adozona.hu
AVI 2005.9.101
AVI 2005.9.101
A normatartalom értelmezésére a bíróság jogosult, az egységes jogalkalmazás érdekében iránymutató döntés meghozatalára pedig a Legfelsőbb Bíróság (1997. évi LXVI. tv. 27. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes műszaki ügyintézőként állt az F. Kft. alkalmazásában. Munkáltatójától 1998. évben 120 000 Ft-ot, 1999. évben 615 000 Ft-ot, 2000. évben pedig 340 000 Ft-ot kapott üzemanyag-megtakarítás címén. A munkáltató az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeget nem tekintette adóköteles jövedelemnek, így azt a dolgozó személyi jövedelemadójának (továbbiakban: szja) elszámolása során nem vallotta be, az azt terhelő adót nem vonta le. Az üzemanyag-megtakarítás a munkáltatónál a kamionok ...
AVI 2005.9.101 A normatartalom értelmezésére a bíróság jogosult, az egységes jogalkalmazás érdekében iránymutató döntés meghozatalára pedig a Legfelsőbb Bíróság (1997. évi LXVI. tv. 27. §)
A felperes műszaki ügyintézőként állt az F. Kft. alkalmazásában. Munkáltatójától 1998. évben 120 000 Ft-ot, 1999. évben 615 000 Ft-ot, 2000. évben pedig 340 000 Ft-ot kapott üzemanyag-megtakarítás címén. A munkáltató az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeget nem tekintette adóköteles jövedelemnek, így azt a dolgozó személyi jövedelemadójának (továbbiakban: szja) elszámolása során nem vallotta be, az azt terhelő adót nem vonta le. Az üzemanyag-megtakarítás a munkáltatónál a kamionok üzemeltetése és használata során keletkezett.Az adóhatóság a felperesnél szja adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes a 1225968702 számú határozatában - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta. Kötelezte a felperest 342 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, ami után adóbírságot és késedelmi pótlékot nem szabott ki. Döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 24. § (1) bekezdésében, 25. § (1) és (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1/A. § (1) bekezdésében, 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes részére - gépjármű használata nélkül - kifizetett összeg nem minősül üzemanyag-megtakarításból származó adómentes jövedelemnek, azt munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemnek kell tekinteni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta azok jogalapját. Álláspontja szerint bevallása helyes volt, az alperes határozatában megjelölt jogszabályhelyeket tévesen értelmezte. Nem ő, hanem az alperes követett el nem rendeltetésszerű joggyakorlást azzal, hogy nem alkalmazta az általa kiadott tájékoztatást, 1999/127. számú APEH iránymutatást. Olyan jogértelmezés alapján írta elő fizetési kötelezettségét, ami csak a 2001. január 1-jétől hatályos jogi szabályozás alapján lenne lehetséges. Ezért az eljárása nem felelt meg a z 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a jogalkotó adómentes juttatásban a gépjárművet ténylegesen használó személyt kívánta részesíteni. A felperes pedig azokat a gépjárműveket, amelyeken az üzemanyag-megtakarítás keletkezett, nem használta, így ezen a címen adómentes juttatásra nem volt jogosult. Az alperes jogalkalmazása nem volt jogellenes, visszamenőleges. A gépjármű használata 2001. január 1-je előtt is csak a gépjárművezető részéről valósulhatott meg. A felperes által hivatkozott tájékoztatás sem mond ellent az alperes álláspontjának, mivel e szerint is "a munkakörtől függetlenül adómentes a magánszemély részére üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg a törvényi feltételek megléte esetén". A felperesnél azonban az egyik feltétel a gépjármű tényleges használata hiányzott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a perrel érintett időszakban hatályos Szja tv. 25. § (2) bekezdése szerinti rendelkezéseknek, az iránymutatás és tájékoztatás alapján is követett joggyakorlatnak, a Pp. 221. § (1) bekezdésébe, a Jat. 12. § (2) bekezdésébe, 18. § (2) bekezdése ütközik. Abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését, hogy a perrel érintett időszakban a munkáltató által üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg mikor minősült adómentes juttatásnak, illetve mikor lehetett adóztatni összevonandó jövedelemként.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alkalmazandó törvényszöveg nyelvtani és logikai értelmezése alapján is az a következtetés vonható le, hogy csak a gépjárművet ténylegesen használó személyt kívánta a törvényalkotó adómentes juttatásban részesíteni. Az iránymutatás és tájékoztatás sem támasztja alá a felperesi álláspontot, visszamenőleges jogalkalmazás nem történt.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. sorszámú ítéletét és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének a) pontja 1996. január 1-jétől több alkalommal is módosításra került.
