adozona.hu
AVI 2002.4.43
AVI 2002.4.43
Ha a célvizsgálat kizárólag az adózással összefüggő egyéb kötelezettség ellenőrzésére irányul, nem beszélhetünk vizsgálattal lezárt időszakról (1990. évi XCI. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint az elsőfokú adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál 1995-96-97. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Ennek alapján a felperes terhére 759 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből adóhiány 714 000 Ft, amely után 357 000 Ft adóbírságot és 841 600 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az adóvizsgálat jegyzőkönyv 13. pontja szerint a felperes 1995. III. negyedévi bevallásában levonásba helyezte és v...
AVI 2002.4.43 Ha a célvizsgálat kizárólag az adózással összefüggő egyéb kötelezettség ellenőrzésére irányul, nem beszélhetünk vizsgálattal lezárt időszakról (1990. évi XCI. tv. 97. §)
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint az elsőfokú adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál 1995-96-97. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte. Ennek alapján a felperes terhére 759 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből adóhiány 714 000 Ft, amely után 357 000 Ft adóbírságot és 841 600 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az adóvizsgálat jegyzőkönyv 13. pontja szerint a felperes 1995. III. negyedévi bevallásában levonásba helyezte és visszaigényelte 4 db L. János vállalkozó által kiállított számlák 567 000 Ft áfa tartalmát. A vizsgálat megállapította, hogy a kibocsátott számlák fiktív bizonylatok, a számlában szereplők között valóságos gazdasági esemény nem jött létre, az abban szereplő tojóház építőipari kivitelezési munkáit és út készítését nem a számlakibocsátó végezte el.Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, kifejtve, hogy a számlát kiállító L. János felesége L. Jánosné meghallgatása során elismerte, hogy valós gazdasági esemény nem jött létre, a felperes számláit T. József megbízásával állította ki és a számlaérték után 6%-ot postán küldött meg részére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az előzetesen felszámított adó visszaigénylésének, illetve elszámolásának jogi kereteit az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 35. § (1) bekezdése jelöli ki. Ennek alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
Az áfa-visszaigénylés körében jelentős bírósági gyakorlat alakult ki, e szerint elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a számlában foglalt felek között a gazdasági esemény létrejött-e, az ellenértéket megfizették-e, illetve sor került-e az adó áthárítására.
A megyei bíróság kiemelte, hogy önmagában a kérdéses építmények megléte nem igazolja gazdasági esemény megtörténtét. Azt kell igazolni, hogy a számlában foglalt felek között történt meg a gazdasági esemény. A felperes azonban a vállalkozási szerződésen kívül más dokumentumot, illetve bizonyítékot az egyébként jelentős nagyságrendet képviselő építési munka kapcsán nem tudott megjelölni. Aligha fogadható el, hogy a felperes az építkezésen jelenlevőket nem ismerte, illetve munkavégzésük körülményeiről nem szerzett tudomást.
Az ügyben döntő jelentősége volt annak, hogy L. Jánosné nyilatkozata szerint valóban semmiféle gazdasági esemény nem történt, a számlákhoz kapcsolódóan a számlákat azok 6%-os ellenértékét közvetítő útján állította ki. L. Jánosné a perben tanúvallomásában az adóhatósági eljárásban tett nyilatkozatával azonos nyilatkozatot tett, büntetőjogi felelősségének tudatában ismerte el a fiktív számlázást.
Az alperes az 1995. évi III. negyedév vonatkozásában érdemi határozattal lezárt vizsgálatot nem végzett, e negyedévet korábban vizsgálat tárgyává nem tette, azzal kapcsolatban megállapításokat nem tett, illetőleg a felperes maga sem tudta megjelölni, hogy azzal kapcsolatban az adóhatóság megállapítása mire irányult volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Továbbra is hivatkozott arra, hogy az adóhatóság az 1995. évi III. negyedévet már ellenőrzése alá vonta, így újabb ellenőrzést nem végezhetett volna. Másodlagos kérelmében utalt arra, hogy az eljáró bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, mert a tanúmeghallgatást foganatosító városi bíróság jegyzőkönyve szerint a tanúmeghallgatást bírósági titkár végezte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a bírósági titkár jogszerűen foganatosította a tanú meghallgatását, másrészt a felperes vonatkozásában a lefolytatott célellenőrzés vizsgálattal lezárt időszakot a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján nem keletkeztetett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 19. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes eljárási kifogásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján megállapította, hogy L. Jánosné tanúmeghallgatását 1999. július 15-én a városi bíróság 3. számú jegyzőkönyve alapján bírósági titkár foganatosította. E körben az alperes tévesen hivatkozott a Pp. 12/A. § (1) bekezdésére, mely szerint a bírósági titkár jogosult a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. Ezt a szöveget az 1999. évi XC. törvény 4. §-a iktatta be és 2000. január 1-jétől hatályos.
Ugyanakkor a bírósági titkár hatásköréről szóló 7/1959. (XII. 20.) IM rendelet 2. §-a alapján a bírósági titkár a más bíróságtól érkező megkeresés alapján bizonyítást foganatosíthat. Nem volt tehát jogszabálysértő, hogy a városi bíróság, mint megkeresett bíróság a tanúmeghallgatást bírósági titkár útján foganatosítsa.
Érdemben a jogerős ítélet helyesen hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára és 35. § (1) bekezdésére, és a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján állapította meg, hogy a vitatott számlában szereplő felek között valóságos gazdasági esemény nem jött létre. Ennek alapján pedig a felperest nem illette meg az áfa-visszaigénylési jogosultság.
A felperesnek az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az iratok között elfekvő közigazgatási iratból megállapítható, hogy az adóhatóság az 1995. november 21-én kelt megbízólevele alapján célellenőrzést folytatott iratbetekintésre és nyilvántartások felülvizsgálatára vonatkozóan. A vizsgálat tárgyát az képezte, hogy az áfa-tartalmat igazoló bizonylatok a vállalkozónál ténylegesen fellelhetők-e, ennek során a számlák tartalmi felülvizsgálatára nem került sor.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § v) pontja alapján nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság ellenőrzése az adózással összefüggő egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányul. A megbízólevél és a jegyzőkönyv tartalmából következően pedig a célvizsgálat kizárólag az adózással összefüggő egyéb kötelezettség ellenőrzésére irányult, ezért vizsgálattal lezárt időszakról nem lehet szó.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.236/2000.)