adozona.hu
AVI 2002.6.78
AVI 2002.6.78
A cserepótló vétel szabályai nem alkalmazhatóak, amennyiben a fél nem lakóingatlant vásárol [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1996. május 2-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az N., K. sétány 3-5. alatti házasingatlant 10 millió forint vételárért. Ezt megelőzően az 1995. február 27-án kelt adásvételi szerződéssel a B., N. út 2. VI. em. 1. szám alatti öröklakását adta el 10 millió forintért.
Az illetékhivatal a felperes terhére a vásárolt ingatlan 10 §-ának megfelelő, 1 millió forint vagyonátruházási illetéket és 2000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket állapított meg. Az alpere...
AVI 2002.6.78 A cserepótló vétel szabályai nem alkalmazhatóak, amennyiben a fél nem lakóingatlant vásárol [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
A felperes az 1996. május 2-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az N., K. sétány 3-5. alatti házasingatlant 10 millió forint vételárért. Ezt megelőzően az 1995. február 27-án kelt adásvételi szerződéssel a B., N. út 2. VI. em. 1. szám alatti öröklakását adta el 10 millió forintért.Az illetékhivatal a felperes terhére a vásárolt ingatlan 10 §-ának megfelelő, 1 millió forint vagyonátruházási illetéket és 2000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket állapított meg. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes által vásárolt ingatlan az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdésének f) pontja szerint lakóingatlannak nem minősül, az zártkerti külterületi ingatlan, amely területen lakóházra építési engedély nem volt kiadható. Miután a felperes nem lakóingatlant vásárolt meg, ezért a vagyonátruházási illeték mértékét az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján kellett megállapítani és a 21. § (5) bekezdés szerinti cserepótló vétel szabályai nem voltak alkalmazhatók.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az ingatlan az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja szerint nem minősül lakástulajdonnak, így a vagyonátruházási illeték kiszabása a 19. § (1) bekezdés alapján jogszerű volt.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatását és az alperes határozata keresetének megfelelő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint lakásingatlant vásárolt meg, amely valóban külterületi ingatlan, azonban a felépítményt lakóháznak építették és ő annak is használja, másrészt a terület belterületté és lakóterületté nyilvánítása folyamatban van. A fellebbezési tárgyaláson hivatkozott arra is, hogy amennyiben az ingatlan nem minősül lakástulajdonnak, a termőföld vásárlására vonatkozó szabályok szerint az illeték mértéke a 10% helyett 2,5%.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú bíróság által beszerzett tulajdoni lap adatai alapján annyiban pontosítja, hogy az ingatlant "kert és gazdasági épület" megnevezéssel jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az építésügyi hatóság közlése pedig az, hogy az ingatlanon hétvégi ház vagy gazdasági épület építésére adható építési engedély. Az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja szerint lakóingatlan a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban ekként nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzátartozó földrészlettel.
A perbeli ingatlan a felperes által sem vitatottan külterületi ingatlan. Tény, hogy a felperes házasingatlant vásárolt, és az is, hogy az épületet lakóépületként használja, azonban az ingatlan az Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontja szerint az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor meglévő ingatlan-nyilvántartási állapotában lakástulajdonnak nem minősül az Itv. 102. § (1) bekezdésének f) pontja alapján. Miután az ingatlan nem lakóingatlan, nem volt jogszabálysértő a cserepótló kedvezmény elutasítása sem.
Nem volt megalapozott a felperesnek az Itv. 102. § (1) bekezdésének m) pontjára és 26. § (5) bekezdésére alapított előadása sem. A perbeli ingatlan bár külterületi "kert és gazdasági épület" megnevezésű, azonban nem kert céljára hasznosított külterületi földrészlet, ezért termőföldnek nem minősíthető. Az illetékkiszabás alapját képező adásvételi szerződés 4. pontjában foglaltakból ugyanis az állapítható meg, hogy az ingatlant a felperes az eladóhoz hasonlóan lakóingatlanként és nem termőföldként kívánja használni. Miután az ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint nem lakásingatlan és a hasznosítás célja szerint nem is termőföld és az illetékkiszabásnál a tényleges lakóházkémi használat az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja szerint nem vehető figyelembe, annak megszerzése az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti mértékű illeték alá esik. A felperes a perben nem bizonyította, a peres és a közigazgatási iratok tartalma sem támasztotta alá azt, hogy az ingatlan belterületbe vonása folyamatban van és módosulhat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is. E körülménynek egyébként az 1996. május 2-án az adásvételi szerződés megkötésekor keletkezett illetékkötelezettség szempontjából az ügy elbírálására kiható jelentősége nincs.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.293/1999.)