adozona.hu
BH 2008.9.252
BH 2008.9.252
A munkaviszony alapján a munkavállalónak meghatározott pénzbeni juttatás a munkavégzés fejében jár, - elnevezésére tekintet nélkül - az munkabérnek minősül [Mt. 141. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében tízhavi végkielégítés különbözete címén 3 310 000 forint és annak kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1991. szeptember 5-ig főkönyvelőként állt az alperes alkalmazásában, ezt követően ügyvezetői tevékenységet látott el. A munkaszerződése alapján 2006. évben havonta 493 000 forint munkabér és 331 000 forint tiszteletdíj illette m...
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1991. szeptember 5-ig főkönyvelőként állt az alperes alkalmazásában, ezt követően ügyvezetői tevékenységet látott el. A munkaszerződése alapján 2006. évben havonta 493 000 forint munkabér és 331 000 forint tiszteletdíj illette meg. A felperes munkaviszonya 2005. május 31-én közös megegyezéssel szűnt meg, ezért az alperes a munkaszerződésben rögzített négy + hat havi végkielégítés címén 4 930 000 forintot megfizetett részére azzal, hogy a tiszteletdíj nem tartozik a végkielégítésbe.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a peres felek a munkaszerződés alapján különbséget tettek a munkabér és a tiszteletdíj között. Az 1997. évi CXLIV. törvény 24. §-a alapján a vezető tisztségviselő részére a megbízás ellátásáért díjazást lehet megállapítani, amely a vezetői tisztség fejében, a tisztség betöltésének idejére jár. Önmagában az a körülmény, hogy a tiszteletdíjból is egészségbiztosítási, illetve nyugdíjjárulékot, valamint személyi jövedelemadó előleget kell levonni, nem jelenti azt, hogy a tiszteletdíj a munkabér része.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest 3 310 000 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaviszony alapján - a felperes személyesen kifejtett tevékenységére tekintettel - a részére rendszeresen kifizetett tiszteletdíj is a munkavégzés ellenértéke. A munkaszerződés ugyan két részre bontja a díjazást, azonban nem annak elnevezése, hanem tartalma az irányadó. Ezért a tiszteletdíj a felperes végkielégítése mértékének alapjául szolgál. A jogerős ítélet utalt az 1994. évi 54-es számú, valamint a 2000. évi 251-es számú EBH-ra is.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a kereset elutasítására és a felperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. Álláspontja szerint a vezetői tisztséget betöltő munkavállaló részére a munkabéren felül tiszteletdíj is megállapítható, amely külön juttatás, az nem a munkabér része, így az átlagkereset számításának sem képezheti alapját. További érvelése szerint a felperes ügyvezetői megbízatása 2006. május 9-én járt le, míg a munkaviszonya 2006. május 31-én szűnt meg, amely körülmények szintén az alperesi álláspontot támasztják alá.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint munkaviszony alapján látta el a tevékenységét, így az annak fejében kapott juttatás munkabérnek tekintendő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy jogszabály a perbeli időben nem tiltotta ügyvezető igazgató esetén sem megbízási szerződés, sem munkaszerződés megkötését (1988. évi VI. tv.; 1997. évi CXLIV. tv.). Jelen esetben azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az volt megállapítható, hogy a felek a vezető tisztségviselői feladat ellátására külön jogviszonyt nem létesítettek, a felperes az ügyvezetői tevékenységét a munkaszerződésben foglaltak szerint látta el. Helytállóan értékelte a másodfokú bíróság, hogy a munkavállaló a korábbi főkönyvelői munkáját az ügyvezetővé történő megválasztását követően nem látta el, így a munkaszerződés kizárólagosan a vezető tisztségviselői jogviszony rendezését szolgálta.
A másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés kikötése - amely ugyan külön rögzít munkabért és tiszteletdíjat - a felperes személyes közreműködésének ellentételezését szolgálta, fennálló munkaviszonya és munkaköre alapján.
Azt helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy önmagában abból a körülményből, miszerint a tiszteletdíjból is egészségbiztosítási, illetve nyugdíjjárulékot vontak, valamint személyi jövedelemadó terhelte, nem lenne megállapítható, hogy az a munkabér része volt. A bizonyítékok együttes értékelése mellett azonban (Pp. 206. §) nem volt megállapítható, hogy a tiszteletdíj a felperest nem a munkaszerződésben rögzített kötelezettsége ellátásáért illette. Helytállóan utalt a jogerős ítélet arra a következetes ítélkezési gyakorlatra is, amely szerint, ha a munkaviszony alapján a munkavállalónak meghatározott juttatás a munkavégzés fejében jár, az elnevezésére tekintet nélkül munkabérnek minősül (Mt. 141. §).
Önmagában az, hogy a felperes az ügyvezetői tevékenységét 2006. május 9-éig látta el, de a feladatok átadása miatt a munkaviszonya 2006. május 31-éig állt fenn, nem támasztja alá az ügyvezetői tevékenység megbízásos jogviszony keretében való ellátását.
Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy a felperest illető tiszteletdíj is az átlagkereset részét képezte, és a végkielégítése összegének kiszámításánál figyelembe kell venni.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a fentiekre tekintettel hatályában fenntartotta [Pp. 275. §-ának (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.364/2007.)