adozona.hu
BH+ 2008.9.424
BH+ 2008.9.424
A 2005. évi - 2006. január 16-án esedékes - tizenharmadik havi illetmény szempontjából a jogviszony szünetelésének idejéből csak a szülési szabadság időtartama vehető figyelembe, a további, hat hónapot meghaladó fizetés nélküli szabadság ideje nem [Hszt. 109. § (2)-(3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében 2005. évre járó külön juttatás címén 180 600 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a külön juttatás kifizetéséhez szükséges figyelembe vehető szolgálati viszonnyal nem rendelkezik, ezért a keresetet elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen me...
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a külön juttatás kifizetéséhez szükséges figyelembe vehető szolgálati viszonnyal nem rendelkezik, ezért a keresetet elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 180 600 forintot és ennek 2006. január 18-ától járó késedelmi kamatát, valamint első- és másodfokú perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a 32/2005. (IX. 15.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel a Hszt. 109. §-ának 2005. január 1-jétől december 31-éig hatályos rendelkezése szerint a hivatásos állomány tagja minden naptári évben egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra jogosult.
A Hszt. 109. §-át a 2005. évi CXVIII. törvény 34. §-a módosította azzal, hogy az (1) bekezdés második mondata és a (6) bekezdés kivételével azt a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell. A másodfokú bíróság jogértelmezése szerint a jogosultság visszamenőleges hatályú korlátozásának kizárására tekintettel az Alkotmánybíróság határozatával hatályában fenntartott rendelkezéseknek megfelelően kell a 2005. évi jogosultságot elbírálni, amelyből az következik, hogy a felperest az egyhavi távolléti díjának megfelelő összegű külön juttatás megilleti.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor az esedékesség időpontjában már hatályon kívül helyezett törvényi rendelkezésre alapította az ítéletét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2005. évben április 22. napjáig szülési szabadságon, április 28-ától pedig folyamatosan illetmény nélküli szabadságon volt. A 2005. évi tizenharmadik havi illetmény iránti igénye 2006. január 16-án vált esedékessé (Hszt. 109. §).
A 2005. évi CXVIII. törvény 34. § (7) bekezdése 2006. január 1-jei hatállyal módosította a Hszt. 109. §-át. A törvény átmeneti rendelkezése - a 36. § (1) bekezdése szerint - a Hszt. módosított 109. §-át az (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése kivételével a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell.
A 2006. január 1-jétől hatályos Hszt. 109. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja egyhavi távolléti díjra jogosult, ha a tárgyévben 12 hónapi szolgálati viszonnyal rendelkezik. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál a (3) bekezdésben foglaltak kivételével nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama. A (3) bekezdésben foglaltak alapján a felperes esetében csupán a szülési szabadság időtartama számít jogszerző időnek, további, 6 hónapot meghaladó fizetés nélküli szabadság azonban nem, így 2005-ben a tizenharmadik havi illetményre való jogosultsághoz szükséges 12 hónapi szolgálati idővel a felperes nem rendelkezett. A másodfokú bíróságnak az átmeneti szabályokból levont ezzel ellentétes álláspontja téves.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság jogszabályoknak megfelelő, érdemben helyes döntését helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv.II.10.181/2007.)