adozona.hu
AVI 2002.6.77
AVI 2002.6.77
Az adásvételi szerződés benyújtása szempontjából az ügyvédi ellenjegyzés időpontja nem értékelhető körülmény (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1997. évi április hó 6. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az illetékkiszabás alapját képező ingatlant a hozzátartozó tulajdoni illetőséggel 1 720 000 Ft vételár kikötésével. Az elsőfokú illetékhatóság a forgalmi értéket 4 000 000 Ft-ban megállapítva 400 000 Ft vagyonátruházási és 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, egyidejűleg 100 000 Ft mulasztási bírság kiszabása mellett az adásvételi szerződés késedelmes bemutatása miatt. A felperes j...
AVI 2002.6.77 Az adásvételi szerződés benyújtása szempontjából az ügyvédi ellenjegyzés időpontja nem értékelhető körülmény (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A felperes az 1997. évi április hó 6. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az illetékkiszabás alapját képező ingatlant a hozzátartozó tulajdoni illetőséggel 1 720 000 Ft vételár kikötésével. Az elsőfokú illetékhatóság a forgalmi értéket 4 000 000 Ft-ban megállapítva 400 000 Ft vagyonátruházási és 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, egyidejűleg 100 000 Ft mulasztási bírság kiszabása mellett az adásvételi szerződés késedelmes bemutatása miatt. A felperes jogorvoslati kérelmében sérelmezte a mulasztási bírság kiszabását utalva arra, hogy a szerződést 1997. évi június hó 16. napján látta el az ügyvéd ellenjegyzéssel, ezt követve június 17-én történt a földhivatali benyújtás, egyben sérelmezte a forgalmi érték meghatározását is. Az illetékhivatal határozatával a forgalmi értéket 2 700 000 Ft-ra csökkentve a vagyonátruházási illetékből 130 000 Ft-ot, a mulasztási bírságból 18 400 Ft-ot törölt. Az e határozat ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes a mulasztási bírság törlését kérte vitatva késedelmét, arra hivatkozással, hogy az 1997. évi április hó 6. napján kelt szerződés ügyvédi ellenjegyzésére 1997. évi június hó 16. napján került sor, ezt követő napon pedig a szerződést a földhivatalnál benyújtotta, így a mulasztási bírság kiszabását megalapozó késedelemre nem került sor. E körben hivatkozott az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Iny. tvr.) 15. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is. Az alperes az 1998. évi november hó 3. napján kelt határozatával további 600 Ft mulasztási bírságot törölt, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a perbeli esetben a felperes illetékkötelezettsége a szerződéskötés napján keletkezett, az ügyvédi ellenjegyzés olyan hatósági jóváhagyásnak vagy harmadik személy jóváhagyásának nem tekinthető, amely az ingatlan-nyilvántartási tvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 73. §-ának (1) bekezdésében írt 30 napos határidőt, amely alatt a szerződést a felperesnek be kellett volna mutatnia késedelem nélkül, meghosszabbítana.A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát, a mulasztási bírság mellőzését kérte arra hivatkozással, hogy az Iny. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonszerzése érvényességéhez ügyvédi ellenjegyzésre volt szükség, ezért a R. 73. §-ában írt 30 napos határidőt nem mulasztotta el, így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 91. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, ezért a mulasztási bírság kiszabására jogszerű lehetőség nem volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét azért utasította el, mert az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja értelmében a felperes illetékkötelezettsége 1997. évi április hó 6. napján, az adásvételi szerződés megkötésének napján keletkezett, a szerződés illetékkiszabásra történő bejelentésére vonatkozóan az Itv. 91. §-ának (1) bekezdésében írt határidőt a felperes elmulasztotta, ezért a mulasztási bírság kiszabása jogszerű volt. Rámutatott arra, hogy az ügyvédi ellenjegyzés a szerződés érvényességét nem érintette, mert az a földhivatali eljárásban megkövetelt alakiság.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a mulasztási bírság vonatkozásában keresetének helyt adó döntést kért. Álláspontja szerint mind a közigazgatási hatóságok mind az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az illetékkiszabásra vonatkozó rendelkezéseket, és téves álláspontja folytán mellőzte a bíróság az Iny. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése kellő súllyal való értékelését.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltséget kért.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a helyesen és hiánytalanul megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság mindenben egyetértett.
A fellebbezésben foglaltakra utalással emeli ki a másodfokú bíróság, hogy az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az (5) bekezdés szerint a hatósági jóváhagyástól függő vagyonszerzési jogügylet esetében keletkezik az illetékkötelezettség, a jóváhagyás - több hatósági jóváhagyás esetén az utolsó jóváhagyás - napján. Ez irányadó a harmadik személy beleegyezésétől függően érvényes szerződés esetében is.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes esetében az adásvételi szerződés határidőben történő benyújtásának kötelezettségét nem érintette az a körülmény, hogy az ügyvédi ellenjegyzésre később került sor, mert az ügyvédi ellenjegyzés az ingatlan-nyilvántartási eljárás során értékelendő körülmény. A perbeli esetben sem hatósági jóváhagyásra, sem harmadik személy beleegyezésére nem volt szükség, az adásvételi szerződés érvényességéhez.
Fellebbezésében maga a felperes sem vitatta, hogy az adásvételi szerződést illetékkiszabásra az Itv. 91. §-ának (1) bekezdésében írt határidőben kell benyújtani, amely határidőt a R. 73. §-ának (1) bekezdése 30 napban határozott meg.
Tévedett a felperes, amikor mind keresetében, mind fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az Iny. tvr. 15. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében az ügyvédi ellenjegyzés hiánya, majd annak későbbi megtörténte az illetékkiszabásra való benyújtás határidejét meghosszabbító körülmény. Az Iny. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a tulajdonjog keletkezésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy olyan magánokirat alapján van helye, amelyen a nyilatkozattevő, illetve a szerződő felek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. A jogszabályhely pedig nem azt mondja ki, hogy a tulajdonjog keletkezéséhez az adásvételi szerződés ügyvédi ellenjegyzésére van szükség, hanem azt, hogy a tulajdonjog keletkezésére vonatkozó szerződés alapján való tulajdonjog bejegyzésnek feltétele az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okirat. A szerződés érvényesen létrejöhet ügyvédi ellenjegyzés nélkül is, és pusztán az ingatlan-nyilvántartási földhivatali eljárásbeli bejegyzés alaki kelléke a szerződés ügyvédi ellenjegyzéssel való ellátása. Ez azonban sem hatósági jóváhagyásnak, sem harmadik személy beleegyezésének nem tekinthető.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.463/1999.)