adozona.hu
AVI 2005.10.111
AVI 2005.10.111
Az Art. 75. § (4) bekezdésében írt határidő nem jogvesztő (1990. évi XCI. tv. 75. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával az 1998. évi adóévre lefolytatott ellenőrzés alapján áfa-adónemben 5 682 000 Ft adóhiány, 1 136 000 Ft adóbírság és 666 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Egyrészt kifejtette, hogy a felperes az import bizományos keretszerződés alapján jogosulatlanul igényelt vissza áfát. Másrészt megállapította, hogy a boltnyitási támogatás, expanziós szolgáltatás jogcímeken fizetett összegeknél nem volt ellenszolgáltatás. A bónus visszatérítés kapcs...
AVI 2005.10.111 Az Art. 75. § (4) bekezdésében írt határidő nem jogvesztő [1990. évi XCI. tv. 75. §]
Az alperes jogerős határozatával az 1998. évi adóévre lefolytatott ellenőrzés alapján áfa-adónemben 5 682 000 Ft adóhiány, 1 136 000 Ft adóbírság és 666 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Egyrészt kifejtette, hogy a felperes az import bizományos keretszerződés alapján jogosulatlanul igényelt vissza áfát. Másrészt megállapította, hogy a boltnyitási támogatás, expanziós szolgáltatás jogcímeken fizetett összegeknél nem volt ellenszolgáltatás. A bónus visszatérítés kapcsán is megállapította, hogy a felperes felé szolgáltatás nem történt, az valójában árengedmény. Folyamatos szolgáltatásnál a felperes nem megfelelő határidejű bevallásában érvényesítette adólevonási jogát.A felperes az alperesi határozat megtámadott részének megváltoztatása, a kifogásolt adóhiány és járulékai törlése iránt nyújtott be keresetet. Jogi álláspontja szerint valamennyi tényállás esetében megilleti az általános forgalmi adó levonási jogosultság, azt megfelelő bevallási időszakban igényelte vissza. Hivatkozott még az elintézési határidő jogvesztő jellegére, illetve a késedelmi pótlék téves számítására is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az import bizományosi keretszerződés kapcsán megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (3) bekezdésére figyelemmel nem a felperes, hanem a bizományos szerzett először jogot a termék feletti rendelkezésre, így ő az importáló, ezért irreleváns az a vámhatározat, amely a felperest kötelezte az áfa megfizetésére, nem a felperesnek kellett volna azt fizetnie. Az adóhatóságok az Áfa. tv. alapján döntik el az ügyfél áfa-levonási joga gyakorlásának jogszerűségét.
A boltnyitási támogatás és az expanziós szolgáltatás vonatkozásában a jogerős ítélet hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, melynek alapján csupán szolgáltatásnyújtás során áthárított áfa levonására van jogszerű lehetőség. Az Áfa. tv. 8. §-a csak példálózó jelleggel sorolja fel a szolgáltatás fogalmát, de annak mégiscsak konkrétnak és azonosíthatónak kell lennie. Az elsőfokú bíróság elismerte, hogy a felperesnek fűződött valamiféle piaci érdeke a boltnyitási támogatás folyósításához, de az átadott pénzeszköz konkrét és egyenértékű ellenszolgáltatásként nem minősíthető.
Az utólagos bónus elszámolással kapcsolatban kifejtette, hogy ténylegesen felperesi szolgáltatás nem történt, csupán árengedmény.
Az adólevonási joggal kapcsolatban az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdéséhez képest speciális rendelkezést tartalmaz a 16. § (6) bekezdése. Ez a teljesítés időpontját az egyes részletkifizetések esedékességének napjához köti. A részletfizetés teljesítése a perbeli esetben 1999-ben történt, így az 1998. decemberi adólevonás jogszerűtlen volt.
Az eljárási kifogásokkal kapcsolatban megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 75. § (4) bekezdésében megállapított határidő nem jogvesztő, csak a 95. § (1) bekezdés.
A késedelmi pótlékot az Art. 67. § (2) bekezdése alapján töretlen alperesi és bírói gyakorlat alapján állapította meg az adóhatóság.
