adozona.hu
AVI 2002.7.95
AVI 2002.7.95
Illetékügyben is irányadó az Áe. fellebbezésre vonatkozó rendelkezése [1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A közigazgatási iratok áttanulmányozása alapján megállapította, hogy a felperes, mint vevő által 1993. december 28-án kötött adásvételi szerződést a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül a földhivatalhoz benyújtotta, ezért az alperes jogszerűtlenül alkalmazott 10%-os mértékű vagyonátruházási illetéket, 2000 Ft eljárási i...
AVI 2002.7.95 Illetékügyben is irányadó az Áe.</a> fellebbezésre vonatkozó rendelkezése [1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek.]
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A közigazgatási iratok áttanulmányozása alapján megállapította, hogy a felperes, mint vevő által 1993. december 28-án kötött adásvételi szerződést a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül a földhivatalhoz benyújtotta, ezért az alperes jogszerűtlenül alkalmazott 10%-os mértékű vagyonátruházási illetéket, 2000 Ft eljárási illetéket és 100 000 Ft mulasztási bírságot. A visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét az 1993. évi hatályos Itv. 19. § (1) bekezdése alapján 5%-ban kell megállapítani, az eljárás illetéke ekkor csupán 1000 Ft volt, az új eljárásban alkalmazandó az Itv. 68. § (2) bekezdése, és megalapozatlan a kiszabott mulasztási bírság is.A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint tévedett a jogerős ítélet, amikor a közigazgatási hatóság a tényállás tisztázási kötelezettség arra a tényre is ki kívánta terjeszteni, ami kizárólag felperes előtt volt ismeretes, de aki fellebbezését nem erre alapította. Az Áe. 66. § (2) bekezdését nem lehet parttalannak tekinteni, a felettes szervnek nyilvánvalóan a releváns tényeket kell megvizsgálnia. Abból a felperesi kijelentésből, hogy a jogügylet létrejöttének időpontjában milyen mértékű volt az illeték, nem következik, hogy a szerződést ekkor be is nyújtották illetékkiszabásra. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem jelölte meg a benyújtás pontos időpontját.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása után jogszerű ítéletet hozott. A felperes 1993. december 28-án térti vevényes ajánlott levélben adta fel a Fővárosi Kerületek Földhivatal részére a vitatott szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesi magatartás, hanyagság az illetékhatóságok terhére nem róható. A jogerős ítélet által megállapított tényállás egyértelműen rögzítette, hogy a felperes 1993. december 28-án a Fővárosi Kerületek Földhivatalához két adásvételi szerződést nyújtott be, de a perbeli adásvételi szerződés földhivatali ügyintézési hiba folytán nem került bejegyzésre, és nem került átküldésre illetékkiszabás végett az illetékhivatalhoz. Nem felperes mulasztása tehát, hanem egy másik államigazgatási hatóság mulasztása vezetett a perbeli jogvitához.
Az alperes vitatta a perbeli szerződés feladásának időpontját is, azonban a jogerős ítélet a bizonyítékok egyenkénti és összességükben való értékelése alapján helytállóan jutott arra az okszerű következtetésre, hogy a perbeli szerződés a másik szerződéssel együtt a felperes 1993. december 28-án adta postára.
A közigazgatási eljárással kapcsolatban maga az alperes is elismeri, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 66. § (2) bekezdése alapján a felettes a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Fellebbezés benyújtása esetén tehát a másodfokú közigazgatási szervnek teljes körű tényállás feltárási lehetősége van, és ennek a perbeli esetben az alperes nem tett eleget. Való igaz, hogy a felperes a fellebbezésében kifejezetten nem utalt az adásvételi szerződés feladásának időpontjára, és hogy ennek milyen jogi kihatása van az illeték %-os megállapítására, de a fellebbezés kiegészítéseként benyújtott iratában utalt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 68. § (2) bekezdésére, amely egyértelműen a vagyonszerzési ügyiratainak illetékkiszabásra való bejelentése (továbbítása) körében elkövetett államigazgatási szerv mulasztásának jogkövetkezményével foglalkozik. Amennyiben ez a kiegészítés az alperes számára nem volt értelmezhető, úgy jogában állt volna, sőt, kötelessége is lett volna felhívni a felperest ezen kiegészítő iratának pontosítására, és ebben az esetben még egyértelműbbé válhatott volna a felperes szerződés beadásának időpontjával kapcsolatos álláspontja.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.228/2001.)