adozona.hu
AVI 2002.7.93
AVI 2002.7.93
Az illetékmentesség csak akkor adható meg, ha a lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése történik [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. és II. r. felperesek, mint állagvevők, a III. és IV. r. felperesek pedig, mint haszonélvezeti vevők az 1998. szeptember 11. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a B. hétvégi ház és udvar elnevezésű 504 m2 nagyságú ingatlan 3 000 000 Ft vételárért. Az illetékhivatal a vétel tárgyát képező ingatlan forgalmi értékét 4 050 000 Ft-ban határozta meg. Ennek figyelembevételével kötelezte az állagvevőket 283 500 Ft, a haszonélvezeti vevőket pedig 121 500 Ft vagyonszerzési illetéknek...
AVI 2002.7.93 Az illetékmentesség csak akkor adható meg, ha a lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése történik [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek.]
Az I. és II. r. felperesek, mint állagvevők, a III. és IV. r. felperesek pedig, mint haszonélvezeti vevők az 1998. szeptember 11. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a B. hétvégi ház és udvar elnevezésű 504 m2 nagyságú ingatlan 3 000 000 Ft vételárért. Az illetékhivatal a vétel tárgyát képező ingatlan forgalmi értékét 4 050 000 Ft-ban határozta meg. Ennek figyelembevételével kötelezte az állagvevőket 283 500 Ft, a haszonélvezeti vevőket pedig 121 500 Ft vagyonszerzési illetéknek, továbbá 2000-2000 Ft eljárási illetéknek a megfizetésére fizetési meghagyásaiban.A felperesek a fizetési meghagyás kézhezvételét követően határidőn belül kérték a megállapított illeték 4 évre történő felfüggesztését arra figyelemmel, hogy a megvásárolt ingatlanra családi lakóházat kívánnak építeni.
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatában a feltételes illetékmentességre irányuló kérelmet elutasította, és továbbra is kötelezte a felpereseket a 01. és 02. szám előírt illeték megfizetésére a korábban kiadott fizetési meghagyásokban rögzítettek alapján. Döntését azzal indokolta, hogy az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti törvényi feltétele nem áll fenn, a felperesek által megszerzett ingatlan ugyanis nem minősül lakóteleknek. Az alperes a 3. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Utalt arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a vétel tárgya hétvégi ház és udvar megjelölése szerepel, az illetékfizetési kötelezettség pedig a szerződéskötés napján keletkezik. Mivel a fellebbezők üdülőingatlant szereztek, nincs jogi jelentősége annak, hogy a későbbiek során a bontást követően a telekre családi házat kívánnak felépíteni.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését kérték. Azzal érveltek, hogy az ingatlan forgalmi értéke nem reális. Időközben jogszabályváltozás következett be, amelyre figyelemmel a telekre építési engedélyt nem kaphatnak. Hivatkoztak arra is, hogy az építési engedély elutasításakor szereztek tudomást arról, hogy az általuk megvásárolt ingatlan nem építési telek.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy az általa megállapított forgalmi érték helyes. Hivatkozott arra is, hogy a közigazgatási eljárás során a felperesek ezt nem vitatták.
Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére figyelemmel azt állapította meg, hogy az illetékhivatal által rögzített forgalmi érték nem eltúlzott, az a felperesek javára nem módosítható. Utalt egyben arra, hogy a felperesek keresetükben az időközben megváltozott jogszabályokra tekintettel vitatták az illetékhivatal által megállapított forgalmi értéket. Ezen kívül más jogszabálysértésre nem hivatkoztak. A keresettel megtámadott alperesi határozat tárgya pedig a lakóházépítéssel kapcsolatos feltételes illetékmentesség kérdéskörébe tartozó döntés volt. Ezért a felperesek az illetékhivatal által megállapított forgalmi érték nagyságát, valamint az ennek alapján kiszabott illeték összegét alappal nem is támadhatták. Mindezek alapján a felperesek keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet több iratellenes megállapítást tartalmaz. Többek között a körben is, hogy üdülőingatlant szereztek volna meg. A megvásárolt ingatlan ugyanis már a vásárlást jóval megelőzően sem minősült annak, mint aminek a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásban feltüntette. Nem felelt meg ugyanis a 253/1977. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 33. §-ában foglaltaknak. Hangsúlyozták, hogy csak 1999. június 7-én szereztek tudomást arról, hogy a vásárolt ingatlanra semmiféle építési engedély nem adható ki. Vitatták a szakvélemény megállapításait is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a közigazgatási szervet csak a jogvita eldöntése szempontjából releváns tényállás tekintetében terheli tényállás tisztázási kötelezettség. A perben a bíróságnak is csak e körben kell a felek által felajánlott bizonyítást foganatosítania és a tényállást megállapítani. A felperesek feltételes illetékmentesség biztosítását általuk sem vitatottan arra figyelemmel kérték, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat kívánnak építeni. Az illetékmentesség az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében csak akkor adható meg, ha a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak a megszerzése történik. Lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak pedig az Itv. 102. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet minősül, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. Az illetékügyben irányadó jogszabályi rendelkezéseket az Itv. rögzíti. Az illetékkötelezettség a vagyonszerzéskor keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontja]. A felperesek sem vitatták, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésekor lakóház építésére alkalmas telektulajdonnal nem rendelkeztek. Ezért a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok a felperesek kérelme tárgyában a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést tartalmaznak. Az ingatlan-nyilvántartásban a felperesek által megvásárolt ingatlan hétvégi ház és udvar elnevezéssel szerepel, ezért a jogerős ítélet helytállóan alkalmazta az üdülőingatlan elnevezést. A felpereseknek a Korm. rendelet 33. §-ára alapított érvelése az Itv. 23. § (1) bekezdés a) pontjában és 102. § (1) bekezdés l) pontjában foglaltakra figyelembe nem vehető. A visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség, illetve illetékmentesség szabályait törvény írja elő. Illetékmentesség csak törvényi feltételek megléte esetén adható. A felpereseknek a megvásárolt ingatlan jogi minősítését érintő tévedése, késői tudomásszerzése az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabályozásból következően nem ad lehetőséget az illetékmentesség megadására.
A jogerős ítélet iratszerűen és helytállóan utalt arra, hogy a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok kizárólag a feltételes illetékmentesség tárgyában hozott első- és másodfokú döntések, ennél fogva a fizetési meghagyás alapjául szolgáló forgalmi érték e perben nem vitatható. [1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Art. 86. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése.] A jogerős ítélet helyesen állapította meg az iratokból, hogy a felperesek a feltételes illetékmentesség tárgyában hozott döntés kapcsán jogszabálysértésre nem hivatkoztak, kizárólag az ingatlan forgalmi értékét vitatták, azonban ez e pernek nem lehet tárgya az előzőekben kifejtettekből következően. Így a szakvéleményre előadott észrevételek sem vizsgálhatók érdemben.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.834/2000.)