adozona.hu
AVI 2002.4.52
AVI 2002.4.52
Az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutás időpontjában hatályos Itv. rendelkezéseket kell alkalmazni az illeték kiszabásánál (1990. évi XCIII. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint az I. r. felperes, mint vevő, a II. r. felperes, mint haszonélvezeti vevő az 1994. márciusában kötött adásvételi szerződéssel vásároltak ingatlant a Budapest Főváros kerületi Önkormányzattól, mint eladótól. A szerződés alapján az eladó vállalt kötelezettséget a társasház és az öröklakás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetésére. A II. r. felperes 1994. március 21-én kötött adásvételi szerződéssel vásárolt egy másik ing...
AVI 2002.4.52 Az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutás időpontjában hatályos Itv. rendelkezéseket kell alkalmazni az illeték kiszabásánál (1990. évi XCIII. tv. 97. §)
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint az I. r. felperes, mint vevő, a II. r. felperes, mint haszonélvezeti vevő az 1994. márciusában kötött adásvételi szerződéssel vásároltak ingatlant a Budapest Főváros kerületi Önkormányzattól, mint eladótól. A szerződés alapján az eladó vállalt kötelezettséget a társasház és az öröklakás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetésére. A II. r. felperes 1994. március 21-én kötött adásvételi szerződéssel vásárolt egy másik ingatlant ugyancsak a Budapest Főváros kerületi Önkormányzattól, mint eladótól. Mindkét esetben az adásvételi szerződések 1996. január 3-án kerültek benyújtásra a Fővárosi Kerületek Földhivatalához, amely 1996. január 8-án továbbította a Fővárosi Illetékhivatal részére illetékkiszabás végett.Az alperes három jogerős határozatával visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felpereseket, megállapítva, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdése alapján mentesség nem illeti meg őket.
A felperesek keresetükben az alperesi határozat felülvizsgálatát kérték azzal, hogy az adásvételi szerződés megkötése napján hatályban volt Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontja alapján illetékmentesség illeti meg őket.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása kifejtette, hogy az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 91. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának megszerzését tartalmazó szerződést a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni.
Az Itv. 97. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit a hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a per adataiból megállapította, hogy a felperesek által kötött adásvételi szerződés illetékkiszabásra történő bejelentésének időpontja 1996. január 3-a volt, ezért az illetékhivatalnak a szerződés bejelentésekor hatályban lévő illetékjogszabályok szerint kellett eljárni. Megjegyezte, hogy az Itv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint csak a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésének időpontját határozza meg, de ennek az időpontnak az alkalmazandó jogszabályok szempontjából nincs jelentősége.
Az Itv. 26. § (1) bekezdésének 1995. június 30-ig hatályban volt e) pontja értelmében mentes volt a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakás építésére, építtetésére, és értékesítésére jogosult vállalkozó által épített, építtetett új lakásnak közvetlenül a lakosság részére történő első értékesítése. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: Gst.) 54. § c) pontja hatályon kívül helyezte az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontját, ezért a felperesek esetében már nem volt alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást. Továbbra is fenntartották álláspontjukat, hogy az Itv. 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik, így esetükben az 1994. március 21-én hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontját alkalmazni kell. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet kiterjesztően értelmezte az Itv. 97. § (1) bekezdését, mert az csak az 1986. évi I. törvényt felváltó Itv. hatályba lépését rendezi. A Gst. 53. § (1) bekezdése alapján csak a Gst. 28-52. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell a Gst. hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben alkalmazni. Az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontját hatályon kívül helyező Gst. 54. §-ára tehát a Gst. 53. § (1) bekezdés nem vonatkozik. A késedelmes benyújtás jogkövetkezménye az Itv. 91. § (1) bekezdése alapján legfeljebb mulasztási bírság lehetne.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni, hogy azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, valamint a 270. § (1) bekezdésére figyelemmel a konkrét jogszabálysértést is meg kell jelölni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Mindezekre figyelemmel jelen felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy a felpereseket az Itv. hatályon kívül helyezett 26. § (1) bekezdés e) pontjában írt mentesség megilleti-e az Itv. 3. § (1) bekezdés a) pontjára, a 97. § (1) bekezdésére és a Gst. 53. § (1) bekezdésére és 54. § c) pontjára figyelemmel.