1996. január 1-jétől 1998. január 1-jéig hatályos törvényszöveg szerint a jövedelem megállapításánál nem kellett figyelembe venni azt a bevételt, "amelyet a munkáltatótól az általa üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak". Az 1997. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag által használt gépjármű esetében is irányadónak kellett tekinteni ezt a rendelkezést.
1998. január 1-jétől 2001. január 1. napjáig hatályos törvényi rendelkezés a következő volt: "a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla alapján elszámolt összeget meghaladó része". Az 1999/127. APEH iránymutatás tartalmazza, hogy "az Szja. tv. nem határozza meg az üzemanyag-megtakarítás címén elérhető, a munkavállalók részére adómentesen kifizethető összegek jogosultját. Ennek eldöntése a munkáltató hatáskörébe tartozik". A 2000/65. APEH iránymutatás, amely "a 127/1999. APEH iránymutatás kiegészítése, az üzemanyag-megtakarításra jogosult magánszemélyek körének meghatározásához" címet viseli, a következőket rögzíti: "A munkáltató az üzemanyag-megtakarításban részesülők körének meghatározásához azokat a munkavállalókat veheti figyelembe, akik a járműveket használják, és olyan mértékű megtakarítást fizethet ki számukra adómentesen, amekkora az adott járműnél (kinek-kinek az általa használtnál) mutatkozik". A felperes Pénzügyminisztériumnak címzett megkeresésére az APEH Adónemek Főosztálya az 1998. szeptember 11. napján kelt tájékoztatásban azt rögzítette, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdése csak a jogviszonyt (munkáltató-alkalmazott, társas vállalkozás-személyesen közreműködő tag) határozza meg, és nem rendelkezik részletesen azon magánszemélyek köréről, amelyeknél a jogszabály szerint üzemanyag-megtakarításból származó összeg a jövedelem megállapításánál nem minősül bevételnek. Ezért a megkeresésben foglalt esetekben a munkáltató jogosult arra, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő üzemanyag megtakarítás összegéből részesülő alkalmazottait meghatározza.
A 2000. január 1-jétől hatályos szabályozás csupán az üzemanyag-megtakarítás fogalmát pontosította.
A 2001. január 1-jétől hatályos szabályozás értelmében azonban a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, "amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja, a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként - az általa teljesített kilométertávolság (futásteljesítmény) alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén kap, azzal, hogy az üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer alapján a közúti gépjárművek... üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma, és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része". Az Szja. tv. 25. § (2) bekezdését a 2000. évi CXIII. törvény 12. §-a módosította. Az ehhez fűzött indokolás mindössze annyit rögzít, hogy a módosítással adómentessé válik az üzemanyag-megtakarítás címén kapott bevétel, aminek alapja az útnyilvántartással igazolt futásteljesítmény szerinti alapnorma figyelembevételével kiszámított üzemanyag-megtakarítás.
A törvény indokolása nem jogszabály. A jogalkotói cél az anyagi jogszabályban ölt testet, a tételes rendelkezésekben. Ha maga a jogszabály értelmező rendelkezést nem rögzít a rendelkezést a jogalkotónak a normában kifejezett akarata szerint kell értelmezni.
Nemcsak a többszöri módosítás tényéből, hanem az ismertetett törvényi szövegekből is következik - az alperes érvelésével ellentétben -, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének a) pontja az egyes időszakokat illetően nem azonos tartalmú szabályozást rögzített, és a módosítások nemcsak az üzemanyag-megtakarítás fogalmát, számításának módját, hanem a személyi kört is érintették. Ha a jogalkotó a törvény szövegét - a személyi kört érintően változatlanul kívánta volna hagyni, akkor nem lett volna szükség e körben módosításra, illetve a módosítás során használt szövegezésnek - a törvényhely egyéb rendelkezéseivel egybevetve - ugyanazt a normatív tartalmat kellett volna rögzítenie a személyi kört érintően is, mint a korábbi szabálynak.
