adozona.hu
AVI 2001.12.148
AVI 2001.12.148
Ideiglenesen behozott vámáru esetében a vámhatóság a kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően ellenőrzi a visszaszállítás megtörténtét (1995. évi C. tv. 75. §, 76. §, 84. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1996. december 17-én ideiglenes behozatalban vámkezelt D. V. külföldi állampolgár kérelmére 1 db Mercedes 190 D típusú személygépkocsit.
A visszaviteli határidő 1997. december 15. volt a jelen per felperese a külföldi állampolgár javára készfizető kezesi nyilatkozatot tett.
A vámhivatal 1998. március 8-án kelt határozatával a D. V. részére ideiglenes behozatalba vámkezelt személygépkocsi után vámterhet állapított meg, amelynek megfizetésére kötelezte a vámkezelést kérőt, tovább...
AVI 2001.12.148 Ideiglenesen behozott vámáru esetében a vámhatóság a kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően ellenőrzi a visszaszállítás megtörténtét (1995. évi C. tv. 75. §, 76. §, 84. §)
A vámhivatal 1996. december 17-én ideiglenes behozatalban vámkezelt D. V. külföldi állampolgár kérelmére 1 db Mercedes 190 D típusú személygépkocsit.A visszaviteli határidő 1997. december 15. volt a jelen per felperese a külföldi állampolgár javára készfizető kezesi nyilatkozatot tett.
A vámhivatal 1998. március 8-án kelt határozatával a D. V. részére ideiglenes behozatalba vámkezelt személygépkocsi után vámterhet állapított meg, amelynek megfizetésére kötelezte a vámkezelést kérőt, továbbá a felperest egyetemlegesen készfizető kezességi nyilatkozata alapján.
A felperes a vámhivatalhoz benyújtott levelében kérte a vámterhek törlését tekintettel arra, hogy igazolni tudja, miszerint a vámfizetésre köteles személy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő lejárta előtt külföldre visszaszállította. Az igazolás 1 db, horvát hatóságok részéről kiállított, továbbítási okmány volt.
Az elsőfokú vámhatóság az 1998. július 4-én kelt határozatával a felperes vámteher törlése iránti kérelmét elutasította. A felperes a vámterhet megfizette.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú vámhatóság az 1998. augusztus 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a vámteher törlését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy a benyújtott horvát vámszervek záradékával ellátott vámokmány minden kétséget kizáróan bizonyítja a vámáru határidő lejárta előtti visszaszállítását, ezért a vámtörvény 153. §-a, illetőleg a végrehajtásról rendelkező kormányrendelet 227. § (3) bekezdése alapján a vámtartozás törölhető lett volna.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 3. számú ítéletével, az alperes keresettel támadott határozatát, hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Kötelezte az alperest a felperes részére 65 000 Ft perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, megállapította, nem volt vitás, hogy az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal összefüggésben a jóváírás feltétele az elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy a vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül az országból kiléptették. Ehhez az egységes vámáru-nyilatkozat 3. példányának bemutatatása szükséges. A törvény 131. § (1) bekezdés b) pontja szerint pedig a vámteher visszafizetési feltétel, az elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig történő megfelelése. Idézte továbbá az elsőfokú bíróság a vámteher törlésének törvényi feltételét, melyet az 1997. július 8-i időponttól kezdődően a 116/1997. (VII. 8.) kormányrendelet iktatta be a 227. § (3) bekezdés i) pontjába.
