adozona.hu
AVI 2002.4.51
AVI 2002.4.51
Az illetékhivatal a földhivatali határozatban foglaltakhoz ingatlan estében kötve van (1990. évi XCIII. tv. 80. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes ingatlan adásvételi szerződést kötött a Q. H. Szolgáltató Kft.-vel 1998. március 5-én. A felek abban állapodtak meg, hogy a tulajdonjog még a vételár kiegyenlítése előtt átvezetésre kerülhet, a felperes javára elidegenítési és terhelési tilalom kerül bejegyzésre. A felperes elállási jogát is kikötötte. A szerződés után az illetékhivatal az ingatlanszerző kft.-t 4 077 350 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A felek ezt követően a s...
AVI 2002.4.51 Az illetékhivatal a földhivatali határozatban foglaltakhoz ingatlan estében kötve van (1990. évi XCIII. tv. 80. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes ingatlan adásvételi szerződést kötött a Q. H. Szolgáltató Kft.-vel 1998. március 5-én. A felek abban állapodtak meg, hogy a tulajdonjog még a vételár kiegyenlítése előtt átvezetésre kerülhet, a felperes javára elidegenítési és terhelési tilalom kerül bejegyzésre. A felperes elállási jogát is kikötötte. A szerződés után az illetékhivatal az ingatlanszerző kft.-t 4 077 350 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A felek ezt követően a szerződést 1998. június 22-én három új okiratba foglalt megállapodással módosították. Ezekben a felperes hozzájárult elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez, ugyanakkor a szerződő felek vételi jogot kötöttek ki a felperes javára. A kft. fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes 1998. szeptember 14-én faxot kibocsátva élt elállási jogával. 1999. április 16-án tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet nyújtott be a földhivatalhoz. Ebben hivatkozott a vételi jogára és jelezte, hogy annak gyakorlásával egyidejűleg elállási jogával is élt. A területi földhivatal a felperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét elutasította, a javára bejegyzett vételi jogot törölte. A Megyei Földhivatal határozatában - felügyeleti jogkörben eljárva - az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Elrendelte, hogy a körzeti földhivatal az ingatlanokra vétel jogcímén a felperes tulajdonjogát jegyezze be. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes vételi jogával a jogszabályoknak megfelelően élt, ezért tulajdonjog bejegyzési kérelmét nem lehetett volna elutasítani. A másodfokú jogerős közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát a felperes, illetve más személy sem kérte.A Megyei Illetékhivatal a felperest kötelezte 4 071 350 Ft vagyonátruházási, 6000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéknek, 100 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. Az alperes határozatában a felperes fellebbezését elutasítva a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdésére, 80. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek vételi jogon alapuló ingatlanszerzés után az általános szabályok szerint kell illetéket fizetnie, és az illeték törlésének törvényei feltételei sem állnak fenn.
A felperes keresetében a határozatok vagyonszerzési illetékre, mulasztási bírságra vonatkozó részének hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az illetékhivatal és az alperes tévesen minősítette a tulajdonjoga tekintetében a visszajegyzés jogcímét vételi jog gyakorlásának, mivel az ténylegesen elállási jog gyakorlásán alapult. A tulajdonjog visszajegyzésére pedig az eredeti állapot helyreállítása miatt került sor, ami nem eredményezhet illetékfizetési kötelezettséget.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperest köti a tulajdonjog bejegyzésének jogcíme, és ezt figyelembe véve az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes tulajdonszerzése vagyonátruházási illeték alá esik. A földhivatali bejegyzésre figyelemmel pedig a kiszabott illeték törlésének jogszabályban meghatározott feltételei sem állnak fenn, ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a határozatok és a jogerős ítélet szerinti jogi álláspont téves. Az Itv. 80. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hivatkozás a perbeli esetben nem lehet irányadó. A jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 18. § (1) bekezdésében, 3. § (3) bekezdés a) pontjában, 68. § (1) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 4. § (6) bekezdésében foglaltaknak. Az illetékkötelezettséget ugyanis nem érinti, hogy a földhivatal milyen jogcímen jegyezte be a változást az ingatlan-nyilvántartásba.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezés nem az Itv. 80. § (1) bekezdésének c) pontja tartalmazza. A perben felülvizsgálni kért jogerős másodfokú határozat ugyanis nem illeték törlése, illetve visszatérítése tárgyában hozott érdemi döntés, hanem illeték kiszabásáról rendelkezik. Ez azonban a kérelem alaposságát nem teremti meg a következők miatt:
Az Itv. 3. § (3) bekezdés a)-d) pontjában rögzítettek értelmében a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján, az árverési vétel esetén az árverés napján, ingatlannak, ingónak, vagyoni értékű jognak bírósági hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedésének napján, az a)-c) pontokban nem említett esetekben pedig a vagyonszerzéskor keletkezik. A felperesre a 3. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltak az irányadóak "ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik". [Itv. 18. § (1) bekezdés] A felperes ingatlanszerzése - a vételi jogra figyelemmel - az Itv. 18. § (1) bekezdése szerinti más módon történő megszerzés, amely visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Az Itv. 92. §-a szerinti rendelkezésekből következően az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követően a tulajdonjog, illetve vagyoni értékű jog bejegyzéséről szóló határozatot a földhivatal küldi meg az illetékhivatalnak, ugyanilyen szabályozást rögzít az Itv. 68. § (1) bekezdése is. A jogerős másodfokú közigazgatási határozat pedig az ingatlanoknak a vételi jog alapján történő megszerzését tanúsította, mint közokirat. Azt igazolta, hogy az Itv. 18. § (1) bekezdése szerinti "más módon történő megszerzés" következett be, vagyis a felperesnek visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes tévesen hivatkozik az Áe. 4. § (6) bekezdése szerinti szabály megszegésére. Az illetékkötelezettség tárgyában ugyanis nem a földhivatal döntött, hanem a földhivatal által megküldött határozatok alapján az illetékhivatal az Itv. 18. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés alapján eljárva helyesen és jogszerűen.
Az alperes a jogügyletet helytállóan értékelte, a felperesnek az Art. 1. § (7) bekezdésére vonatkozó érvelése nem megalapozott. A felperes tulajdonjoga ugyanis egy új jogügylettel opciós jogának gyakorlása révén került be az ingatlan-nyilvántartásba a jogerős másodfokú földhivatali határozat szerint. Az Itv. 80. § (1) bekezdés c) pontja szerinti szabályozásból is értelemszerűen következik az, hogy az illetékhivatal a földhivatali határozatban foglaltakhoz ingatlan esetében kötve van.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási jogszabályt, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a Pp.</a>
275/A. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.692/2000.)