adozona.hu
AVI 2005.11.115
AVI 2005.11.115
Ha a bevételhez az Szja. törvényben elismert költség párosul, vagyis azzal, hogy csökkenthető, akkor a jövedelem összege a bevétel költségösszeggel lesz azonos [1991. évi XC. tv. 4. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes, mint egyéni ügyvéd 1992. évi személyi jövedelemadó bevallását az adóhatóság kijavította, és többletköltséget állapított meg, mely kijavítással a felperes nem értett egyet. Az adóhatóság határozat nélkül a felperes adószámlájára terhelte a többletkötelezettséget, és évenként késedelmi pótlékot állapított meg, amely ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Az 1998-ban megindult és az 1994. évi adóévre vonatkozó ell...
AVI 2005.11.115 Ha a bevételhez az Szja. törvényben elismert költség párosul, vagyis azzal, hogy csökkenthető, akkor a jövedelem összege a bevétel költségösszeggel lesz azonos [1991. évi XC. tv. 4. §]
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes, mint egyéni ügyvéd 1992. évi személyi jövedelemadó bevallását az adóhatóság kijavította, és többletköltséget állapított meg, mely kijavítással a felperes nem értett egyet. Az adóhatóság határozat nélkül a felperes adószámlájára terhelte a többletkötelezettséget, és évenként késedelmi pótlékot állapított meg, amely ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Az 1998-ban megindult és az 1994. évi adóévre vonatkozó ellenőrzés során az adóhatóság 3 pontban összefoglalt határozatával az 1995., 1996., 1997. évekre vonatkozó késedelmi pótlékot törölte.A felperes irodájának címe, az édesanyjával kötött bérleti szerződés alapján a B., Gy. u. 19. II. emelet 10. számú alatti lakás. A mellette lévő 11. számú lakást felperes édesanyja 1994-ben megvásárolta; a felperes haszonélvezeti és használati jogot kapott erre az ingatlanra, mert a vevő helyett 4 100 000 Ft-ot fizetett ki az eladónak. A szerződéseket csak 1999. augusztus 11-én nyújtották be a földhivatalhoz, a felperes a 4 100 000 Ft-ot 1994. évben költségként nem könyvelte el.
A felperes 1994. év végéig a pontosan be nem azonosítható ingatlanon felújítást végzett, melyet költségként számolt el.
A felperes 1994. évben 2 266 030 Ft összegű befektetéssel rendelkezett. A bevallott 7 645 581 Ft-nak 30%-ával, azaz 2 245 355 Ft-tal csökkentette az összjövedelmét.
Az adóellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság 1 118 166 Ft adóhiánynak minősülő szja adókülönbözetet, ez után 559 083 Ft adóbírságot és 1 647 555 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, és az ellenőrzés akadályozása miatt 200 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Kötelezte a felperest a vegyes használatú tárgyi eszközök nyilvántartásának elkészítésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az adóhatóság a korábbi jogalap nélkül megállapított éves késedelmi pótlékokat törölte. Az 1994-es adóév vonatkozásában nem volt ellenőrzéssel lezárt időszak, az ellenőrzés 1998-ban indult meg először. Az ügyvédi irodakénti kizárólagos használat sem a 10. számú, sem a 11. számú lakás esetében nem állt fenn. Ezért jogszerűen került sor a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 13. §-a és 1. sz. melléklet B/II/5. pontja alapján. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére figyelemmel a felperes által megszerzett haszonélvezeti jog legalizálásának elszabotálása a 4 100 000 Ft vonatkozásában nem teremti meg a használati jog elismerésének jogalapját. A befektetési kedvezményt a felperes összjövedelme után kellett megállapítani, ami megegyezik az egyéni vállalkozásából származó jövedelmével, azaz 4 351 818 Ft-tal.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra utasítását kérte, másodlagosan érdemi, megváltoztató döntést kért.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában, 3 pontban foglalta össze a felperes kereseti kérelmét.
