adozona.hu
AVI 2002.3.28
AVI 2002.3.28
Az ügylet adójogi minősítésénél figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kötvények értékesítési, visszavásárlási árának a tényleges piaci viszonyokhoz nincs közre [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1993. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest 5784 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 2000 Ft adóbírságnak, 9000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes munkáltatója a K.-E. Kft. 1993-1994. évben több esetben bocsátott ki dolgozói kötvé...
AVI 2002.3.28 Az ügylet adójogi minősítésénél figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kötvények értékesítési, visszavásárlási árának a tényleges piaci viszonyokhoz nincs közre [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1993. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest 5784 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 2000 Ft adóbírságnak, 9000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes munkáltatója a K.-E. Kft. 1993-1994. évben több esetben bocsátott ki dolgozói kötvényt úgy, hogy az értékpapírok névértékét kibocsátáskor meghitelezte alkalmazottainak, akik a munkáltatói kölcsönt a kötvények visszavásárlásának napján fizették be a társaság pénztárába. A kötvények lejárati ideje 2 hónap volt, azokat a gazdasági társaság 200%-os, 210%-os, 300%-os árfolyamokon vásárolta vissza. A dolgozóknál keletkezett "árfolyamnyereség" után a kft. 20%-os mértékű forrásadót vont le. A felperes 1993. évben 14 000 Ft névértékű dolgozói kötvényt vásárolt, amit a társaság tőle 42 000 Ft-ért vásárolt vissza. A felperes az 1993. évi szja bevallásában értékpapírt értékesítéséért kifizetett összegként 28 000 Ft-ot szerepeltetett, amely összeg után 5600 Ft vallott. Az alperes az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, valamint az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 8. §-ára alapítottan azt állapította meg, hogy a felperes 5784 Ft-tal kevesebb szja-t fizetett. Az alperes határozatában a kötvényvásárlások szerinti árfolyamnyereséget munkaviszonyból származó összevonandó jövedelemnek minősítette.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a kötvénykibocsátás az annak alapját képező jogszabályi háttérnek teljes egészében megfelelt. E körben az 1982. évi 28. sz. tvr.-re, az 1990. évi VI. törvényre, a 80/1992. (V. 12.) Kormányrendeletre, az Szja. tv.-re, valamint az 1991. évi LXXXVI. törvényre hivatkozott. Jogszabálysértőnek kérte értékelni, hogy az adóhatóság a felek szerződési szabadságába beavatkozva a felek szerződési akaratát megváltoztatta, tévesen minősítette.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóság eljárása jogszabálysértő volt, mert a felperes által kötött értékpapír adásvételi szerződés megjelenésében a valóságos szerződéstartalmat hordozta, a felperes valódi akaratától szerződéses nyilatkozata nem tért el, nem volt színlelt, nem irányult a jogügylet jogszabály kijátszására, nem palástolt és nem leplezett más szerződést. Az üzletkötés révén felperes által szerzett jövedelem nem tekinthető összevonandó jövedelemnek, az kötvényforgalmazásból származó árfolyamnyereségnek minősül, amit 10%-os mértékű forrásadó terhel. Utalt egyben az 1/1998., 2/1998. számú Jogegységi döntésekre, valamint arra, hogy a felperes által igénybevett konstrukciót semmilyen jogszabály nem zárja ki, ezért annak jogellenességére az alperes tévesen következtetett.
Az elsőfokú ítélet az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával megalapozottan jutott arra a ténybeli és jogkövetkeztetésre, hogy a felperes esetében nem tényleges értékpapír adásvétel történt, ezért az ügyletek adójogi konzekvenciáit helytállóan vonta le.
A felperes a fellebbezésben előadottakra érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult arra, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősítse. E rendelkezés kimondja továbbá azt is, hogy az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az 1/1998. KJE számú Jogegységi határozat az alapítványi befizetésekkel kapcsolatos és az Szja. tv. 34. § (1) bekezdésének a) pontja tekintetében rögzít döntést. A 2/1998. KJE számú Jogegységi határozat pedig az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja kapcsán került meghozatalra. A perbeli ügyben pedig az alperes nem a Jogegységi határozatok szerinti törvényhelyekre alapította döntését. Jogegységi határozatoknak ezért csak olyan része tekinthető irányadónak a perbeli jogvita elbírálására, amely általános jogelvet fogalmaz meg akként, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is irányadó. Ezt az adózó polgárnak fizetési kötelezettségének teljesítése, az adóhatóságnak pedig eljárása során érvényesítenie kell. (1/1998. KJE számú Jogegységi határozat IV. fejezet) "A személyi jövedelemadó célja az, hogy biztosítsa az állampolgárok közteherviseléshez való hozzájárulását a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek elérése érdekében" (2/1998. KJE számú Jogegységi határozat IV. fejezet)
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának kialakításakor nem értékelte azt a tényt, hogy a kötvények kibocsátására zárt körben, mégpedig oly módon került sor, hogy az értékpapírok névértékét a kft. kibocsátáskor meghitelezte az alkalmazottainak, akik a munkáltatói kölcsönt a kötvények visszavásárlásának napján fizették be a társaság pénztárába. Figyelmen kívül hagyta továbbá azt a tényt, hogy a kötvények értékesítési, illetve visszavásárlási árának a tényleges piaci viszonyokhoz semmilyen köze nem volt. Ezek a felperes által sem vitatott tények pedig kihatnak a felperes által kötött ügylet adójogi minősítésére is. Az alperes a határozatába rögzített tényállás alapján ezért helytállóan jutott az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával arra a jogkövetkeztetésre, hogy az ügylettel nem kötvény adásvétel valósult meg, hanem alapfizetésen felüli prémium jellegű kifizetés. Ezért az Szja. tv. 8. §, 9. § és 32. § rendelkezései értelmében helytállóan minősítette a kifizetést adójogi szempontból munkaviszonyból származó összevonandó jövedelemnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.540/2000.)