adozona.hu
AVI 2002.8.110
AVI 2002.8.110
Az Itv. kógens törvényi rendelkezéseket tartalmaz a forgalmi értékre (1990. évi XCIII. tv. 68., 70., 102. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. és II. r. felperesek az 1993. december 15-én kelt, a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál 1994. január 17én iktatott adásvételi szerződéssel szerezték meg a 1054 B., A. u. 20. II/12. szám alatti lakás tulajdonjogát, a szerződés szerint 292 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződés 3. pontja tartalmazta, hogy a vételár meghatározása az F. I. Rt. által készített ingatlanforgalmi értékbecslésre, valamint arra figyelemmel történt, hogy az eladó és a vevők között 1979 óta eltartási szerződés...
AVI 2002.8.110 Az Itv. kógens törvényi rendelkezéseket tartalmaz a forgalmi értékre (1990. évi XCIII. tv. 68., 70., 102. §)
Az I. és II. r. felperesek az 1993. december 15-én kelt, a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál 1994. január 17én iktatott adásvételi szerződéssel szerezték meg a 1054 B., A. u. 20. II/12. szám alatti lakás tulajdonjogát, a szerződés szerint 292 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződés 3. pontja tartalmazta, hogy a vételár meghatározása az F. I. Rt. által készített ingatlanforgalmi értékbecslésre, valamint arra figyelemmel történt, hogy az eladó és a vevők között 1979 óta eltartási szerződés van. Az adásvételi szerződés 1995. augusztus 29-én érkezett meg a Fővárosi Illetékhivatalhoz. Az illetékhivatal az 1996. március 29-i keltezésű fizetési meghagyásában 3 939 000 Ft forgalmi érték alapulvételével, 2%-os illetékkulcs alkalmazásával 78 780 vagyonszerzési és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felpereseket. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdésének e) pontjában, 68. § (1) bekezdésében, 70. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a rendelkezésére álló értékadatok és a helyszíni szemlén tapasztaltak alapján az ingatlan forgalmi értékét beköltözhetően 8 820 000 Ft-ban lehet megállapítani. Ebből a földhivatal késedelmes továbbítása miatt levont 36,2%-ot, így a felépítmény értéke beköltözhetően 5 627 000 Ft. Mivel a helyszíni szemlén a lakás értéke lakottan 3 939 000 Ft-ban lett megállapítva, ezért az elsőfokú közigazgatási szerv jogszerűen járt el.A felperesek keresetükben a határozatok megváltoztatását kérték. Vitatták az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket, arra is hivatkoztak, hogy az alperes az Itv. 68. § (2) bekezdésében foglaltakat helytelenül alkalmazta, mivel az adásvételi szerződés beadása és az illeték kiszabása között 25 hónap telt el.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és egyetemlegesen kötelezte őket 6000 Ft kereseti illeték megfizetésére. Azt állapította meg, hogy a felperesek az ingatlan forgalmi értékét az adásvételi szerződésben nem tüntették fel, ezért az alperes az Itv. 70. § (1) és (2) bekezdése alapján jogosult volt a forgalmi érték megállapítására. A földhivatal 6 hónapon túl továbbította a vagyonszerzési ügy iratait az illetékhivatalhoz, ezért a forgalmi érték korrekciója vált szükségessé. A korrekció során azonban az alperes nem a bemutatás és a továbbítás közötti időtartamot, hanem a bemutatás és az elsőfokú határozat közötti időtartamot vette figyelembe. A forgalmi érték meghatározása során az alperes az 1996. évben feltárható forgalmi értéket az Itv. 68. § (2) bekezdése szerinti korrekcióval vetítette vissza 1993. évre. Ez azt eredményezte, hogy az ingatlan forgalmi értékének meghatározása során a lakottságot is figyelembe véve az 1993. évi szerzéskori értéket az alperes 40 194 Ft/m2 árban határozta meg. A perben kirendelt igazságügyi szakértő pedig, akinek a véleményét az írásbeli és szóbeli kiegészítéssel együtt a bíróság aggálytalannak tekintette és elfogadta, az alperes által alkalmazott értéknél jóval magasabb összegben határozta meg a forgalmi értéket. Az alperes által ténylegesen alkalmazott forgalmi érték a szakértő által kimutatott forgalmi érték alatt maradt. Ezért az alperes határozatának meghozatala során a felpereseket terhelő vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározása körében jogszerűen járt el.