1. Ellenőrzött időszaknak minősült-e a felperes bevallás javításához fűződően az 1994. év? Az 1994. évi bevallás meg nem valósult javítása kihatással volt-e a perbeli határozat szerinti késedelmi pótlék számítására.
Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes 1994. évi bevallását az elsőfokú adóhatóság 1995. évben kijavította, ezt követően azonban az Art. 24. § (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására egészen 1998. július 7-ig nem került sor. Tehát nem volt ezt megelőzően olyan adóhatósági esemény, amely az Art. 97. § v) pontja szerinti ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményezett volna. Rámutatott, hogy az eljárás lefolytatásának hiányában jogszerűtlenül lett megterhelve felperes adószámlája, és ehhez képest jogszerűek voltak ennek törléséről rendelkező határozatok. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott határozatban pedig az alperes jogszerűen állapította meg a késedelmi pótlékot, amely nem hozható összefüggésbe a korábban tévesen terhelt késedelmi pótlékkal.
2. Az 1994. évben felperes kizárólagos ügyvédi iroda céljára, használatra szerzett be tárgyi eszközöket és a 11. számú lakáshoz fűződő immateriális javat?
E körben kifejtette; hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Iny. tvr.) 6. § (2) bekezdése alapján a bejegyzés hozza létre a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot, használat jogát. A Ptk. 157. § (1) bekezdése szerint a haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, és hasznait szedheti. A haszonélvezőt megillető bármely részjogosítvány hiánya kizárja a haszonélvezet létrejöttét. Ebből következően a felperes édesanyja az 1994. július 9-i szerződéssel nem engedhetett önálló használati jogot a felperes részére a haszonélvezettel egyébként terhelt ingatlanra.
Az Szja. tv. 24. § (1) bekezdése szerint pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést a földhivatalhoz benyújtották. Erre csak 1999-ben került sor, így az 1994. adóévben nem volt lehetőség a 4 100 000 Ft költség és vonzatai figyelembevételének.
A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdése és 85. § (1) bekezdés e) pontjában kifejtett elvekre figyelemmel nem volt megállapítható, hogy kizárólagosan melyik ingatlanhoz kapcsolódtak a felújítási költségek.
Az Szja. tv. 13. § (2) bekezdése szerint a költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait az 1. sz. melléklet tartalmazza. A B/II/5. pont alapján a nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására - kivéve a 4. pontban említett esetet és a személygépkocsit - az 1-3. pontokban foglaltak nem alkalmazhatók. Helyette az egyéni vállalkozó átalányban számolhat el amortizációt a vegyes hasznosítású tárgyi eszközök nyilvántartásának vezetése mellett.
Az adóhatóság határozata pedig valamennyi felperesi tárgyi eszköz beszerzés és felújítás tekintetében jogszerűen állapította meg, hogy 1994. évben nem kizárólagosan szolgálták az ügyvédi iroda célját, és ehhez képest jogszerűen alkalmazta a fenti Szja. tv. szabályokat.
