adozona.hu
AVI 2005.11.116
AVI 2005.11.116
A kifizetett találmányi díj az Szja. tv. 25. § (1) bekezdés szerinti vagyoni értéknek minősül [1995. évi CXVII. tv. 25. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1997-1999. évekre vizsgálatot tartott a felperesnél személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, munkaadói, és munkavállalói járulék tételes egészségügyi hozzájárulás körében.
A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú 2003. január 3-án kelt határozatával a felperes terhére 1998. és 1999. évekre vonatkozóan egészségbiztosítási járulék adókülönbözetet, nyugdíjbiztosítási járulék adókülönbözetet, munkaadói járulék munkavállalási...
AVI 2005.11.116 A kifizetett találmányi díj az Szja. tv. 25. § (1) bekezdés szerinti vagyoni értéknek minősül [1995. évi CXVII. tv. 25. § (1) bek.]
Az adóhatóság 1997-1999. évekre vizsgálatot tartott a felperesnél személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, munkaadói, és munkavállalói járulék tételes egészségügyi hozzájárulás körében.A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú 2003. január 3-án kelt határozatával a felperes terhére 1998. és 1999. évekre vonatkozóan egészségbiztosítási járulék adókülönbözetet, nyugdíjbiztosítási járulék adókülönbözetet, munkaadói járulék munkavállalási hozzájárulási adókülönbözetet állapított meg. Az összes adókülönbözet 7 409 000 Ft volt, mely után 1 010 000 Ft adóbírságot és mulasztási bírságot szabott ki, valamint 802 000 Ft késedelmi pótlékot.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2003. március 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot összegszerűségében megváltoztatta, az összes adókülönbözet 6 495 000 Ft volt, továbbá 559 000 Ft adóbírság és mulasztási bírság, valamint 89 000 Ft késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget állapított meg.
A felülvizsgálati eljárás tárgyát is képező megállapítások a következők miatt keletkeztek.
A felperes 1993. május 30-án találmányi szerződést kötött a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló feltalálókkal.
A felperes és a H. cég között megállapodás jött létre a meghatározott találmányok értékesítése révén a felperesnél mutatkozó hasznos eredményből a feltalálót megillető találmányi díj mértékéről. A felek e szerződésben a találmányi díjat a hasznos eredmény meghatározott százalékában határozták meg. Ugyancsak találmányi díj szerződést kötött a felperes 1997. november 3-án azokkal a feltalálókkal, akiket a mesterséges kromoszóma tárgykörben benyújtott szabadalmak értékesítéséből összefüggő bevételekből részesíteni kívánt. Ezeket a kifizetett találmányi díjakat a felperes szerzői jogdíjas kifizetéseknek minősítette. A találmányi díj 30%-át személyes közreműködési díjnak, 70%-át vagyonjog ellenértékének tekintette és a bruttó összeg mint önálló tevékenységből származó bevétel 90%-át számolta el jövedelemként a személyi jövedelemelőleg levonása során. Az adóhatóság a tevékenységet, illetőleg ennek adójogi minősítését másképp bírálta el. Megállapította, hogy a találmányi díj szolgálati találmányon alapuló kifizetés volt, ezért a találmányi díj kifizetésben részesülők a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) 25. § (1) bekezdése szerint úgynevezett nem önálló tevékenységből származó bevételre tettek szert, azaz munkaviszonnyal összefüggésben kapták ezt a jövedelmüket. E megállapítás következménye volt a felperes terhére megállapított különböző társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség.
A felperes keresetében e határozati megállapítások hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy az alperes téves jogértelmezésként tekintette a találmányi díjakat munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek.
A felperes jogi álláspontja az volt, hogy a találmányi díj kifizetések a személyi jövedelemadó törvény szerinti önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősültek. A felperes hivatkozott az ezzel kapcsolatos 1997. évi APEH iránymutatásban szereplő megfogalmazásra, valamint az egyes munkaszerződésekre, az MTA főtitkára által kiadott alapító okiratra, a felperes valamint a külföldi cégekkel kötött szerződésekre. Ebből az volt megállapítható, hogy a felperes bizonyos kutatómunkára kötött szerződéseket, és amennyiben ebből szabadalmi oltalommal érdemes produktum keletkezett, az e fölötti jogokat a külföldi cég szerezte meg. Tehát a találmány bejelentése és hasznosítása a külföldi szerződő partner joga volt. Ugyanakkor a szabadalmi oltalomról szóló törvény szerinti hasznosítás esetén a feltalálót díjazás illette meg, nem csupán a szolgálati, hanem egyéb találmányt illetően is. A felperes álláspontja szerint nem volt szolgálati találmányról szó, mivel az alkotás nem munkaköri kötelezettség tárgya, ezért nem keletkezett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, a találmányi díj nem járulékalapot képező jövedelem.
A felperes hivatkozott arra, hogy 1998. évtől a szellemi alkotások közül csupán a szerzői tevékenységet vonták a biztosítási kötelezettségekbe, de a vagyonjogok felhasználásának ellenértékét már nem. Álláspontja alátámasztására becsatolta az O. Pénztár, az A. Jogvédő Iroda, az M. Hivatal hasonló álláspontját.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet lényegében elfogadta az alperesi álláspontot, és megállapította, hogy a felperes által kifizetett találmányi díjak nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, utána személyi jövedelemadó fizetendő és nem mentesek az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékfizetés kötelezettség alól.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismételten hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a találmányi díj - és e tekintetben nincs jelentősége annak hogy szolgálati találmányról van-e szó, -nem munkaviszonyból származó jövedelem, tehát nem biztosításra kötelező jogviszonyból származó jövedelem.
