adozona.hu
BH+ 2008.9.421
BH+ 2008.9.421
A köztisztviselők esetében a törvény a csoportos létszámcsökkentés feltételeit a Munka Törvénykönyve szabályaitól eltérően határozza meg és ez nem ellentétes a közösségi joggal [Ktv. 17/B. §, 98/59/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a vezető főtanácsos munkakörben dolgozó felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyát 2003. november 11-én kelt intézkedésével 2003. november 17-étől számított hat hónap felmentési idő figyelembevételével 2004. május 16. napjával a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat alapján a közigazgatásban, így a Hivatal szerveinél is létszámcsökkentést, továbbá a Hivatal elnökének döntése...
BH+ 2008.9.421 A köztisztviselők esetében a törvény a csoportos létszámcsökkentés feltételeit a Munka Törvénykönyve szabályaitól eltérően határozza meg és ez nem ellentétes a közösségi joggal [Ktv. 17/B. §, 98/59/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdés b) pont].
Az alperes a vezető főtanácsos munkakörben dolgozó felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyát 2003. november 11-én kelt intézkedésével 2003. november 17-étől számított hat hónap felmentési idő figyelembevételével 2004. május 16. napjával a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat alapján a közigazgatásban, így a Hivatal szerveinél is létszámcsökkentést, továbbá a Hivatal elnökének döntése alapján átszervezést kell végrehajtani, és felperes képzettségének, besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör hiányában további foglalkoztatására nincs lehetőség.A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével az alperes 12 havi átlagkeresetének megfelelő átalánytérítés megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes vele egy időben 28 fő jogviszonyát szüntette meg, amely csoportos létszámcsökkentésnek minősül, az alperes azonban nem tartotta be az arra vonatkozó szabályokat. Ezen túlmenően nem állt rendelkezésre a hivatal elnökének átszervezési intézkedése sem, ezért a felmentés indoka valótlan. Az alperes a felajánlási kötelezettségének sem tett eleget, így összességében az intézkedése jogellenes.
Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az engedélyezett 429 fős létszámra tekintettel a létszámcsökkentés csak akkor minősült volna csoportosnak, ha az érintettek létszáma elérte volna a 30 főt, ezzel szemben csak 28 fő felmentésére került sor, ezért nem kellett alkalmazni a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Kormány által elrendelt létszámcsökkentést hajtotta végre, amely nem érintett 30 főt, ezért az nem minősült csoportos létszámleépítésnek. A felmentés időpontjában az alperesnél felajánlható megfelelő üres betöltetlen munkakör nem volt, de a felperes az általa bejelentett, előre programozott műtéti gyógykezelése miatt nem is lett volna alkalmas tényleges munkavégzésre.
A fellebbezésében a felperes vitatta a létszámcsökkentéssel érintett személyek számítását amiatt, hogy a bíróság jogtalanul figyelmen kívül hagyta a főigazgatósághoz áthelyezett számítástechnikusokat, valamint a nyugdíjba vonuló köztisztviselőket. Állította, hogy lett volna számára felajánlható határozott idejű megfelelő munkakör.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, ezért azt az ítélet meghozatalának napján kell megszűntnek tekinteni. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásokkal terhelten 12 684 594 forintot, és ebből 9 317 605 forintnak a 2005. október 1-jétől a kifizetés napjáig esedékes mindenkori törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg, de abból - téves jogértelmezés folytán - helytelen következtetésre jutott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint bár a Ktv. 71. § (2) bekezdése nem ad lehetőséget az Mt. 94-94/G. §-ainak alkalmazására, a köztisztviselők más munkavállalókkal szembeni, nem megengedhető hátrányos megkülönböztetésére, a 98/59/EK irányelvben adott útmutatásra és az általánosan követendő bírói gyakorlatra is tekintettel a perbeli esetben a csoportos létszámleépítés szempontjából a kormányhatározatra figyelemmel elküldött valamennyi személyt számba kell venni, tekintet nélkül arra, hogy közszolgálati- vagy munkaviszonyban állt, és a jogviszonya milyen címen szűnt meg. A 2003. november 11-én felmentett 22 köztisztviselő mellett ebbe a körbe tartozik 10 számítástechnikus, akiket áthelyeztek a főigazgatósághoz. A másodfokú bíróság ezen túlmenően a létszámleépítéssel érintett csoportba tartozónak tekintette a 2003. december 31-én felmentett 9 főt, akik nyugdíjjogosultságot szereztek, de felmentésükre az átszervezéssel, illetve a létszámcsökkentéssel összefüggésben került sor. Minderre figyelemmel az alperesnél végrehajtott létszámcsökkentést csoportosnak minősítette, és miután az alperes a Ktv. erre vonatkozó 17/B. § (2)-(6) bekezdését nem tartotta be, ez okból a felperes felmentése jogellenességét állapította meg.
