adozona.hu
AVI 2002.5.66
AVI 2002.5.66
Az elsőfokú vámhatóság a határozatát addig jogosult módosítani, amíg a felettes szerv határozatát el nem bírálja. A másodfokú hatóság az elévülési határidőn belül jogosult határozatát módosítani (1995. évi C. tv. 145. §, 147. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 13 950 kg újrafutózott tehergépkocsi gumiabroncs passzív feldolgozásból visszahozott vámáruként történő vámkezelését kérte. A vámhivatal az 1998. február 19-én kelt határozatával a felperes terhére vám és általános forgalmi adó fizetési kötelezettség mellett a gumiabroncsokat vámkezelte. A vámhivatal 1998. július 7-én határozatával a korábbi határozatát módosította és további 36 000 forint környezetvédelmi termékdíj és 9000 forint általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget írt...
AVI 2002.5.66 Az elsőfokú vámhatóság a határozatát addig jogosult módosítani, amíg a felettes szerv határozatát el nem bírálja. A másodfokú hatóság az elévülési határidőn belül jogosult határozatát módosítani (1995. évi C. tv. 145. §, 147. §)
A felperes 13 950 kg újrafutózott tehergépkocsi gumiabroncs passzív feldolgozásból visszahozott vámáruként történő vámkezelését kérte. A vámhivatal az 1998. február 19-én kelt határozatával a felperes terhére vám és általános forgalmi adó fizetési kötelezettség mellett a gumiabroncsokat vámkezelte. A vámhivatal 1998. július 7-én határozatával a korábbi határozatát módosította és további 36 000 forint környezetvédelmi termékdíj és 9000 forint általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget írt elő az újrafutózott gumifelület után.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. december 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot módosította és további fizetési kötelezettségként 1 771 920 forint környezetvédelmi termékdíjat és 442 980 forint általános forgalmi adót írt elő. Határozata indokolása szerint a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) 4. § (1) bekezdése és 20. § g) pontja alapján az importált gumiabroncs után a termékdíj alapja a Kt. 10. § (1) bekezdése értelmében a gumiabroncsok teljes tömege. Az importálás tekintetében a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Fat.) 1. § (3) bekezdése irányadó, ezért a külföldre kivitt, majd passzív feldolgozásból visszahozott vámáru után környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni.
A peres eljárás során az alperes az 1999. május 31-én kelt határozatával a korábbi határozatát módosította és a környezetvédelmi termékdíjat 1 638 000 forintra, az általános forgalmi adót 409 500 forintra mérsékelte, majd ezt a határozatát az 1999. június 15-én kelt határozatával kijavította, mert az általános forgalmi adó összegét tévesen, számítási hiba miatt magasabb összegben állapította meg, ezért az adó összegét 33 480 forintra javította.
A felperes módosított keresetében az alperes módosított és kijavított határozata felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a Fat. 1. § (3) bekezdése szerinti importálás fogalma alapján a külföldről újrafutózás után behozott gumiabroncs környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség alá nem esik. A Fat. 1. § (3) bekezdése két külön esetet szabályoz, nem pedig együttes feltételt ír elő. Hivatkozott arra, hogy ideiglenes kivitelben került a gumiabroncs külföldre történő kiszállításra, majd újrafutózás után visszahozatalra, ezért a passzív feldolgozásra vonatkozó vámeljárás alkalmazása törvénysértő volt. A Kt.</a> végrehajtására kiadott 113/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 5. § (13) bekezdését 1999. május 29-től a 69/1999. (V. 21.) Korm. rendelet módosította, e módosított rendelkezés a korábbi jogszabályi értelmezést törvényesítette, ezért sem terheli környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a vámkezelésre a passzív feldolgozásból visszaérkezett vámáru esetében jogszerűen került sor, a vámárut állagváltozást eredményező művelet elvégzése céljából vitték ki külföldre, nem ideiglenes kivitel történt. A vámáru visszahozatala - a Fat. 1. § (3) bekezdése értelmében - importálásnak minősül és az importált gumiabroncsra a környezetvédelmi termékdíjat a gumiabroncs tömege után törvényesen szabták ki.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatásával a módosító határozatok hatályon kívül helyezését, a vámkezelésre vonatkozó határozat "hatályban tartását". Álláspontja szerint a vámáru importálásának megállapítása a Fat. 1. § (3) bekezdése alapján törvénysértően történt, kiviteli előjegyzés volt és nem történt passzív feldolgozás. Amennyiben passzív feldolgozás történt, akkor is a környezetvédelmi termékdíj alapja csak a külföldön hozzáadott anyag, díj és költség lehetett volna. Iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vámkezelés módosítására is sor került. Az ügyben ellentmondó állásfoglalásokat adott ki a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, továbbá a vámhatóság a határozatát mind elsőfokon, mind másodfokon módosította, ez is a vámhivatal tévedését mutatja. A határozat csak egy ízben módosítható és a vámhatóság a határozatát a per során ismételten módosította, majd kijavította. A módosítások hátrányosan érintették, a vámterheket már nem tudta beépíteni az eladási árba. Álláspontja szerint a 69/1999. (V. 21.) Korm. rendelet 4. §-ával módosított Vhr. 5. § (13) bekezdése alapján termékdíj fizetési kötelezettség nem terheli.