adozona.hu
BH+ 2008.9.420
BH+ 2008.9.420
Ha az ügyvezető e tisztsége ellátására létesített határozott idejű munkaviszonya megszűnését követően az új ügyvezető megválasztásáig - erre vonatkozó hallgatólagos megállapodás alapján - az ügyvezetői feladatokkal kapcsolatos munkát változatlan feltételek mellett ellátta, ez utóbbi határozott idejű, az új igazgató megválasztásáig szóló munkaviszonya annak bekövetkezésével, külön munkáltatói intézkedés nélkül megszűnt [Mt. 88. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperes ügyvezetővé történt megválasztását követően 1996. szeptember 25-én határozatlan idejű munkaviszonyt létesített az alperessel az ügyvezető igazgatói feladatok ellátására. A peres felek 1997. április 1-jén ismételten munkaszerződést kötöttek, változatlanul határozatlan időre és változatlan munkakörre. Az alperes társaság 2000. július 25-én módosította a társasági szerződését, és a felperest megválasztotta ügyvezetőnek öt évre, a felperes az ügyvezetői megbízást u...
Az alperes 2005. november 29-én megtartott taggyűlésén az új ügyvezetőket megválasztotta, és döntését 2005. december 13-án megerősítette.
A felperes 2005. november 22-étől 2006. február 4-éig betegállományban volt, majd 2006. február 6-án munkára jelentkezett. Az alperes 2006. február 6-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonya 2005. július 25-én megszűnt, 2005. november 29-éig végzett tevékenysége pedig "átmeneti ügyvitelnek" minősül a Ptk. 484-487. §-ai szerint.
Felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének a megállapítását és az ítélet jogerőre emelkedéséig elmaradt munkabére, munkabér-különbözet, felmentési időre járó átlagkereset, 8 havi átalánytérítés és végkielégítés megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2006. február 6-án kelt tájékoztatás nem minősül munkaviszonyt megszüntető intézkedésnek.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, elmaradt munkabér-különbözet, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, valamint az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes ügyvezetői tisztsége 2005. július 25-én megszűnt, ezt követően azonban a felperes továbbra is ellátta az ügyvezetői munkakört, a munkavállaló ezen eljárását az alperes elfogadta, nem kifogásolta, sőt 2005. november 22-én írásban is felhívta az ügyvezetői teendők ellátására. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, az alperes érvényes jognyilatkozattal nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. rendelkezéseinek megfelelően, és az alperes nem hivatkozhatott megbízás nélküli ügyvitelre, mert maga hívta fel a felperest az ügyvezetői feladatok ellátására.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a munkaviszony megszüntetése jogellenességével kapcsolatos keresetet elutasította, és mellőzte az alperesnek elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és átalánytérítés megfizetésére kötelezését.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint mivel a felperes ügyvezetői tisztsége 2005. július 25-ével megszűnt, ezzel egyidejűleg a munkaviszonya is megszűnt, ennek megállapításához további munkáltatói intézkedésre nem volt szükség. A felek közötti jogvita elbírálásának szempontjából nincs jelentősége, hogy az alperes 2005. július 25-e után is fizetett díjazást a felperesnek, mert a felperes ezen időpont utáni tevékenységére a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni a munkaviszony megszűnésére tekintettel.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagos kérelme a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a munkaügyi bíróság ítéletének a megváltoztatására, határozatlan időre szóló munkaszerződése érvénytelenségének megállapítására, és a munkáltató hibájából eredő érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a felperes 2005. július 25-e után végzett tevékenysége semmiképpen nem minősülhet megbízás nélküli ügyvitelnek, ha nem minősülhet a jogszabályi tilalom folytán ügyvezetői tevékenységnek, akkor megfelel a cégvezetői munkakör ellátásának. Másodlagos felülvizsgálati kérelme tekintetében a felperes arra hivatkozott, hogy a határozatlan időre szóló munkaszerződést követően a felek újabb munkaszerződést nem kötöttek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időben hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 30. §-a, illetve az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 24. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre, legfeljebb öt évre kell megválasztani.
Megalapozottan állapította meg erre tekintettel a megyei bíróság jogerős ítéletében, hogy a felperes ügyvezetővé választását követően az alperessel ennek a tisztségnek az ellátására érvényesen határozott időre köthetett munkaszerződést, ezért a szerződés határozatlan időre szóló kikötése érvénytelen volt. Így a felperes munkaviszonya 2005. július 25-éig állt fenn határozott ideig tartó munkaviszony keretében. Az ügyvezetői tisztsége lejártát egyébként a felperes is elismerte az alpereshez címzett 2005. november 25-én kelt levelében.
A felperes ügyvezetői tisztsége 2005. július 25-én lejárt, így e tisztsége ellátására szóló határozott idejű munkaviszonya megszűnt. Abból, hogy a felperes továbbra is ténylegesen ellátta az ügyvezetői feladatokat és ezt az alperes elfogadta, továbbra is munkabért számfejtett a felperes részére, arra lehet következtetni, hogy a felek hallgatólagosan ebben megállapodtak, amit az alperes 2005. november 22-én kelt levelében úgy konkretizált, hogy "az új ügyvezető taggyűlés általi megválasztásáig szíveskedjen ügyvezetői feladatait a társaság érdekeinek szem előtt tartásával a szükséges mértékben továbbra is ellátni…".
Ily módon a peres felek között 2005. július 25-e és november 29-e (az új ügyvezetők megválasztásának időpontja) között határozott időre szóló munkaviszony állt fenn, mely munkaviszony tartalmi elemeiben - munkakör, munkabér, feladatkör, felelősség stb. - megegyezett a munkavállaló és a munkáltató által korábban megkötött munkaszerződéssel. E határozott idejű munkaviszony megszűnése az új ügyvezetők megválasztásával bekövetkezett, ennek megállapításához további munkáltatói intézkedés megtételére nem volt szükség.
Ezért érdemben helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezés keretei között a felperes keresetét elutasította.
A felperesnek a munkáltató hibájából eredő érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazására irányuló felülvizsgálati kérelme alaptalan, mert a munkaszerződésének - a fent kifejtettek szerint - csak a határozatlan időre vonatkozó rendelkezése volt érvénytelen, és helyébe a jogszabálynak megfelelő határozott idő lépett. A felperes egyébként legkésőbb 2000. július 25-én az alperes társasági szerződése módosításakor és egyben ügyvezetővé történt megválasztásakor maga is tudomást szerzett a vezetői tisztsége öt évre szóló, határozott időtartamáról és azt elfogadta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv.II.10.484/2007.)