adozona.hu
AVI 2005.12.132
AVI 2005.12.132
Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket az építtetőnek a lakás használatbavételi engedéllyel kell igazolnia [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. május 15-én kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg a H., K. u. 24-26. számú beépítetlen terület megnevezésű ingatlan 2671/270 900 tulajdoni hányadát 170 944 Ft vételárért Sz. Ivett és Sz. Tímea eladóktól.
A terület értékesítésére és beruházás létesítésére a C. Kft. volt jogosult, aki a tulajdontársakkal egyenként kötött megállapodás alapján vállalta az ingatlanon lakóház és üzlet létesítését azzal, hogy a társasház emeletén lesznek a lakások, a földszinten pedig az üzleth...
A terület értékesítésére és beruházás létesítésére a C. Kft. volt jogosult, aki a tulajdontársakkal egyenként kötött megállapodás alapján vállalta az ingatlanon lakóház és üzlet létesítését azzal, hogy a társasház emeletén lesznek a lakások, a földszinten pedig az üzlethelyiségek. A felperes lakása a társasház I. emelet 1. sz. alatt kerül megépítésre 26,71 m2 területen. A felperes tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte, az illetékfizetési kötelezettség teljesítését az illeték kiszabási eljárás során azzal függesztették fel a felperes kérelmére, hogy a felperes négy éven belül biztosítja a lakással való beépítést.
Az 1998. április 29-én használatbavételi engedély került kibocsátásra lakóház és üzletház épületre. A felperes ennek alapján kérte az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítését.
Az elsőfokú hatóság 2001. október 9-én kelt határozatával a felperes illetékmentességre vonatkozó kérelmét elutasította két okból, részben azért mivel az építési engedély a perbeli ingatlanon nem a felperesre, hanem a C. Kft.-re szólt, részben arra tekintettel hogy a használatbavételi engedély szerint is a felperes által létesített építmény nem minősül lakásnak az üdülő-apartmanban ugyanis nincs konyha és a megépített szoba területe 14,98 m2.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2002. február 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes által kért illetékkedvezmény törvényi feltételei az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában írtak nem álltak fenn.
A felperes keresetében e határozatok megváltoztatását és illetékmentesség engedélyezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy a feltételes illetékkedvezmény megadását engedélyező határozatokban foglaltaknak eleget tett, teljesítette a beépítési kötelezettséget. A kivitelező C. Kft. tévedett abban, hogy az építési engedély jogosultjának nem az ingatlantulajdonosokat, hanem saját magát nevezte meg. A felperes hivatkozott arra is, hogy a társasházban egy másik lakás-apartman tulajdonosának az önkormányzat lakásépítési kölcsönt nyújtott, ezért diszkriminatív eljárásnak minősítette azt, hogy az ő esetében a hatóság nem tekintette a megépített apartmant lakásnak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megjegyzendő, hogy az ítélet indokolási részében a keresetet részben alaposnak tekintette. A bíróság ezt a megjegyzését arra alapította, hogy valóban helytelen volt a keresettel támadott közigazgatási határozat azon megállapítása, mely szerint elutasítási oknak minősül, hogy az építési engedély nem a telektulajdonosnak, hanem a kivitelező nevére szól.