A jogvita kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy különbséget kell tenni a illetékkötelezettség keletkezése, az illetékkiszabásra való bejelentési kötelezettség és a között, hogy az illetékfizetésre kötelezettséget mely időpontban hatályos jogszabály alapján kell elbírálni. Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az illetékkötelezettség és az illetékfizetési kötelezettség nem azonos fogalmak. Illetékkötelezettség keletkezik akkor is, ha illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik, mivel az Itv. több pontja is rendelkezik illetékmentességről.
Az illetékkiszabásra való bejelentési kötelezettség nem az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjára alapul, hanem a 91. § (1) bekezdésén, amely szerint az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékű jognak a megszerzését (megszüntetését) tartalmazó szerződést, okiratot a földhivatalhoz kell bejelenti illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illeték fizetésére kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja, e törvény 82. §-ában említett mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
Ebből következően az illetékkiszabásra történő bejelentési kötelezettség a korábban hatályban volt ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. sz. Tvr. végrehajtósáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés keltétől számított 30 napon belül a szerződésnek a földhivatal részére való benyújtásával kell teljesíteni. Az illetékkiszabásra történő bejelentési kötelezettség tehát elválik a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésétől, pontosabban annak keletkezésétől számított 30 napon belül kell e kötelezettséget teljesíteni.
Sem a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezéséről, sem az illetékkiszabásra történő bejelentési kötelezettségről rendelkező Itv. szabályok nem adnak eligazítást arra, hogy az illeték kiszabásánál mely időpontban hatályos Itv.-t kell alkalmazni. Azt, hogy egy anyagi jogszabálynál mely időpontban hatályos szöveget kell alkalmazni, azt a hatályba léptető rendelkezés vagy rendelkezések szabályozzák. A hatályba léptető rendelkezések a jogszabályalkotás technikáját is figyelembe véve, az adott jogszabályok végén találhatók. Az Itv.
97. §-a tartalmazza a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket. A 97. § (1) bekezdése értelmében ez a törvény 1991. január 1-jén lép hatályba, rendelkezései - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - a hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetén kell alkalmazni. Téves a felpereseknek az a jogi álláspontjuk, hogy ezt a jogszabályhelyet csak a korábban hatályban volt illetékekről szóló 1986. évi I. törvény hatályon kívül helyezésével kapcsolatban kell értelmezni.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint ez a hatályba léptető rendelkezés általánosságban fogalmazza meg, hogy az Itv. rendelkezéseit miként kell alkalmazni. Így fő szabályként mondható ki, hogy az illetékkiszabásra bejelentés, vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutás időpontjában hatályos Itv. rendelkezéseket kell alkalmazni az illeték kiszabásánál. Amennyiben a jogszabályalkotó ettől el kíván térni, úgy az Itv. egyes paragrafusait módosító jogszabály hatályba léptető, illetőleg átmeneti rendelkezéseinél kell megfogalmazni az eltérést. Ez az eltérés például lehet olyan, hogy meghatározza, mely időpontig megkötött szerződések esetében kell a régi szabályt, és mely időponttól az új szabályt alkalmazni.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontját a Gst. 54. §-a helyezte hatályon kívül a Gst. hatályba lépésével egyidejűleg. A Gst. 53. §-a pedig nem szabályoz eltérő átmeneti rendelkezéseket a hatályon kívül helyezett Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontja vonatkozásában. Ezért az Itv. 97. § (1) bekezdése alapján megfogalmazott fő szabály érvényesül a felpereseket terhelő illetékfizetési kötelezettség vonatkozásában is, vagyis nem a szerződés megkötésének napján hatályban volt Itv. rendelkezéseket, hanem az illetékkiszabásra bejelentés időpontjában hatályos Itv. rendelkezéseket kell alkalmazni, amely az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontjában korábban hatályban volt illetékmentességet már nem ismeri.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítva a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.714/2000.)