3. Jogszerűen járt-e el az alperes a felperest megillető befektetési kedvezmény számítása körében?
Az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 4. § (1) bekezdés, 12. § (1) bekezdés, 15. § (2) bekezdés és 32. § (1) bekezdésekre utalással megállapította, hogy valóban van a jövedelemnek olyan része, amelyet a törvényhozó nem kíván bevételként azonosítani: ezek az Szja. tv.-ben előírt költségekre jutó hányad, illetve az Szja. tv.-ben meghatározott egyes költségnek nem minősülő jövedelmi hányadok. Ebből következően a Jövedelem" csak abban az esetben azonos kategória a "bevétellel" - amennyiben semmiféle költség vagy egyéb csökkentő tényezőt nem kell levonni a jövedelemből. Álláspontja szerint a felperes a 11. sorszámú beadványában maga is ezt a számítást vezette le. A felperesnek 1994. évben csak ügyvédi tevékenységből származott jövedelme, így ezt a jövedelmet kellett megállapítani az Szja. tv. 15. § (2) bekezdés szerint, és a jövedelem összegéhez képest kellett alkalmazni az Szja. tv. 35. § (1) bekezdésben meghatározott mértékben szabályozott befektetési kedvezményt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének történő helyt adást, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállásnál nem vette figyelembe a lakáshasználati (bérleti) díjra vonatkozó bizonyítékot, nem vizsgálta a visszavont késedelmi pótlék kivetésének jogalapját. Más jogcíme és jogalapja nem lehetett az alperesi késedelmi kamatokat kiszabó határozatoknak, minthogy elvégezte az Art. 65. §-a szerinti egyszerűsített ellenőrzést. Ebben az esetben pedig kérdés, hogy volt-e egyáltalán joga az alperesnek 1998-ban újból ellenőrzés alá vonni a felperest. A használat a használatról szóló szerződés aláírásakor keletkezik, az Iny. tvr. alapján nem kötelező a használati jog földhivatali bejegyzése. Arra hivatkozott, hogy a használat megszerzése 1994-ben csak és kizárólag az ügyvédi irodai funkció számára történt. Ehhez képet az elsőfokú bíróság ítélete jogalap nélkül és bizonyítékokkal alá nem támasztottan állapított meg más tényállást. Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal az indítvánnyal, hogy tételesen kell megvizsgálni mindazokat a tárgyi eszközöket, amelyeket az alperes nem vállalkozású célúnak minősített. A számlák beazonosíthatatlansággal kapcsolatban kifejtette, hogy a 11. számú lakásban csak a legalapvetőbb munkálatok folytak, de teljes mértékben felújította a 10. számú lakást, amely az B. Ügyvédi Kamaránál székhelyként került bejegyzésre. Álláspontja szerint érthetetlen és jogszabályellenes az elsőfokú bíróság jogértelmezése a jövedelem és az adóköteles jövedelem elkülönítése körében. A jogszabály különbséget tesz adóköteles jövedelem és jövedelem között, nem kezeli azonos fogalmakként. A jogerős ítélet azonban az összes jövedelmet az adóköteles jövedelemmel kívánja azonosítani.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája a Kfv. I. 35.502/ 2002/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítását indítványozta, mert álláspontja szerint nem volt meg az elrendelés jogi alapja. Érdemben nyilatkozva a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes már a közigazgatási eljárás során is "csepegtette a bizonyítékokat". A kijavítás nem indította meg az adóeljárást. A felperes még a tárgyaláson is elismerte, hogy a 10. számú lakást nem kizárólag iroda céljára használta. A 11. számú lakást 1999-ig nem is jelentette be az ügyvédi kamaránál. A felújítási számlákat nem lehet konkrét lakáshoz kapcsolni. Az ingatlanra vonatkozó használati jog is a bejegyzéssel jön létre. A jövedelemmel, összjövedelemmel, bevétellel kapcsolatos felperesi álláspontot az alperes és a jogerős ítélet is pontról-pontra cáfolt.
A felperes a felülvizsgálati eljárás során megtartott tárgyaláson indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében forduljon az Európai Bírósághoz az alábbi kérdésekben: A jogbiztonság megsértésének számít-e a hivatalból való adóigazgatási eljárás megindítása, ha a törvény nem állapít meg határidőt, figyelembe véve az ügyfél érdekeit érintő alapelveket. Fennáll-e a kártérítési felelősség, ha a törvény időbeli korlátot nem állapít meg, és a késedelemmel az ügyfél részére kárt okoz.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 273. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyes bíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. A (6) bekezdés értelmében, ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A (8) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős határozatot hatályában fenntartja.
A fenti szabályok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálhatja, és nem bírálhatja felül a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírájának döntését, amellyel elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását. Ha azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok, jogszabálysértések nem állnak fenn, ebben az esetben érdemben határoz, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakkal szemben jelen felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálhatta, hogy fennálltak-e a felülvizsgálati eljárás elrendelésének jogszabályi feltételei, hanem érdemben vizsgálta felül a jogerős ítéletet.