A KK. 34. állásfoglalására hivatkozva megállapította, hogy a felperes az Art. 79. § (5) bekezdésére alapított jogszabálysértésre a keresetlevélben nem hivatkozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Az import bizományosi szerződéssel kapcsolatban kifejtette, hogy egy másik adóhatóság (vámhatóság) jogerős határozatával szemben nem lehet adóhiányt megállapítani. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (1) bekezdése és annak végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 207. §-a alapján a vámhatóság hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy ki a termékimport áfa alanya. Az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezési jog átadására még külföldön került sor. E körben utalt az 1997/76. számú APEH iránymutatásra.
A boltnyitási támogatással kapcsolatban kifejtette, hogy a másik fél a felperes részére reklámtevékenységet folytatott, és külön polcot biztosított. Az elsőfokú bíróságnak nem a klasszikus kereskedelmi modellből kellett volna kiindulnia, mivel az értékesítés a "területbérlet" szabályaihoz hasonlatos.
A bónus visszatérítés körében jogszerűtlennek tartotta, hogy nem volt szolgáltatásnyújtás a kibocsátott számla mögött. A kereskedelmi partnereknek érdekében állt a nagyobb forgalom elérése, ez az átlagon felüli teljesítés pedig több szolgáltatásnyújtást jelentett.
Az áfa-levonási jog nem az Áfa. tv. 16. § (6) bekezdése, hanem a 36. § (1) bekezdése alapján nyílt meg.
Az eljárásjogi kifogásaival szemben továbbra is hivatkozott arra, hogy az Art. 75. § (4) bekezdésében megállapított határidő jogvesztő. Az Art. 67. § (2) bekezdésére figyelemmel jogszerűtlen volt a késedelmi pótlék felszámításának módja, azt az elsőfokú adóhatározat meghozatalának napján érvényes jegybanki alapkamat alapján kellett volna megállapítani.
A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok jogalapját és összegszerűségét is vitatta, így jogszerűtlen volt, hogy a jogerős ítélet nem vizsgálta az Art. 79. § (5) bekezdésére való hivatkozását.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az import bizományi, a boltnyitási támogatás, az árleszállítás körében helyesen állapította meg a tényállást, és azt, hogy a felperest nem illette meg jogszerűen az áfa-levonási jog. Folyamatos szolgáltatásnyújtásnál az Áfa. tv. 16. § (6) bekezdését kellett alkalmazni. A közigazgatási elintézési határidők nem jogvesztők. A késedelmi pótlék az Art. 67. § (2) bekezdésének megfelelően lett megállapítva, a felperes keresetében nem sérelmezte az Art. 79. § (5) bekezdésének megsértését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság valamennyi vitatott témakörben a tényállást teljes körűen feltárta, és a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott. A felperes felülvizsgálati kérelemével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni.
Az import bizományosi szerződéssel kapcsolatban a vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bíróságot nem köti. A per tárgya nem a vámhatározatnak az áfa-fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése volt, hanem, hogy a felperest megilleti-e az áfa-visszaigénylési jog vagy sem. Ennek eldöntésére pedig a közigazgatási eljárásban az adóhatóságnak van hatásköre, és e körben nem a vámtörvény, hanem az Áfa. tv. rendelkezései alapján kell jogszerű határozatát meghoznia.
Az Áfa. tv. 13. § (3) bekezdése értelmében pedig e törvény alkalmazásában importáló az, aki (amely) először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében rendelkezzen. Ez a rendelkezési jog pedig nem azonos a Ptk. 112-114. §-aiban írt rendelkezési joggal. A perbeli esetben pedig a bizományos volt az, aki az országhatár átlépésekor rendelkezett a termék felett, ezért nem a felperest, hanem a bizományost kellett importálónak tekinteni.
Az 1997/76. számú APEH iránymutatás valóban kifejti, elképzelhető olyan import, amelyben nem a bizományos minősül importálónak, de ez a perbeli esetre nem alkalmazható.
A boltnyitási támogatással kapcsolatban is osztotta a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet álláspontját. A boltnyitási támogatással kapcsolatban ugyanezen peres felek közötti jogvitában a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.179/2001/4. számú ítéletében már kifejtette, hogy az események elsődlegesen az áruházat megnyitók reklámozását segítették elő, és csak igen áttételesen lehetett a felperesi érdekek érvényesítését megállapítani. Erre figyelemmel az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a szolgáltatásnyújtás tényét nem lehetett megállapítani annak konkrét és egyértelmű megállapíthatóságának hiányában.
