hozta a vámhatóság tudomására a felperes azt, hogy az importált gumiabroncsokból kinek, mikor, mekkora tételt értékesített, melyik importszállítmányból mennyi van még tulajdonában.
A felperes által vezetett nyilvántartásból pedig gyakorlatilag lehetetlen a gumiabroncsok behozatalának időbeli beazonosítása. Ezzel a felperes saját magát fosztotta meg a perbeli ellenbizonyítás lehetőségétől. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a gumiabroncsok átlagsúlya a vámáru-nyilatkozatokon szereplővel azonos. Ezt felperes nem bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerv az utólagos ellenőrzés során a tényállást megfelelően tisztázta, és bizonyította. Megvizsgálta és értékelte felperes nyilvántartását, a mérésekre és a tömegsúlyra vonatkozó adatok hiányában megállapította, hogy a gumitömeg adatok valóságnak megfelelőségét a nyilvántartásból megállapítani nem lehet. A továbbiakban nyilatkoztatta felperes képviselőjét, típus és col méret szerint méréseket végzett, melyek eredményét a felperes nem vitatta, a lemért gumiabroncsok kiválasztásában a felperes jelenlévő képviselője is részt vett. A mérések eredményei pedig nagyságrendekkel meghaladták a felperes által a vámkezelési okmányokon feltüntetett súlyadatokat.
A Vtv. 54. § (3) bekezdése értelmében a vámhatóság megkövetelheti az árunyilatkozatban feltüntetett adatok valódiságának igazolását. Mindezt azért, hogy a közterhek megfelelő mértékű megfizetése ellenőrizhető legyen. Felperes e törvényi kötelezettségének a gumiabroncsok tömegére vonatkozóan eleget nem tett, saját mulasztására pedig jogszabályi kötelezettség alóli felmentést nem alapozhat.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási határozatokat nem találta jogszabálysértőnek, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 35.295/1999.)