Emellett a felmentést amiatt is jogellenesnek találta, hogy az alperes a felperes részére a gyermekgondozási szabadságát töltő 8 tisztviselő állásának egyikét sem ajánlotta fel, és ezzel az alperes megsértette a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a felperesnek a költségekben való marasztalását kérte. Vitatta a másodfokú bíróság jogértelmezését a csoportos létszámcsökkentéssel érintett személyi kört illetően, miután abba csak a Ktv. 17. § (1) bekezdés a)-c) pontjára alapított felmentéssel érintett személyek tartoznak. Nem vitatta, hogy a 2004. január 1-jére engedélyezett létszám 32 fővel csökkent, azonban ebből 10 főnek áthelyezéssel, 6 főnek nyugdíjazás miatt szűnt meg a jogviszonya. Megítélése szerint a másodfokú bíróság a 98/59/EK. irányelv útmutatásait túl tágan értelmezte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a tartósan távol levők munkakörét nem lehet betöltetlen, felajánlható munkakörnek tekinteni, mert a munkáltató mérlegelési körébe tartozik, hogy a távollevők helyettesítésére szükség van-e vagy nincs. Állította, hogy a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik felajánlható, betöltetlen munkakör nem volt.
A Ktv. 17/B. § (1) bekezdés d) pontja szerint csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a közigazgatási szervben a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján - 30 napon belül - felmentésre tervezett köztisztviselők száma 300 vagy annál több köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő.
Az irányadó tényállás szerint az alperesnél 2003. november 11-én 22 fő kapta kézhez a felmentését, átszervezésre és létszámleépítésre hivatkozással [Ktv. 17. § a) és c) pont], majd további 6 fő felmentésére került sor, akik ugyan nyugdíjjogosultak voltak, de a felmentésüket az alperes létszámleépítéssel, illetőleg átszervezéssel indokolta. Így a Ktv. 17. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti felmentettek száma összesen 28 fő volt, amely az alperes 300 főt meghaladó létszáma miatt nem érte el a Ktv. 17/B. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott 30 főt, tehát a létszámcsökkentés nem minősült csoportos létszámleépítésnek.
A másodfokú bíróság a Ktv. 71. § (2) bekezdésével szemben az Mt.-nek a 94/A-94/G. §-ait - a Ktv. 17/B. § (1) bekezdése mellőzésével - tévesen alkalmazta a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó 98/59/EK irányelvre, valamint a bírói gyakorlatra hivatkozva. A 98/59/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdés b) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a közigazgatási vagy a közjogi (vagy azokban a tagállamokban, amelyekben ezt a fogalmat nem ismerik, az azokkal egyenértékű hatósági) intézmények dolgozóira. Ennélfogva a köztisztviselők esetében - a jogviszony sajátosságaira tekintettel - a csoportos létszámcsökkentés feltételeit a Ktv. eltérően szabályozhatta. Így a perben irányadó Ktv. 17/B. § (1) bekezdése helyett az Mt. vonatkozó eltérő rendelkezései alkalmazásának nem volt jogszerű indoka.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt helytelenül minősítette az alperesnél végrehajtott létszámcsökkentést csoportos létszámcsökkentésnek, ezért a létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok megsértése miatt a felmentés jogellenességének megállapítása a Ktv. 17/B. § (1) bekezdésébe ütközik.
A Ktv. perbeli időben hatályos 17. § (4) bekezdése szerint az alperest felajánlási kötelezettség terhelte, a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakört illetően.
A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a felajánlási kötelezettség szempontjából üres munkakörnek minősül a gyermekgondozás miatt távollevő személy munkaköre is, ha azt helyettesítéssel kívánja a munkáltató betölteni.
2004. január 1-je és április 13. között az alperesnél 20 fő felvételére került sor, többek között két személyt felperessel azonos I. besorolású adóellenőr munkakörben, távollévők helyettesítésére határozott idejű jogviszonyban alkalmaztak. Ezt támasztotta alá a Megyei Igazgatóság igazgatójának tanúvallomása, miszerint 2004 februárjában 3 revizor felvételére került sor, távollévők helyettesítésére. Erre figyelemmel az alperes nem hivatkozhatott arra, hogy nem volt szándékában a távollévők helyettesítése, mert jelentős számban, köztük a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő munkakörben is alkalmazott határozott időre kinevezett köztisztviselőket. A határozott időre szóló megfelelő munkakör felajánlásának hiánya miatt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül minősítette a felmentést jogellenesnek, és a jogellenesség jogkövetkezményeit helyesen alkalmazta, amelyet egyébként az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem is támadott.
A fenti indokolásbeli módosítással a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.397/2007.)