adozona.hu
AVI 2005.12.125
AVI 2005.12.125
Ha az ingatlan nem minősül lakóingatlannak, a hasznosítása nem tekinthető tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenységi köre (7310) Természettudományi műszaki kutatás, fejlesztés.
A felperes a 2001. I. negyedévi bevallásában tárgyi eszköz beszerzései között szerepeltette a 2000. december 18-án kelt P., P. u. 4. szám alatti "szolgálati lakás" tetőterének beépítése kapcsán kibocsátott számlát, ami 616 312 Ft általános forgalmi adót (áfát) tartalmazott. Az összeget visszaigényelte. Az ingatlan a felújítást megelőzően, illetve azt követően is "szolgálati lakásként" funkcionált. Használa...
AVI 2005.12.125 Ha az ingatlan nem minősül lakóingatlannak, a hasznosítása nem tekinthető tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A felperes fő tevékenységi köre (7310) Természettudományi műszaki kutatás, fejlesztés.A felperes a 2001. I. negyedévi bevallásában tárgyi eszköz beszerzései között szerepeltette a 2000. december 18-án kelt P., P. u. 4. szám alatti "szolgálati lakás" tetőterének beépítése kapcsán kibocsátott számlát, ami 616 312 Ft általános forgalmi adót (áfát) tartalmazott. Az összeget visszaigényelte. Az ingatlan a felújítást megelőzően, illetve azt követően is "szolgálati lakásként" funkcionált. Használatára a felperes határozatlan idejű lakásbérleti szerződést kötött. Ennek alapján 2001. január 1-jétől lakbér címén - áfa-mentesen - 11 100 Ft-ot számlázott le a bérlőnek. A számla szerinti ingatlan 111 mup>2, természetben és az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint is egy 57 295 m2-es üzemi területként nyilvántartott földterület része. Az üzemi terület közepén lévő épületcsoporton belül helyezkedik el, körülveszik a felperes laboratóriumai, irodái, raktárépületei, pincéje, borpalackozója és műhelye. Az ingatlan megosztása jogilag és természetben lehetetlen.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban terhére 2 682 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amelyből 785 000 Ft-ot adókülönbözetnek minősített, 1 905 000 Ft-ot pedig következő időszakra átvihető követetésnek. A jogosulatlan visszaigénylés után 251 111 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes a 2001. szeptember 27-én hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Adókülönbözet előírására - egyebek mellett - azért került sor, mert az adóhatóság nem fogadta el a 616 312 Ft-ra vonatkozó levonást, visszaigénylést. E körben döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdésében, 2. sz. melléklet 8. pontjában, 33. § (1) bekezdés b) pontjában, 13. § (1) bekezdés 21. pontjában, 33. § (1) bekezdés a) pontjában, 48. § (4) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a számlával érintett ingatlan a tényleges használati módjának megfelelően lakóingatlan, csupán ennek feltüntetése maradt el az ingatlan-nyilvántartásban. A lakóingatlan hasznosítása tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtás. A bérbeadás pedig nem tartozik a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységének körébe. A bérbeadás közvetlen célja nem a bevétel elérése volt, hanem az alkalmazott lakhatásának biztosítása. A tárgyi adómentességre is figyelemmel az adó nem volt levonható, a visszaigénylés pedig jogosulatlan volt, mivel annak feltétele, hogy a számla szerinti adó levonható adó legyen.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását kérte a 616 312 Ft áfa adókülönbözet tekintetében. Azzal érvelt, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontja egyértelműen rendelkezik a lakóingatlan fogalmáról. Két feltétel együttes meglétét követeli meg, amelyekből az egyik - az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megjelöléssel való feltüntetés - hiányzik. A szolgálati lakás megléte, illetve hasznosítása pedig hozzátartozik gazdasági tevékenységéhez, mivel a szolgálati lakás igénye az intézet tevékenységének keretében merült fel.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte perköltségnek, 160 920 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő, az ingatlanra vonatkozó, az ingatlan-nyilvántartásban szereplő "üzemi terület" minősítés jogi szempontból jelentős ténynek tekinthető az 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny. tv.) 2. § (1) bekezdése értelmében. Az ingatlan jogi jellege szerint - a csatolt vállalkozási szerződés, lakásbérleti szerződés és a felperesi képviselő nyilatkozata alapján - lakóingatlannak minősül az Áfa. tv. 13. § 21. pontja szerinti fogalom-meghatározásnak megfelelően. Az ingatlanra vonatkozó egyes, jogilag jelentős tények, az ingatlan jogi jellegének megváltozása, bejegyzésének elmaradása az Iny. tv. 3. § (4) bekezdése értelmében az ahhoz fűződő joghatást nem érinti. A felperes ezért a lakóingatlant érintő ügylet után nem jogszerűen igényelte vissza az adót.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan, kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontjában foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. szabályaival ellentétesen határozta meg a lakóingatlan fogalmát, és jogszabálysértően kötelezte a kereseti illeték megfizetésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítélettel kiegészített 8. sorszámú ítéletét a per fő tárgya és a perköltség tekintetében hatályában fenntartotta, kereseti illetékre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett döntenie, hogy a ténylegesen lakásként funkcionáló, de az ingatlan-nyilvántartásban nem ekként feltüntetett ingatlan lakóingatlannak minősül-e vagy sem az Áfa. tv. alkalmazásában.