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel elfogadta a hibás, és jogszabályba ütköző szakvéleményt. Téves jogkövetkeztetést vont le, mivel nem vette figyelembe az ingatlan tartási szerződés által meghatározott forgalomképtelenségét, a szerződő felek által meghatározott korlátozott forgalomképességét, a Ptk. 200. § (1) bekezdésében meghatározott szerződéskötési előírásokat, valamint azt, hogy az alperes határozata meghozatala során az Itv. 70. §ában foglaltakat megszegte.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletétét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja, és a felperesek által fizetendő kereseti illeték összegét 5000 forintra leszállította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen rögzítette, hogy a felek az adásvételi szerződésben az ingatlan forgalmi értékét nem határozták meg. Ezért a másodfokú bíróság kiegészíti, illetve pontosítja az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást azzal, hogy az adásvételi szerződés 1. pontja rögzíti a vételárat, a 3. pontja pedig a vételár meghatározása során a felek által figyelembe vett körülményeket, okiratokat. Ez azonban a felperesi fellebbezések alaposságát nem teremti meg a következők miatt:
Az Itv. 70. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes nemcsak akkor jogosult a forgalmi érték megállapítására, ha azt a felek nem tüntették fel, hanem akkor is, ha a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér. Az Itv. 70. §-ának (2) bekezdése értelmében az illetékhivatalnak a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozatának ismeretében - szükség esetén szakértő bevonásával - kell megállapítania. Az iratokból kitűnően a perbeli esetben helyszíni szemlére sor került, az alperes összehasonló értékadatokat is vizsgált, és rendelkezésére állt az illetékfizetésre kötelezettek nyilatkozata is. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az illetékhivatalnak eljárása során nincs törvényi kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a szerződés szerinti forgalmi értéket fogadja el az illetékkiszabás alapjául, ezért a felpereseknek a Ptk. 200. § (1) bekezdésére alapított érvelése nem helytálló. Téves a felpereseknek a perben vitatott ingatlan forgalomképességére, forgalomképtelenségére vonatkozó előadása is. Az Itv. ugyanis kógens törvényi rendelkezéseket tartalmaz a forgalmi értékre, annak meghatározására vonatkozóan, ezért illetékügyben e rendelkezések az irányadóak. [Itv. 102. § (1) bekezdésének e) pontja, 68. §-ának (1) bekezdése, 70. § (3) bekezdésének a) pontja] Az alperes forgalmi érték meghatározását felülbírálandó, az elsőfokú bíróság a felperesek bizonyítási indítványának helyt adott, és igazságügyi szakértőt rendelt ki. Az elsőfokú bíróság ítélete a szakvélemény tekintetében megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, felülmérlegelésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. Rámutat e körben arra is, hogy a felperesek újabb szakértő kirendelését nem kérték, további bizonyítási indítványuk nem volt. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozatában rögzített forgalmi érték - mely a szakértő által kimunkált forgalmi érték alatti összeg - megalapozottan került meghatározásra. Az alperes mérlegelése nem volt jogszabálysértő, az elsőfokú ítélet nem megalapozatlan, nem tartalmaz téves ténybeli, illetve jogkövetkeztetést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta.
Az elsőfokú ítéletnek kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján változtatta meg figyelemmel az Itv. 42. § (1) bekezdésének a) pontjában, 43. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint a 31 360 Ft pertárgyértékre. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.402/2001.)