Hivatkozott a felperes az 1998. évtől hatályos a társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § a/1) pontjára, valamint 4. § k/1) pontjára, 5. § (1) bekezdés a) pontjára, illetőleg 20. §-ára, melyekből az következik, hogy a Tb. járulék fizetési kötelezettség csak akkor állapítható meg, ha foglalkoztatónak minősülő személy biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony (ez esetben munkaviszony alapján fizetik ki a járulékalapot képező jövedelmet).
A felperes álláspontja szerint azonban a találmányi díj nem munkaviszonyhoz kapcsolódik, külön törvény rendelkezik róla, vita esetén nem munkaügyi vita, hanem polgári jogvita keletkezik, a munkaviszonytól függetlenül is jár ez a bevétel és szabályozására a Ptk. vonatkozik. Hivatkozott a felperes az egészségügyi hozzájárulást bevezető 1998. évi LXVI. törvény törvényi javaslat indokolásának szövegezésére is, mely alátámasztja álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő elvi jogkérdés az volt, hogy képezhet-e társadalombiztosítási járulékalapot a találmányi díj. A felperes ezt az elvi kérdést felülvizsgálati kérelmében akként tette fel, hogy képezhet-e társadalombiztosítási járulékalapot a találmányi díj mint nem munkaviszonyhoz kötődő, hanem egy védett szellemi alkotás hasznosításából származó, a vagyoni jog átengedésének ellenértékeként kifizetett összeg.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt szögezi le, hogy a felperes kérdés feltevése nem az adóhatóság és a bírói eljárásban megállapított tényállásnak felelt meg.
A Legfelsőbb Bíróság áttekintve a rendelkezésre álló iratokat, kiemelten a felperes által kötött szerződéseket, megállapodásokat, helyesnek találta azt a minősítést, hogy a felperes a "találmányi díj szerződés"-eket, melyeket alkalmazottaival kötött szolgálati illetőleg alkalmazotti találmányok hasznosításából származó jövedelmekből való kifizetések.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Tszo.) 9. § (1) és (2) bekezdése valamennyi fogalmi elemének - tartalmában és a valóságban is megfeleltek a felperes és alkalmazottai közötti jogviszonyok.
A felperes az M. T. Intézete, melynek fő tevékenysége kutatás, és ennek során új tudományos hasznosítható eredmények létrehozása. A felperes alkalmazottai a főprofilnak megfelelően a kutatók, akik az intézet főtevékenységét végzik, munkaszerződésük szerint is fő munkaköri kötelezettségük a kutatás. A kutatási tevékenység folyamán létrehozott szabadalmi védelmet is érdemlő új eredmények, így találmányok létrehozása esetén az eredmény a találmányok hasznosításának joga a munkáltatót, a felperest illette. A felperes a hasznosítás jogát - saját előadása szerint - financiális okokból teljes egészében a külföldi partnerének engedte át, akik a költségek viselése mellett a hasznosításból származó bevétel egy részét visszautalták a felperesnek. Így került sor a találmányi díj megállapodásoknak megfelelően a bevétel egy részének a feltalálók részére való kiosztásra.
A Tszo. 9. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott szolgálati illetőleg alkalmazotti találmányi minősítésen nem változtat az a tény, hogy a felperes a hasznosítási joggal közvetlenül nem rendelkezett, hanem azt a külföldi cégeknek átengedte. Éppen ez a tény is megerősíti azt a minősítést, miszerint a felperes mint munkáltató rendelkezhetett a találmányok hasznosításáról, még oly módon is, hogy azt átengedte.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a megállapítással, hogy a kifizetett találmányi díjak az Szja. tv. 25. § (1) bekezdés szerinti nem önálló tevékenységből származó, a munkaviszonyból származó vagy ezzel összefüggésben rendszeresen, vagy eseti jelleggel kapott vagyoni érték.
A Tbj. 4. § k) pontja (pozitív módon) meghatározza a járulékalapot képező jövedelem fogalmát, utalva az Szja. tv.-re. A Tbj. 21. § a)-c) pontja pedig (negatív módon) felsorolja a járulékalapot nem képező jövedelmeket. A perbeli időben hatályos szabályozás a találmányi (szolgálati alkalmazotti) találmányi díjból származó jövedelmet nem sorolja a Tbj. 21. § alá, mint nem járulékalapot képező jövedelmet.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 2003. január 1-jétől hatályos újonnan beiktatott Tbj. 21. § d) pontja már nevesítve tünteti fel a találmányi szabadalmi oltalom felhasználásának ellenértékeként kifizetett díjat. Tehát az ezt megelőző időre a jogalkotó még nem mentesítette az ilyen jogcímeken szerzett jövedelmeket a járulékfizetési kötelezettség alól. Erre utalt egyébként a Tbj. 21. § d) pontjában írt rendelkezést bevezető 2002. évi XLII. törvény 194. §-ához fűzött indokolás szövegezése is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.584/2003.)