adozona.hu
AVI 2002.8.98
AVI 2002.8.98
A fogyasztási adó visszaigénylésére nincs lehetőség, ha a számlakibocsátó nem adóalany (1991. évi LXXVIII. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél az 1996. évre lefolytatott fogyasztási adó ellenőrzése alapján a felperes terhére 592 000 Ft fogyasztási adóhiányt, 160 000 Ft adóbírságot állapított meg. Az adóvizsgálat rögzítette, hogy a felperes fogyasztási adó visszaigénylési kérelmet nyújtott be a T. Bt., az N. Kft., C. Kft. és a J. Kft. által gázolaj szállításáról 1996. június, augusztus és szeptember hónapra kiállított számlák alapján. Megállapította, hogy bár 3 számlakibocsátó jövedéki engedéllyel rendelke...
AVI 2002.8.98 A fogyasztási adó visszaigénylésére nincs lehetőség, ha a számlakibocsátó nem adóalany (1991. évi LXXVIII. tv. 4. §)
Az adóhatóság a felperesnél az 1996. évre lefolytatott fogyasztási adó ellenőrzése alapján a felperes terhére 592 000 Ft fogyasztási adóhiányt, 160 000 Ft adóbírságot állapított meg. Az adóvizsgálat rögzítette, hogy a felperes fogyasztási adó visszaigénylési kérelmet nyújtott be a T. Bt., az N. Kft., C. Kft. és a J. Kft. által gázolaj szállításáról 1996. június, augusztus és szeptember hónapra kiállított számlák alapján. Megállapította, hogy bár 3 számlakibocsátó jövedéki engedéllyel rendelkezett, azonban székhelyükön, telephelyükön nem voltak megtalálható, idézésük és felkutatásuk eredményre nem vezetett. A három kft. a kibocsátott számlatömböket nem vásárolta meg, az a szigorú számadási bizonylatok nyilvántartásául szolgáló adóhatósági rendszerben nem szerepelt.Az alperes határozatát a mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók gázolaj-felhasználása utáni fogyasztási adó visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 22/1995. (I. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § és 3. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésére, a jövedéki szabályozásról, ellenőrzésről, valamint a bérfőzési és szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 3. § (2) bekezdésének b) és (3) bekezdésének h), valamint 6. § 22. pontjára, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16. pontjában foglaltakra alapította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes adó-visszaigénylése jogszerű volt az R. rendelkezése alapján, az alperes az adott jogviszonyra tévesen alkalmazta az Áfa. tv. és a Jszt. rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsősorban az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fatv.) 4. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a határozatok jogszerűek voltak, mert a számlakibocsátások nem voltak adóalanyok, fantomcégként működtek.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az adóhatóság a társhatóságok megkeresésével is az Art. 51. § (7) bekezdésében írt tényállás tisztázása kötelezettségének eleget tett. A számlakibocsátók székhelyükön, telephelyükön nem voltak találhatók, gazdasági tevékenységet nem folytattak, általános forgalmi adó bevallást nem tettek.
Tévesen hivatkozott arra a keresetnek helyt adó ítéletében az elsőfokú bíróság, hogy a R. 3. és 4. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása során az Fatv. és Sztv. rendelkezései nem alkalmazhatók.
A kormány az Fatv.-ben foglaltakra hivatkozással, annak a mezőgazdasági termelőkre való alkalmazása céljából hozta meg a 2/1995. (I. 20.) Korm. rendeletét, amelyben használt fogalmak értelmezéséhez és alkalmazásához az Fatv. és az Sztv. rendelkezései szorosan kapcsolódnak.
Az Fatv. 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az adót a nem adóalany termelőtől és termeltetőtől belföldi értékesítésre beszerzett, illetve az adó- és vámhatóságtól, bíróságtól belföldi értékesítésre átvett termék esetén a vevő, felvásároló fizeti meg. Az Sztv. 84. § (1) bekezdése alapján számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljából készítettek. A (2) bekezdés szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük, és csak az ilyen bizonylat (számla) alapján igényelhető vissza az R. 4. §-a alapján a fogyasztási adó.
Miután a számlakibocsátók az alperes által helyesen megállapítottak szerint nem voltak adóalanyok, a kibocsátott számlák tartalmilag és formailag hiteles számláknak nem minősülnek, a felperes a fogyasztási adó visszaigénylésére nem volt jogosult. Egyebekben az adóhatóságok jogszabálysértés nélkül alapították határozataikat a számlák kellékei vonatkozásában a Jszt. és Áfa. tv. szabályaira, mert az Sztv. 84. § (2) bekezdése alapján ezek a jogszabályok is részletezik a számla adójogban irányadó tartalmi és formai kellékeit.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.446/1999.)