Az elsőfokú bíróság e rendelkezés értelmezése vonatkozásában elfogadta a felperesi álláspontot, azaz az értelmezendő jogszabályhely nem utal vissza a törvény és a rendelet más rendelkezéseire, így a visszaszállítás igazolására nem teszi kötelezővé a kiléptetést igazoló egységes vámáru-nyilatkozat bemutatását. A visszaszállítás igazolására tehát az államigazgatási eljárás általános szabályairól kiadott többször módosított 1957. évi IV. törvény 26. §-ában írt bizonyítási eszközök is igénybe vehetők. Az eljáró vámhatóságok eltérő jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták meg a felperes által a visszaszállítás igazolására benyújtott okmányokat, ezért az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban az alperesi vámhatóság köteles megvizsgálni a felperes által csatolt iratokat és dönteni abban a kérdésben, hogy ezek az iratok alkalmasak-e a visszaszállítás igazolására.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A perbeli nem vitás tényállás szerint a külföldi állampolgár kérelmére ideiglenes behozatalban vámkezelt Mercedes személygépkocsi visszaviteli határideje 1997. december 15-e volt. A vámfizetést kérő a visszaviteli határidő lejártáig elszámolást nem kezdeményezett. Ezért a vámhatóság a törvény előírásai szerint határozatával vámterhet szabott ki.
A felperes mint készfizető kezes a jelen perben bizonyítani kívánta, hogy a vámkezelést kérő az ideiglenes behozatali eljárásban kezelt vámárut az elszámolási határidő letelte előtt külföldre kiszállította, ezért a vámteher törlését kérte a vámtörvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) kormányrendelet 227. § (3) bekezdés i) pontja alapján.
Ezen rendelkezés szerint ideiglenes behozatal esetén, ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a visszaviteli határidő lejárta előtt visszaszállította, úgy a kiszabott vámterhet törölni kell.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a visszavitel igazolásának módja miként történjen. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a törvény eltérő értelmezésének hiányában a felperesnek lehetősége van az államigazgatási eljárás szabályai szerint bizonyításra.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ezen álláspontjával nem értett egyet, a jelen esetben ugyanis, elsődlegesen a vámtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni és annak megfelelően kell a kérdést eldönteni.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 75. § (1) bekezdése alapján ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat bemutatás vagy kipróbálás céljából visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt. A törvény 76. § (1) bekezdése az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból a vámáru azonosításából a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából - ez általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.
A törvény 84. § (1) bekezdése szerint a kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
Ezen rendelkezésekből következik, hogy a jogszabályi kötelezettségnek csak akkor tesz eleget a fizetésre kötelezett, hogyha az ideiglenesen behozott vámáru külföldre történő visszaszállítását a vámtörvény ezen előírásainak megfelelően teljesíti, tehát a vámhatóság a törvényben rögzített kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően kell ellenőriznie a visszaszállítás megtörténtét.
Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a visszaszállítás igazolására a jogszabályi előírásokat, a törvény 145. § (1) bekezdése alapján a vámigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Semmi nem indokolja, hogy a vámteher törlésének folyamatát másképp lehessen értelmezni mint a vámteher visszatérítésére vonatkozó előírásokat. A R. 216. § (1) bekezdése szerint vámteher visszatérítésére az ügyfél erre irányuló kérelme alapján kerülhet sor, a kérelemhez mellékelni kell a tv. 137. §-ában meghatározott feltételek igazolására szolgáló okmányokat (így különösen az alapvámkezelés vámokmányát kiléptetés igazolását, szavatossági jótállásigény fennállására vonatkozó okmányokat) továbbá vám megfizetését igazoló bizonylatot.
Így teljesen egyértelmű, hogy a rendelet 227. § (3) bekezdés i) pontjában szabályozott "külföldre visszaszállította" eseményt is, a kiléptetést igazoló egységes vámáru-nyilatkozat bemutatásával történik.
A vámigazgatás rendszerében történő egyes hasonló jellegű intézményeknél nem lehetséges, hogy a vámtörvény, illetőleg a végrehajtási rendelet előírásaival szemben egyes alkalmakkor az államigazgatási eljárás szabályai legyenek az elsődleges irányadóak.
A perbeli esetben a vámfizetésre kötelezett illetőleg a készfizető kezességet vállaló felperes nem igazolta a törvényi illetve rendeleti előírásnak megfelelően a vámáru elszámolási határidő előtti külföldre való visszaszállítását, ezért a vámteher törlésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. 1. 27. 673/1999.)