A 2003. évi XXX. törvény 3. §-a iktatta be a Pp.</a>-be az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére vonatkozó szabályokat. A Pp. 155/A. § (1) bekezdése értelmében a Bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösségeket létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
Az EK-Szerződés 234. cikke alapján fordulhat a nemzeti bíróság az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárásban. Ennek alapján a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) a szerződés értelmezése,
b) a közösségi intézmények és az EKB jogi aktusainak érvényessége és értelmezése.
Az Európai Bíróság elé terjesztett jogkérdés ugyanakkor nem lehet tisztán hipotetikus, csak tényleges, a nemzeti bíróság előtt valóban folyamatban lévő üggyel összefüggő kérdés lehet.
A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján vizsgálta a felperes előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló indítványát. E körben pedig megállapította, hogy a felperes indítványa nem a közösségi intézmények jogi aktusainak érvényességére és értelmezésére irányult, másrészt az általa felvetett jogkérdések nem a perbeli alperesi határozat jogszerűségével függnek össze. A perben sem a jogbiztonság megsértése, sem esetleges kártérítési felelősség megállapíthatósága, mint jogkérdés nem merült fel, így ezekkel kapcsolatban előzetes döntéshozatali eljárás megindítására sem kerülhet sor. Ezért a Legfelsőbb Bíróság felperes ezen indítványát elutasította.
A felperes által hivatkozott 900 000 Ft bérleti díjjal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik arra, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség és a keresetváltoztatás a közigazgatási perben témakörben a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33. §-ának (1) bekezdése alapján - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - véleményt alakított ki, amely megjelent a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/2. számában III/B. pont alatt. Ebben kifejtette, hogy a felperes által megjelölt jogszabálysértés szabja meg a bíróság számára azt a korlátot, amely között a bíróság a közigazgatási határozatot felülvizsgálhatja. Ezt a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalása is kifejti. A közigazgatási perben is érvényesül azonban a Pp. 146. § (2) bekezdése, mely szerint a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A felperes tehát a meghatározott irányú kereseti kérelmén belül újabb jogszabálysértésre is hivatkozhat.
A fenti elveket jelen peres eljárásra konkretizálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem keresetlevelében nem hivatkozott az adóhiány vonatkozásában, az összegszerűség megtámadása körében arra, hogy a jogerős határozat nem vette figyelembe az általa hivatkozott bérleti díj összegét. Az erre való hivatkozás, mint keresetváltoztatás korlátjaként a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megállapítható a Pp. 330. § (1) bekezdésében és az Áe. 72. § (1) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő. Ezért az elsőfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor ezen felperesi hivatkozással érdemben nem foglalkozott.
Az ellenőrzéssel lezárt időszak kérdéskörében a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az Art. 24. § (2) bekezdése szerinti eljárás nem indult meg, az adóhatóság az adót határozattal nem állapította meg. Erre figyelemmel az 1994. évi adóév vonatkozásában az Art. 24. § (2) bekezdés szerinti eljárás csak 1998. július 7-én indult meg.
Jelen közigazgatási per tárgya az alperes határozatának jogszerűségének felülvizsgálata. A felperesi adószámla megterhelése, és a késedelmi pótlék megállapítása, illetve annak visszavonása, ezek jogszerűsége jelen közigazgatási eljárásban nem vizsgálható felül. Csak annyiban tartozik jelen közigazgatási eljárás tárgyához, hogy a kijavítás következtében adóigazgatási eljárás nem indult meg, így az nem eredményezett az Art. 97. § v) pontja alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot.
