adozona.hu
EH 2008.1709
EH 2008.1709
A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozó meghatározott adatokat 2001. január 1-je és 2005. december 31-e között is csak akkor kezelhetett és tarthatott nyilván, ha az adós minimálbért meghaladó tartozása 90 napot meghaladóan fennállt [1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) 54. § (3) bek., 2005. évi CLXXXVIII. tv. 34. § (5)-(6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesnek - a lakossági folyószámlájához kapcsolódó hitelszerződés alapján - 2004. évben 272 000 Ft összegű hitelkeretet bocsátott a rendelkezésére. A felperes a hitelkeretet meghaladó kölcsönt vett igénybe. A felperes 2005. május 11-én értesült arról, hogy az alperes által szolgáltatott adatok alapján 2004. szeptember 6-ától szerepel a központi hitelinformációs rendszerben. Keresetében arra hivatkozással, hogy az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 54. § (3) bekezdése által megköve...
EH 2008.1709 A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozó meghatározott adatokat 2001. január 1-je és 2005. december 31-e között is csak akkor kezelhetett és tarthatott nyilván, ha az adós minimálbért meghaladó tartozása 90 napot meghaladóan fennállt [1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) 54. § (3) bek., 2005. évi CLXXXVIII. tv. 34. § (5)-(6) bek.].
Az alperes a felperesnek - a lakossági folyószámlájához kapcsolódó hitelszerződés alapján - 2004. évben 272 000 Ft összegű hitelkeretet bocsátott a rendelkezésére. A felperes a hitelkeretet meghaladó kölcsönt vett igénybe. A felperes 2005. május 11-én értesült arról, hogy az alperes által szolgáltatott adatok alapján 2004. szeptember 6-ától szerepel a központi hitelinformációs rendszerben. Keresetében arra hivatkozással, hogy az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 54. § (3) bekezdése által megkövetelt feltétel, azaz a minimálbér összegét több mint 90 napon keresztül meghaladó tartozás fennállása hiányában adatai jogtalanul kerültek feltüntetésre a központi hitelinformációs rendszerbe, jogtalanul nyilvántartott adatai töröltetésére kérte kötelezni az alperest.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperes álláspontja szerint mivel a felperes 2004. június 1-jétől kezdődően késedelemben volt, majd 90 nap elteltét követően a tartozás összege meghaladta az akkor irányadó minimálbér összegét, az adatok továbbításának az ún. első egyidejű fennállás elve alapján helye volt.
Az elsőfokú bíróság 3. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül töröltesse a felperest a központi hitelinformációs rendszerből. Az első fokú ítélet indokolása szerint a Hpt. 54. § (3) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a központi hitelinformációs rendszer két törvényi feltétel együttes fennállása esetén jogosult adatkezelésre és nyilvántartásra, azaz akkor, ha az adós a minimálbért meghaladó fizetési kötelezettségét nem teljesíti 90 napon keresztül. A feltételek viszont jelen esetben együttesen nem álltak fenn.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perbeli esetben a Hpt. 54. § (3) bekezdésében megfogalmazott jogszabályi feltételek fennállása hiányában rendelkezett az alperes a felperes adatainak átadásáról. A törvényi rendelkezés értelmezése szempontjából irrelevánsnak találta, hogy az alperes üzletszabályzata miként értelmezi a Hpt. 54. §-ának (3) bekezdését, és rámutatott arra, hogy a Hpt. 2006. január 1. napjával hatályos 130/C. § (1) bekezdése csak pontosítja és egyértelművé teszi - de nem újraszabályozza - a rendszerbe kerülés feltételeit.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy a megállapított tényállást nem vitatja, a felülvizsgálati kérelmet kizárólag azért terjeszti elő, mert az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Hpt. 2006. január 1-jéig hatályban volt 54. §-ának (3) bekezdését. Álláspontja szerint e jogszabályhely nyelvtani értelmezése nem alkalmas annak tisztázására, hogy a jogalkotó a feltételek meghatározásakor az ún. első egyidejű fennállás, vagy a folyamatos egyidejű fennállás elvét kívánta-e érvényesíteni. A Hpt. 2006. január 1-jén hatályba lépett 130/C. § (1) bekezdése viszont már kötelezően alkalmazandó szabályként írta elő a folyamatos egyidejű fennállás követelményét, tehát a Hpt. korábban hatályban volt 54. § (3) bekezdésében írtakhoz képest új szabályozást adott. Sérelmezte az alperes, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a 2005. évi CLXXXVIII. törvény 34. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakat, előadása szerint ugyanis egyértelmű, hogy e jogszabályi rendelkezésekre nem lett volna szükség akkor, ha az átadás feltételeit ugyanúgy fogalmazták volna meg a jogszabályok 2006. január 1-je előtt, mint azt követően. A módosító jogszabály "történeti értelmezése" az alperes álláspontját támasztja alá.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Hpt. 2001. január 1-je és 2005. december 31-e között hatályos 54. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozóan a hitelszerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges - a 3. sz. mellékletben meghatározott - azonosító adatot, valamint az érintett szerződésben vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván, "ha az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek 90 napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget". A szavak általánosan elfogadott jelentése alapján - a jogszabály tartalmát nyelvtanilag értelmezve - arra kell következtetni, hogy két együttes feltétel fennállása szükséges ahhoz, hogy a központi hitelinformációs rendszer a hitelezők vonatkozásában adatokat kezelhessen vagy tarthasson nyilván. Feltétel, hogy a kötelezettségszegés egyrészt a jogszabályban megjelölt időtartamú legyen, másrészt, hogy annak mértéke is meghaladja a jogszabályban megjelölt összeghatárt. Az adatkezeléshez szükséges feltétel tehát a minimálbért meghaladó mértékű mulasztás 90 napot meghaladó időtartamú fennállása. A kötelezettség összegszerűségének nemcsak egy adott időpontban van jelentősége, az összegszerűség az adott mondatszerkezetben elválaszthatatlan az időtartamtól, ugyanis nem akármilyen összegű tartozásnak kell fennállnia 90 napot meghaladóan, hanem a jogszabályban meghatározott mértékű tartozásnak. Az alperes nemcsak kiterjesztően értelmezi a Hpt. 54. §-ának (3) bekezdését - ami a személyiségi jogok érvényesülését is korlátozó jogszabályi rendelkezés esetében különösen nem kívánatos -, de annak a jogszabály szövegétől eltérő értelmet kíván tulajdonítani.