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1996. április 1-jén hatályba lépett 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) hatályba lépése előtti jogszabály a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet terminológiája volt a kiviteli előjegyzés, valamint a bérmunkában külföldön feldolgozott vámáru vámkezelése. A felperes a vámokmányokon a passzív feldolgozásból visszahozott vámáru vámkezelését kérte. Ennek megfelelő eljárási kódok feltüntetése mellett zajlott a vámkezelés. A későbbi jogszabálymódosítás a felperes esetében nem alkalmazható, a jogszabálymódosításnak nincs visszaható hatálya. A felperes környezetvédelmi termékdíj köteles terméket importált.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperest terhelő kereseti illeték összegét 98 280 forintra felemelte.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel és abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le. A Kt. 4. § (1) bekezdése alapján az importált termékdíj köteles termék esetén áll fenn termékdíj fizetési kötelezettség, melynek mértékét a Kt. 10. § (1) bekezdése a gumiabroncsok tömege után számított díjmértékkel írta elő. A Kt. 20. § g) pontja az import fogalmához a Fat. rendelkezéseit rendelte alkalmazni. A Fat. 1. § (3) bekezdése szerint nem importálás a kiviteli előjegyzésben vámkezelt és visszahozott termék, valamint az így vámkezelt és külföldre kivitt termékből bérmunkában ott előállított termék behozatala kizárólag a százalékos adó befizetése tekintetében. A gumiabroncs tekintetében azonban a díjtétel a Kt. 1. melléklete értelmében fix és nem százalékos mértékű, ezért a Fat. 1. § (3) bekezdés második fordulata alapján az újrafutózott gumiabroncs külföldről történő visszahozatala importálásnak minősül és az így visszahozott újrafutózott gumiabroncs környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség alá esik a Fat. 4. § (1) bekezdés alapján. A környezetvédelmi termékdíj fizetés alóli mentesség eseteit a Vhr. 6. § (2) bekezdése sorolja fel, azonban mentességet csak a Vtv. 106. § (1) bekezdés első mondatában felsorolt, ideiglenes kivitelben vámkezelt vámárukra írja elő, míg a passzív feldolgozásból visszahozott vámárukat nem tekinti mentesnek a termékdíj fizetési kötelezettség alól. A felperes esetében a vámokmányokból megállapíthatóan, különösen a felperes által kitöltött vámáru-nyilatkozat szöveges részéből is kitűnően passzív feldolgozásból visszaérkezett vámáru vámkezelésére került sor, a vámkezelés módjának megváltoztatása nélkül. A vámhivatal a vámáru-nyilatkozaton tévesen a Vtv. 83. §-át jelölte meg, azonban a vámkezelésre a passzív feldolgozásból visszaérkezett vámárura vonatkozó szabályok szerint került sor. A vámáru-nyilatkozaton tévesen feltüntetett Vtv. 83. §-a - mely a vámáru államnak ellenszolgáltatás nélkül történő felajánlására vonatkozik - nyilvánvalóan elírás, a vámkezelésre ténylegesen a Vtv. 79. § (1) és (3) bekezdései alapján került sor. Mindezek alapján tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy vámkezelés módosítása jogszerű volt. A vámkezelésre vonatkozó határozatok a vámkezelés módjára vonatkozóan módosítást nem tartalmaztak. A vámárut passzív feldolgozásból visszaérkezett vámáruként kezelték, csupán a környezetvédelmi termékdíj kiszabása maradt el, ezért került sor az elsőfokú határozat módosítására, további pótfizetés elrendelésére. A fellebbezés folytán eljárt alperes további fizetési kötelezettséget írt elő, mert megállapította, hogy az elsőfokú módosító határozat a termékdíjtétel alapját és mértékét tévesen alkalmazta. A per során az alperes a határozatát tovább módosította a felperes javára, mert megállapította, hogy a környezetvédelmi termékdíj díjtételét nem a vámkezeléskor hatályos díjtételnek megfelelően alkalmazták. Ezt követően az alperes csak számítási hiba miatt javította ki a határozatát.
Az elsőfokú vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló és a Vtv. 145. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 61. § (1) bekezdése értelmében a határozatát jogosult módosítani mindaddig, amíg felettes szerv a határozatát el nem bírálja. A másodfokú hatóság pedig a Vtv. 147. § (2) bekezdése alapján jogosult az elévülési határidőn belül a határozata módosítására. Mindezek alapján az elsőfokú hatóság által hozott módosító határozat, illetve a másodfokú hatóság által a per során hozott módosító határozat meghozatala jogszabályi rendelkezésbe nem ütközött.
A Vhr. 5. § (13) bekezdését a 69/1999. (V. 21.) Korm. rendelet 4. §-a 1999. május 29-től iktatta be a Vhr.-be, ezért ez a módosító rendelkezés a felperes esetében nem alkalmazható, a termékdíj fizetési kötelezettség és annak mértéke a vámkezelés napján rögzül a Kt. 4. § (1) bekezdése alapján, abban később bekövetkező kedvezőbb módosítás erre irányuló kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában nem vehető figyelembe.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozottnak és törvényesnek ítélte, az indokolás pontosítása és a kereseti illeték alábbiakban kifejtettek szerinti felemelése mellett, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült másodfokú eljárási költsége megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a le nem rótt fellebbezési illeték viselésére.
A pertárgy értéke a keresettel támadott környezetvédelmi termékdíj összege, míg az általános forgalmi adó a környezetvédelmi termékdíjjal növelt vámérték után kiszabott adóösszegként csak járulékos jellegű, a pertárgy érték számításánál nem vehető figyelembe. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a pertárgy értékét, ezért a kereseti illeték összegét is téves összegben határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján eljárva a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül rendelkezett a felperes által fizetendő kereseti illeték felemeléséről, és az állam terhén maradó illeték helyes összegéről. (Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 35.470/1999.)