adozona.hu
AVI 2002.4.50
AVI 2002.4.50
Az illetékmentesség nem állapítható meg, ha a fél a lakóház-építési szándékáról az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig az illetékhivatalnál nyilatkozatot nem tesz (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1994. május 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg 925 000 Ft vételár ellenében az É., F. u. 57. szám alatti belterületi üdülőingatlant. Az illetékhivatal a vételár után a felperes terhére 925 000 Ft illetékalap figyelembevételével 76 000 Ft vagyonátruházási illetéket vetett ki. A felperes az illeték kivetését tartalmazó fizetési meghagyást 1995. augusztus 22-én átvette.
A felperes 1997. július 11-én bejelentette, hogy az ingatlanon lakóházat épített, csatolta az 1994...
AVI 2002.4.50 Az illetékmentesség nem állapítható meg, ha a fél a lakóház-építési szándékáról az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig az illetékhivatalnál nyilatkozatot nem tesz (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
A felperes az 1994. május 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg 925 000 Ft vételár ellenében az É., F. u. 57. szám alatti belterületi üdülőingatlant. Az illetékhivatal a vételár után a felperes terhére 925 000 Ft illetékalap figyelembevételével 76 000 Ft vagyonátruházási illetéket vetett ki. A felperes az illeték kivetését tartalmazó fizetési meghagyást 1995. augusztus 22-én átvette.A felperes 1997. július 11-én bejelentette, hogy az ingatlanon lakóházat épített, csatolta az 1994. augusztus 30-án kelt építési engedélyt, amely a perbeli telket egyben lakótelekké minősítette. A felépült lakóházra a felperes 1995. december 24-én kapott használatba vételi engedélyt.
A felperes ennek alapján kérte a jogerős fizetési meghagyásban kivetett illeték megfizetése alóli felmentését arra hivatkozással, hogy az ingatlanon a szerződéstől számított 4 éven belül lakóházat építettek. Az illetékhivatal a felperes kérelmét elutasította és a felperest továbbra is 76 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte az eredeti esedékességtől járó késedelmi pótlék felszámítása mellett. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozatok szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti illetékmentesség a felperes javára nem volt megállapítható, mert a felperes a lakóházépítési szándékáról az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig az illetékhivatalnál nyilatkozatot nem tett. Megállapította továbbá, hogy nem alkalmazható az illetékmentesség azért sem, mert az ingatlan az ingatlan megszerzésének időpontjában nem minősült lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja és (3) bekezdése értelmében.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlan a vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában [Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja] a felperes által sem vitatottan nem minősül lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, ennek következtében a 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperest az illetékmentesség nem illette meg, de a felperes egyébként is a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt a feltételes illetékmentesség alapjául szolgáló lakóházépítési szándékát az illetékhivatalnak nem jelentette be.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Előadta, hogy az ingatlanra lakóházat építettek, másrészt pedig az illetékfizetési meghagyás megtévesztő tartalma folytán nem nyilatkozhatott ingatlanépítési szándékáról.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a megyei bíróság helyes indokaira utalással hagyta helyben. Külön kiemelte, hogy az ingatlan a szerződéskötéskor az ingatlan-nyilvántartásban a felperes által sem vitatottan üdülő volt, így jogszerűen kötelezte az illetékhatóság a felperest vagyonátruházási illeték megfizetésére. Utalt arra is, hogy bár a fizetési meghagyás az esetleges illetékmentességre vonatkozó feltételeket tartalmazta, azonban az utólagos illetékmentesség megadásának feltételei nem állottak fenn, mert az ingatlan lakótelekké nyilvánítása az építési engedély megadásakor történt, ez pedig az illetékkiszabás jogszerűségét nem befolyásolhatja, mivel az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában az ingatlan nem minősült lakóteleknek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a megyei ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja továbbra is a korábban már kifejtettekkel azonos volt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta azzal a módosítással, hogy mellőzte a felperesnek az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított illetékfizetési kötelezettségét.
Az eljárt bíróságok a felperes által sem vitatott tényállás alapján helyesen állapították meg, hogy a per tárgyát képező ingatlan az adásvételi szerződés megkötésének és az Itv. 3. § (3) bekezdésének a) pontja szerint az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában üdülőingatlan volt, ezt az ingatlant utóbb az 1994. augusztus 30-án kelt építési engedély minősítette lakóingatlannak. Az ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában az Itv. 102. § (3) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján nem volt lakóház építésére alkalmas telektulajdon, így az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pontjában írt feltételes mentesség alkalmazására lehetőség nem is volt, de a felperes az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig ilyen kérelmet nem is terjesztett elő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 29.523/1999.)