A bónus visszatérítés körében is helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság. A felperes részéről e körben szolgáltatásnyújtás nem állapítható meg, az gyakorlatilag a felek közötti árengedmény megvalósulását jelentette.
Az adólevonási jog keletkezésének időpontja körében az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdése és a 16. § (6) bekezdése egymással az általános-speciális szabályozás viszonyában állnak. Valóban fő szabályként az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdése határozza meg. A folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál azonban az Áfa. tv. 16. § (6) bekezdése a teljesítés időpontját külön szabályozza, mely szerint az egyes részletkifizetések esedékességének napja a teljesítés időpontja. Így ehhez az időponthoz köthető az adólevonási jog keletkezésének időpontja is. E körben a perben vitatott szolgáltatásnyújtást pedig folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtásnak kellett tekinteni, így az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 16. § (6) bekezdésére figyelemmel az adólevonási jog keletkezésének időpontját.
Az Art. 75. § (4) bekezdésében szabályozott határidővel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtett következetes joggyakorlatot folytat, miszerint az nem tekinthető jogvesztő határidőnek. A Kfv. I. 35.779/2000/4. sorszámú ítélet is kifejti, hogy az Art. 74. § (5) bekezdésében foglalt határidő, mivel ilyen rendelkezést a jogszabály nem tartalmaz, nem jogvesztő határidő. A felperes által hivatkozott bírósági határozatok 2000/475. sorszám alatt közzétett eseti döntés azért nem alkalmazható a perbeli esetre, mert az abban foglalt tényállás alapján a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5. § (6) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a 30 napos határidő jogvesztő. Az Art. 74. § (5) bekezdése azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz.
Az Art. 67. § (2) bekezdése szerinti késedelmi pótlék számításával kapcsolatban is a Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatot folytat, amelynek az alperesi határozat maradéktalanul eleget tett. A felperes logikai gondolatmenetét követve előfordulhat az az eset is, hogy az ügyfél rosszabbul járhat, és adókötelezettsége megnő abban az esetben, ha a jegybanki alapkamat mértéke az elsőfokú adóhatározat meghozatalának napján magasabb, mint az azt megelőző időszakban volt. Ezért a jogszabály-értelmezés nem egy adott időponthoz köti az alapkamat mértékének megállapítását, hanem azt folyamatában kell felszámítani.
A közigazgatási bíráskodás a KK. 34. sz. állásfoglalás és a Pp. 146. § (1) bekezdésére figyelemmel a közigazgatási perben is elismeri a kereset változtatásának lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási bírák részéről felmerült aktuális jogalkalmazási kérdésekre véleményt alakított ki, amely megjelent a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/2. számában és a III/8. pontban foglalt állást a kereseti kérelemhez kötöttség és a keresetváltoztatás a közigazgatási perben kérdéskörben. Ebben is kifejtette, hogy a felperes a meghatározott kereseti kérelmén belül újabb jogszabálysértésre is hivatkozhat. Ha azonban az alperesi határozatnak elkülöníthető rendelkezései vannak, a keresetben nem támadott részére már nem lehet a keresetet kiterjeszteni.
A felperes az alperesi határozatot részben anyagi, részben eljárásjogi jogszabálysértésekre hivatkozással kérte felülvizsgálni. Az anyagi jogszabálysértések körében az import bizományos keretszerződés, a boltnyitási támogatás, expanziós szolgáltatás, a bónus visszatérítés körében megállapított adóhiányt vitatta, illetve az adólevonási jog megnyílásának időpontját. Eljárási jogszabálysértésként az ügyintézési határidő jogszabálysértő jellegére, illetve a késedelmi pótlék téves számítására hivatkozott. Ezen jogszabálysértésektől teljesen elkülöníthető a felperes Art. 79. § (5) bekezdésére való hivatkozása, amely az alperesi határozatnak elkülöníthető rendelkezésére, pontosabban a rendelkezés hiányára utalt.
Ezért e körben érvényesül a keresetváltoztatás korlátjaként a Pp. 330. § (1) bekezdésében és az Áe. 72. § (1) bekezdésében meghatározott 30 napos perindítási határidő, ezért az elsőfokú bíróság eljárása jogszerű volt, amikor e kérdéskörben nem vizsgálta felül a jogerős alperesi határozatot.
A fentiekre figyelemmel a felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének jogszabálysértő jellegét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.293/2002.)