A B. Gy. u. 19. II. emelet 11. számú lakáshoz kapcsolódó haszonélvezet és használat, mint személyes szolgalmakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a közigazgatási perben nem ezen szerződések érvényes létrejötte volt a vizsgálat tárgya, mert ez a felek polgári jogi jogviszonyára tartozik. A perben azt kellett vizsgálni, hogy ezen megállapodások alapján a felperes jogszerűen gyakorolhatta-e a költségek leírását. Ennek jogszerűségének elbírálásánál pedig nem az a döntő érv, hogy az Iny. tvr. alapján haszonélvezetet, vagy a használatot kötelező-e bejegyezni vagy sem, illetve, hogy bejegyezhető-e. A költségek elszámolásánál az Szja. tv. 24. § (1) bekezdése határozza meg ugyanis a feltételeket. Ez egyértelműen meghatározza, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az arról szóló érvényes szerződést a földhivatalhoz benyújtották. A haszonélvezetet, a használatot alapító szerződés akkor is érvényes, ha azt egyébként a földhivatalhoz nem nyújtották be, de ahhoz, hogy ennek alapján az adózó a költségeit elszámolhassa, az Szja. tv. 24. § (1) bekezdésére figyelemmel kell eljárnia.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a felperes csak 1999. augusztus 11-én nyújtotta be a szerződéseket a Fővárosi Kerületek Földhivatalához, így a költségek elszámolhatósága körében az alperes határozata jogszerű volt.
A lakások felújításával kapcsolatban pedig jogszerűen állapította meg a jogerős ítélet, hogy e körben az Sztv. szabályai szerint alakilag és tartalmilag hiteles számlák, bizonylatok alapján kell dönteni. A felperes pedig nem rendelkezett olyan, az Sztv. követelményének megfelelő számlákkal, bizonylatokkal, amelyekből konkrétan és beazonosíthatóan megállapítható lett volna, hogy ezek a költségek mely ingatlanhoz kapcsolódtak.
A befektetési kedvezményt az Szja. tv. 35. § (1) bekezdése szabályozza, mely szerint az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem 30%-áig terjedő mértékben levonható a ... megszerzésére az adott évben ... az adózott jövedelméből a tárgyévben ténylegesen befizetett összeg. Az össz-
jövedelem fogalmát az Szja. tv. 32. § (1) bekezdése határozza meg. E szerint a magánszemélynek az adóévben megszerzett összes jövedelmét, az (5) bekezdésben említett kivételekkel, össze kell vonnia (összjövedelem). Az összjövedelem tehát azonos a magánszemélynek az adóévben megszerzett jövedelmének összességével. A jövedelem fogalmát az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése határozza meg. E szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen jogcímen és formában megszerzett vagyoni érték (továbbiakban: bevétel) egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak a törvényben meghatározott hányada.
Ennek alapján megállapítható, hogy a jövedelem akkor lesz azonos összegű a bevétellel, ha ahhoz nem kapcsolódik a törvényben elismert költségcsökkentés lehetősége. Ha a bevételhez az Szja. tv.-ben elismert költség párosul, vagyis azzal, hogy csökkenthető, akkor a jövedelem összege a bevétel - költségösszeggel lesz azonos. Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése megteremti azt a lehetőséget is, hogy a bevétel meghatározott hányada legyen azonos a jövedelemmel, de ez ebben a perben nem volt alkalmazható.
A perbeli esetben megállapítható, hogy a felperesnek csak az ügyvédi tevékenységből származott jövedelme, tehát az Szja. tv. 32. § (1) bekezdés szerinti összjövedelme gyakorlatilag az ügyvédi tevékenységből származott jövedelemmel volt azonos. Így esetében az összjövedelem az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésére figyelemmel az adóévben megszerzett bevétel Szja. tv.-ben elismert költségekkel csökkentett része volt. Az alperes pedig jogerős határozatában ennek alkalmazásával állapította meg az Szja. tv. 35. § (1) bekezdése szerint a felperest megillető befektetési kedvezmény összegét. Nem a felperes által vallott 7 745 581 Ft bevétel után, hanem a költségekkel csökkentett jövedelem, azaz 4 351 818 Ft alapján állapította meg.
A felperes által felvetett elvi jogkérdésekkel kapcsolatban tehát a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem tekinthető ellenőrzött időszaknak az az időszak, amelyre nézve az adóhatóság a késedelmi pótlékot törölte. A használati jog megszerzéséhez kapcsolódó költségek pedig az Szja. tv. 24. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem voltak elszámolhatók.
Mivel a felperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát bizonyítani nem tudta, az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.502/2002.)