E körben a felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja a következő:
Az Art. 1. § (2) bekezdése értelmében az adózó és az adóhatóság az Art.-nak és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesítheti kötelezettségeit. Valamennyi adójogszabály, így nemcsak az Art., hanem a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról, általános forgalmi adóról szóló törvények is tartalmaznak rendelkezéseket a törvény személyi és tárgyi hatályára vonatkozóan, egyben rögzítenek "Fogalmakat" és "Értelmező rendelkezéseket" is. Ezek mindig az adott konkrét "törvény alkalmazásában" határozzák meg egyes fogalmak, rendelkezések jelentését, tartalmát, mégpedig kógens szabályként. Ezért alkalmazásuktól - kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül - eltekinteni nem lehet. Más jogszabály fogalom-meghatározása, illetve egyéb rendelkezése csakis és kizárólag kifejezett, erre irányuló törvényi felhatalmazás alapján, az abban meghatározott körben vagy akkor alkalmazható, ha a konkrét adótörvény szövegezése ezt nyilvánvalóan lehetővé teszi. [Az első megállapításra példaként hozható az Art. 4. § (1) bekezdésében, 87. § (3) bekezdésében lévő szabályozás, a másodikra pedig az, hogy örökös személyét, a gazdasági társaság fogalmát nem az adójogszabályok rögzítik A Ptk., illetve a gazdasági társaságokról szóló törvény fogalom-meghatározatásai azonban e körben az adójogszabályok alkalmazása kapcsán is irányadóak.]
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 21. pontja "Egyéb fogalmak" címszó alatt kifejezetten meghatározza, hogy mi minősül az Áfa. tv. alkalmazásában lakóingatlannak. E szerint lakóingatlan "a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház- vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan". Az ismertetett törvényi rendelkezésből következik, hogy az Áfa. tv. szempontjából valamely ingatlan csak akkor minősíthető lakóingatlannak, ha e törvényi szabályozásnak megfelel, illetve az is, hogy a lakóingatlan fogalmának meghatározásánál más jogszabály, így pl. az Iny. tv. egyes rendelkezései nem lehetnek irányadóak. Megjegyzi e körben a felülvizsgálati bíróság azt is, hogy az alperes sem az Iny. tv. szerinti szabályozásra alapította döntését, ezért az alperesi határozatban megjelölt jogcímtől eltérő jogcímre a bíróság sem alapíthatta volna a közigazgatási döntés jogszerűségét. (Pp. 215.§)
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 21. pontja ahhoz, hogy valamely ingatlan az Áfa. tv. alkalmazása szempontjából lakóingatlannak minősüljön, két együttes feltételt rögzít. Ezek egyike az, hogy az ingatlant lakás céljára kell létesíteni, a másik pedig, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan lakóház vagy lakás megnevezéssel legyen feltüntetve, avagy ilyenként várjon feltüntetésre. A perben vitatott ingatlant lakás céljára létesítették ugyan, azonban az ingatlan-nyilvántartásban nem
ilyenként van feltüntetve, és nem tekinthető ilyenként feltüntetésre váró ingatlannak sem. A rendelkezésre álló, felek által nem vitatott iratok szerint nem más, mint egy "üzemi terület" része.
Az alperes és az elsőfokú bíróság is tévesen minősítette az ingatlant az Áfa. tv. szempontjából lakóingatlannak. Az Iny. tv. szabályainak alkalmazására ugyanis az adójogszabály nem adott felhatalmazást, az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés pedig a perbeli esetben nem alkalmazható, arra okot adó körülmény az iratokból nem állapítható meg. A számla kibocsátására alapot adó szerződés, illetve ügylet egyik fél által sem vitatottan egy 111 m2 alapterületű ingatlan tetőtér beépítésére vonatkozott. A számla szerinti esemény a számla szerinti felek között a valóságban ténylegesen végbe is ment. Az ingatlan tényleges használati módját sem kellett az adóhatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdése alapján minősítenie, hiszen az is megfelelt számlának, szerződésnek és egyben a valóságnak is. A használati mód figyelembevételét az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 21. pontja nem teszi lehetővé. Mivel az ingatlan nem minősül lakóingatlannak, így annak hasznosítása sem tekinthető tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak. Ezért a részben az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjára alapított alperesi és jogerős ítéleti döntés e körben téves.
Az alperes azonban határozatában nemcsak az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjában, hanem a 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra is alapította döntését. Ez utóbbi törvényhely szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel vagy hasznosítja. A gazdasági tevékenység fogalmát az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése határozza meg akként, hogy e körbe tartozik "a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelő-ipari, az építőipari, a feldolgozó ipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is". A felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége között a bérbeadás nem szerepel. A felújított ingatlan bérbeadásának közvetlen célja egyébként sem a bevétel elérése, hanem az alkalmazott lakhatásának biztosítása volt. A felújítást, mint szolgáltatást a felperes nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel. Ezért a jogerős ítélet a felperes keresetét érdemben teljeskörűen jogszerűen utasította el, és helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata a felülvizsgálattal érintett körben nem volt jogszabálysértő. A jogerős bírói határozat indokolása ugyan e körben részletezést nem rögzít, ezt azonban a felülvizsgálati kérelemben a felperes nem sérelmezte. Az elvi jelentőségű jogkérdésben a felülvizsgálati bíróság osztotta ugyan a felperes jogi álláspontját, mindez azonban a per fő tárgya és a perköltség tekintetében a kereset és felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremti meg. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alperesi határozatban is rögzített törvényhely és e körben helytállóan kifejtett indokolás ugyanis kizárja a számla szerinti adóösszeg levonhatóságát.
A pertárgy értéke csak a keresetben vitatott adókülönbözet összege lehet. Ez pedig az alperesi határozat szerinti 616 312 Ft. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárás során őt az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékmentesség megillette, ezért pervesztessége ellenére sem kötelezhető illetékfizetésre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő, ítéletének rendelkező részében foglaltak szerinti új határozatot hozott. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.461/2002.)