A 2005. évi CLXXXVIII. törvény 2006. január 1-jétől iktatta be a Hpt. 130/A-130/O. §-ig terjedő rendelkezéseit. E rendelkezések tartalmazzák a Központi Hitelinformációs Rendszerre (KHR) vonatkozó szabályokat, a KHR-ba történő adatátadás és a KHR-ban történő adatkezelés részletes szabályait, és az ügyfélvédelem szempontjából fontos garanciális szabályokat, ideértve a jogorvoslat rendjét is. A Hpt. 2006. január 1-jétől hatályos 130/C. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a referencia szolgáltató a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás részére átadja annak a természetes személynek a jogszabály által megjelölt adatait, aki oly módon nem tesz eleget a vállalt fizetési kötelezettségének, hogy "a lejárt és meg nem fizetett tartozásának összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért és ezen minimálbér összeget meghaladó késedelem folyamatosan, több mint 90 napon keresztül fennáll". A Hpt. 130/G. §-ának (1) pontja kimondja, hogy e rendelkezések alkalmazása során a lejárt és meg nem fizetett tartozás összegének és időtartamának számítását folyamatosan kell végezni, a 130/I. § (1) és (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Hpt. 130/C. § (1) bekezdésének alkalmazása esetén a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozásnak a késedelmes tartozás megszűnésétől számított 5 évig kell kezelni a referencia adatokat. Fentiekből kitűnően a Hpt. 2006. január 1-jétől a korábbi szabályozáshoz képest részletes és átfogó szabályrendszert tartalmaz a KHR mint zárt rendszerű adatbázis működésével kapcsolatban. A Hpt. 130/C. §-ának (1) bekezdése ugyan nem a Hpt. korábbi 54. §-ának (3) bekezdésében írtakat ismétli meg, de tartalmát tekintve csak a pontosítás szintjén fogalmazza át a korábbi szabályhoz képest a természetes hiteladósok vonatkozásában az adatátadás jogszabályi feltételét. A két jogszabályhely megfogalmazása már csak azért sem lehetett betű szerint azonos, mert az időközbeni jogszabályváltozások folytán a minimálbér összege képzettségtől függően differenciálttá vált, míg korábban egységes volt. A Hpt. 130/C. §-ának (1) bekezdése is - éppúgy, mint a Hpt. 54. § (3) bekezdése - két feltétel folyamatos és együttes fennállásához köti a rendszerbe való bekerülést, csak az új szabályozás mondatszerkesztéséből adódóan kiemeltebb hangsúlyt kap az együttes feltételek fennállásának szükségessége és ez a körülmény mindenki számára közérthetőbbé teszi a jogszabályhely értelmét.
A fentebb írtakkal nem állnak ellentétben a 2005. évi CLXXXVIII. tv. 34. §-ának rendelkezései sem. A 2006. január 1-jei jogszabályváltozás folytán egy új központi információs rendszer kezdte meg működését, ezért szükség volt átmeneti rendelkezések meghozatalára. Nem csak azt kellett szabályozni, hogy a KHR-hez korábban nem csatlakozott pénzügyi vállalkozásoknak mennyi időn belül kell csatlakozniuk a KHR-hez, hanem arról is kellett rendelkezni, hogy az átmenet során mely esetekben van helye a régi, és mely esetekben az új jogszabály alkalmazásának. A Hpt. 34. § (5) bekezdése valóban tartalmazza a Hpt. 130/C. § alkalmazásával kapcsolatban azt, hogy a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás részére való adatátadásnak csak akkor van helye, ha a Hpt. 130/C. §-ában foglalt feltétel 2006. január 1-je után következett be, de ez csupán azt jelenti, hogy a jogszabály a mulasztás időtartamával kapcsolatban megállapított 90 nap elteltéhez köti az új rendszerbe való bekerülést. Ezt erősíti meg a 34. § (6) bekezdése, mely kimondja, hogy amennyiben a Hpt. 130/C. §-ában foglalt feltételek közül az időtartam számítása e törvény hatálybalépése előtt elkezdődött, de csak az e törvény hatálybalépését megelőző utolsó munkanapon, vagy az e törvény hatálybalépését követően haladja meg a 90 napot, akkor az átadásra az e törvény hatálybalépése előtti előírás alkalmazandó. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben tehát az alperesi álláspont helyességét az 1996. évi CXII. törvény 130/C. §-ának rendelkezései sem támasztották alá. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott történeti értelmezés egyébként nem azt jelenti, hogy egy 2001-ben hatályba lépett jogszabályt egy 2006-ban történt módosításra tekintettel lehetne értelmezni. A történeti értelmezés a jogszabály megszületésének időpontjában fennálló annak életre hívását indokoló adott társadalmi, gazdasági körülmények vizsgálatát jelenti. A jogszabálymódosítás törvényi indokolása sem utal arra, hogy a jogszabályalkotó a hiteltartozás nyilvánossá tételét megalapozó korábbi szabályozáshoz képest elvi jellegű változtatást kívánt bevezetni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.284/2007.)