Az előzőekben ismertetett szabályozásból megállapíthatóan a jogalkotó a törvényben, egyes időszakokban a személyi körhöz tartozó konkrét személyeket kifejezetten megjelölte, vagy oly módon írta körül, hogy a szövegezés alapján e körbe tartozónak csak meghatározott személyeket lehetett tekinteni. (1996-tól 1998. január 1-jéig és 2001. január 1-jétől hatályos törvényi szabályozás.) Ezekben ugyanis bár alkalmazottról és tagról beszél, egyértelmű, hogy csak az üzemanyag-megtakarításban, a gépjármú használatban ténylegesen résztvevő személy tartozik e körbe, mert a törvényhely az ő elszámolásához köti az alkalmazhatóságot. A 2001. január 1-jétől hatályos szabályozás pedig kifejezetten rögzíti, hogy nem minden alkalmazott, illetőleg tag, hanem a gépjármű vezetője jogosult egyéb feltételek megléte esetén arra, hogy az üzemanyag-megtakarítás címén kapott összeget ne vegye figyelembe a jövedelem megállapításánál.
Ettől eltér az 1998. január 1-jétől 2001. január 1-jéig hatályos szabályozás, mert nem határozza meg konkrétan azon magánszemélyek körét, akiknél az üzemanyag-megtakarításból származó összeg nem minősül bevételnek, és az üzemanyag-megtakarítás fogalmának, az elszámolás módjának meghatározásánál is olyan szövegezést használ, amelyből nem következik a konkrét személyhez, valamilyen alkalmazotti minőséghez, foglalkozáshoz való kötöttség.
A perben vitatott időszakra vonatkozó tételes jogot nemcsak a felperes, hanem maga az alperes is - a tájékoztatásból és az iránymutatásból megállapíthatóan akként értelmezte, hogy az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés a) pontja csak a jogviszonyt határozza meg, illetve, hogy az alkalmazottat és a személyesen közreműködő tagot tekinti jogosultnak. Ilyen körülmények mellett teljes körűen téves az alperesnek az Art. 1/A. § (1) bekezdése szerinti szabály megszegésére alapított döntése. Nem lehet szó rendeltetésellenes joggyakorlásról abban az esetben, ha a tételes jog lehetővé teszi azt az értelmezést, az olyan fajta jogkövetést, amit az alperes magára nézve is irányadónak tekint. A 2000/65. sz. APEH iránymutatás kapcsán pedig megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az nem tekinthető a 127/1999. APEH iránymutatás kiegészítésének, mivel attól teljesen eltérő tartalmat rögzít. A nélkül semmisíti meg továbbá az ún. "élő jogot", hogy a normatartalom korábbitól eltérő értelmezésének tételes jogi rendelkezésekkel alátámasztott indokát adná. A normatartalom értelmezésére a bíróság jogosult, az egységes jogalkalmazás érdekében iránymutató döntések meghozatalára pedig a Legfelsőbb Bíróság (1997. évi LXVI. törvény 27. §). Ezért is került sor e perben a felülvizsgálati eljárás elrendelésére. Az elvi jelentőségű jogkérdésben pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy foglal állást, hogy 1998. január 1-jétő1 2000. december 31-ig hatályos Szja. tv. 25. § (2) bekezdés a) pontja alapján nemcsak a gépjárművet ténylegesen használó alkalmazottat, tagot (gépkocsivezetőt) lehetett üzemanyag-megtakarítás címén adómentes jövedelemben részesíteni.
Megjegyzi egyben, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem ütközik a Jat. 12. § (2) bekezdésébe, 18. § (2) bekezdésébe. Az Szja. törvény kihirdetését megelőző időre ugyanis nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít magatartást visszamenőlegesen jogellenessé, a határozatok csupán téves jogértelmezésen, illetve téves jogalkalmazáson alapulnak. Az a tény, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem minden kereseti érvelés tekintetében rögzítette részletesen az álláspontját még nem elegendő alap egy új eljárás elrendelésére. Az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges tények a felülvizsgálati bíróság rendelkezésére állnak, a perben a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozat meghozható volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.205/2003.)