A bíróság kitért arra, hogy ennek nincsen jelentősége. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg (2) bekezdése nem ír elő olyan rendelkezést, mely szerint a használatbavételi engedélynek a tulajdonos, adott esetben a felperes nevére kell szólnia. A felperes a lakóház felépítését a becsatolt használatbavételi engedéllyel megfelelően igazolta. Ugyanakkor megállapította a bíróság az ítéletében azt is, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában írt illetékmentesség másik feltétele nem valósult meg, mivel a használatbavételi engedély tanúsága szerint a felperes által épített ingatlan nem felelt meg az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 105. § (1) bekezdésében foglalt azon előírásnak, hogy lakásnak az tekinthető, amelynek legalább egy lakószobájának hasznos alapterülete nagyobb 17 m2-nél. Ebből megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem lakóházat épített, így az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott illetékmentességre nem volt jogosult, az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes arra hivatkozott, hogy a bírósági ítélet illetőleg a közigazgatási határozat nem felelt meg a tényeknek a közigazgatási eljárás során nem koncentrált az elutasítás ezen indokára. Valójában ugyanis az általa létesített lakás szoba mérete 539 cmx326 cm, ami 17,57 m2-nek felel meg, plusz 4,55 m2 területű erkély is csatlakozik a szobához. A felperes kérelméhez csatolta a lakás alaprajzát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes az általa vásárolt ingatlanra vonatkozóan feltételes illetékmentességben részesült. Az illetékmentesség feltétele az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján az volt, hogy a felperes a lakóház építésre alkalmas telektulajdont négy éven belül lakóházzal beépíti és ezt használatbavételi engedéllyel igazolja. A felperes a hatóság felhívására használatbavételi engedéllyel igazolta a beépítés megtörténtét. Az Itv. 26. (1) bekezdés a) pontja az illetékmentesség megadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ingatlan tulajdonosa négy éven belül lakóingatlannal építi be az általa megvásárolt ingatlant és ezt használatbavételi engedéllyel igazolja.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperes a négy éven belüli ingatlan beépítést az ingatlanra kiállított használatbavételi engedéllyel igazolta. Az illetékkiszabási hivatal tévesen hivatkozott arra, hogy a törvény szerint a használatbavételi engedélynek a tulajdonos nevére kellett volna szólnia, ilyen feltételt ugyanis a jogszabály nem tartalmaz.
Helytálló volt viszont az alperes és a jogerős ítélet azon megállapítása, mely szerint a felperes azért nem részesülhet az illetékmentességben, mivel az illetékmentesség másik feltételét a lakóingatlannal való beépítést nem teljesítette. Az alperes határozata és a jogerős ítélet által helyesen idézett 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 105. §-a meghatározza, hogy mi minősül lakásnak. E rendelkezés alapján a lakás és a hozzátartozó helyiségeket úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen lehetővé tegyék:
a) pihenés (alvás) és az otthoni tevékenységek folytatását,
b) a főzés és az étkezés,
c) a tisztálkodást, a mosást, az illemhely használatot,
d) az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását, (élelmiszer tárolás, - hűtés - ruhanemű, tüzelő, gépkocsi tárolás stb.)
2. A lakás legalább egy lakószobájának hasznos alapterülete nagyobb legyen 17 m2-nél
3. A lakásnak fűthetőnek kell lennie.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerint ezeket a feltételeket az építtetőnek a lakás használatbavételi engedéllyel kell igazolnia. A felperes által becsatolt 1998. április 29-én kelt H., K. u. 24-26. lakó és üzletházra vonatkozó használatbavételi engedélyről szóló határozat 1. számú mellékletében az emelet címszó alatt megjelölt felperes tulajdonát képező 1-es számú apartman adatai szerint a szoba mérete 14,98 m2, előtér 4,21 m2, fürdőszoba WC 4,55 m2, erkély 2,46 m2.
E becsatolt határozat alapján tehát megállapítható volt, hogy a felperes által építtetett apartman nem felelt meg az előzőekben idézett Kormányrendelet 105. §-ában felsorolt feltételeknek. Ebből következően nem volt jogszabálysértő az az alperesi határozat, amely a felperes részére az illetékmentességet nem biztosította, és kötelezte a megvásárolt ingatlan után vagyonszerzési illeték fizetésére.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által a felülvizsgálati eljárás során becsatolt lakás vázrajz egyrészt új bizonyítéknak tekinthető, mely bizonyítékot a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítási eljárás kizártsága miatt már nem lehet figyelembe venni, másrészt a jogszabály az illetékmentesség feltételeinek megvalósítását a használatbavételi engedélyhez köti, így ezzel szemben a lakás alaprajzáról készült irat nem alkalmas a használatbavételi engedélyben szereplő adatok valóságának megcáfolására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.I.35.657/2002.)