adozona.hu
AVI 2001.12.155
AVI 2001.12.155
Lakás résztulajdonának, illetve haszonélvezeti jogának megszerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték megállapításánál a 2. %-os kedvezményt arányosítással kell megállapítani (1990. évi XCIII. tv. 20-21., 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli ingatlan tulajdonjogát adásvételi szerződés alapján 1/2-1/2-d arányban az I. r. felperes és a perben nem szereplő B. György szerezte meg akként, hogy az I. r. felperes tulajdonjogára II. r. felperes haszonélvezeti joga is bejegyzést nyert. Az elsőfokú illetékhivatal határozataival a felpereseket vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes a fizetési meghagyások ellen benyújtott fellebbezésében sérelmezte az alkalmazott illetékkulcs mértékét. Az alperes határozatával...
AVI 2001.12.155 Lakás résztulajdonának, illetve haszonélvezeti jogának megszerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték megállapításánál a 2. %-os kedvezményt arányosítással kell megállapítani (1990. évi XCIII. tv. 20-21., 23. §)
A perbeli ingatlan tulajdonjogát adásvételi szerződés alapján 1/2-1/2-d arányban az I. r. felperes és a perben nem szereplő B. György szerezte meg akként, hogy az I. r. felperes tulajdonjogára II. r. felperes haszonélvezeti joga is bejegyzést nyert. Az elsőfokú illetékhivatal határozataival a felpereseket vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes a fizetési meghagyások ellen benyújtott fellebbezésében sérelmezte az alkalmazott illetékkulcs mértékét. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta azzal, hogy az illeték kiszámításánál az arányosítást mind a résztulajdont szerző, mind a haszonélvező esetében alkalmazni kellett.A felperesek keresete alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban Itv.) 21. § (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése és 72. §-a határozza meg a visszterhes vagyonszerzési illetéket. Az Itv. értelmében a forgalmi érték a tulajdonjog értékéből és a haszonélvezeti jog értékéből tevődik össze. Mivel a perbeli lakás forgalmi értéke a 4 millió Ft-ot meghaladja, 2%, illetve az ezt meghaladó rész tekintetében 6% illetékkulcs alkalmazásával jogszerűen állapította meg az alperes a fizetendő illeték összegét.
Mivel a haszonélvező és a tulajdonjog szerzője egy lakást szerzett meg, ezért egyetlen lakás forgalmi értékének figyelembevételére kerülhet sor és az illetékkulcs is az egy lakás forgalmi értékének megfelelően alakul. Ezért helytálló az alperes által végzett számítás.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és lényegében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet megsértette az Itv. 21. és 23. §-ában foglalt rendelkezéseket. Álláspontjuk szerint nem helytálló, hogy a forgalmi érték a tulajdonjog értékéből és a haszonélvezeti jog értékéből tevődik össze. Külön kell vizsgálni a tulajdonszerző illetékmértékét és a haszonélvezeti jog megszerzőjének az illetékét, és mindkettőjüket megilleti az Itv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott kedvezmény.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és abból az ügy érdemét tekintve helyes jogi következtetésre jutott. Lakástulajdon szerzése esetén az visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét a 20. § (1) és 21. § (1) bekezdése alapján, míg a haszonélvezeti jog megszerzéséért fizetendő illeték mértékét az Itv. 23. §-a és 21. § (1) bekezdése határozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felülvizsgálati kérelemmel abban, hogy az a jogerős ítéleti megállapítás, mely szerint az Itv. értelmében a forgalmi érték a tulajdonjog értékéből és a haszonélvezeti jog értékéből tevődik össze, nem minden esetben és nem minden lakástulajdon esetén helytálló.
Amennyiben egyetlen személy szerzi meg a lakástulajdont, a lakástulajdon forgalmi értéke megegyezik a tulajdonjog forgalmi értékével. Ha a lakástulajdon már haszonélvezeti joggal terhelt, de a vagyonátruházáskor ez nem kerül megszüntetésre, a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értéke. Ebben az esetben a fennálló használati jog figyelmen kívül marad.
Abban az esetben, amikor az Itv. 20. § (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg haszonélvezetet alapítanak, a tulajdonszerző a haszonélvezet értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket, míg a haszonélvező a haszonélvezet számított értéke után fizeti a vagyonszerzési illetéket. Ebben az esetben valóban a forgalmi érték azonos lesz a haszonélvezet számított értékének (forgalmi értékének) és a haszonélvezet értékkel csökkentett tulajdonjog forgalmi értékének összegével.
Az Ttv. 21. § (1) bekezdésének második mondata főszabályként állapítja meg, hogy az illeték mértéke lakásonként - 4 millió Ft-ig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. A jogszabályhely harmadik mondata arra az esetre fogalmaz meg szabályt, ha a lakás résztulajdonát szerzik meg, ebben az esetben a 4 millió Ft-nak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.
Az Itv. 20. § (1) bekezdése, 21. § (1) bekezdése és 23. §-a egybevetése alapján pedig ha a lakás résztulajdon-jogának megszerzésével egyidejűleg haszonélvezetet is alapítanak, a 2%-os kedvezmény alkalmazásához az arányosítást mind a résztulajdon, mind a haszonélvezeti jog (vagyonértékű jog) vonatkozásában alkalmazni kell.
Amennyiben ugyanis a vagyonátruházásnál a lakás tulajdonjogát több személy szerzi meg, vagy haszonélvezeti joggal terhelten szerzik meg, akkor az Itv. 21. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény a tulajdonjog, illetve a haszonélvezeti jog arányában illeti meg a feleket. Erre figyelemmel az alperes határozatában helyesen alkalmazta mind az I. r. felperes - mint résztulajdonjog megszerzője -, mind a II. r. - mint haszonélvezeti jog megszerzője - vonatkozásában az arányosítást.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.748/1999.)