adozona.hu
AVI 2005.8.94
AVI 2005.8.94
A bíróság méltányosságot vámperben nem gyakorolhat (1995. évi C. tv. 125. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes magánvámraktárt üzemeltet, ahol külföldről behozott személygépkocsikat tárol, és ezeket a gépjárműveket reexportálja keleti országok felé. 1999. évben 4 különböző gépjármű kiviteli ellenőrzését kérte. Az első fokon eljárt vámhivatal a vámáruk után határozatban kötelezte a felperest 1 214 291 Ft vámteher megfizetésére, és vámigazgatási bírsággal is sújtotta. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 36. § ...
AVI 2005.8.94 A bíróság méltányosságot vámperben nem gyakorolhat (1995. évi C. tv. 125. §)
A felperes magánvámraktárt üzemeltet, ahol külföldről behozott személygépkocsikat tárol, és ezeket a gépjárműveket reexportálja keleti országok felé. 1999. évben 4 különböző gépjármű kiviteli ellenőrzését kérte. Az első fokon eljárt vámhivatal a vámáruk után határozatban kötelezte a felperest 1 214 291 Ft vámteher megfizetésére, és vámigazgatási bírsággal is sújtotta. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 36. § (2) bekezdésében, 56. § (3) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a vámkezeléssel érintett gépjárművek kiléptetésének igazolására jogszabály által előírt módon nem került sor.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Nem vitatta, hogy az Egységes Vámáru-nyilatkozat (továbbiakban: EV) sárga csíkkal ellátott példányait nem tudta benyújtani. Arra hivatkozott azonban, hogy a járművek ténylegesen kiléptek Magyarország területéről, és a Moldovai Köztársaságba beléptetésre kerültek. Ezt a Moldovai Köztársaság Belügyminisztériuma és a Moldovai Köztársaság Vám-és Pénzügyőrségi Hivatal L.-i Vámhivatala által kiállított okiratok hiteles fordításai igazolják.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a Vtv. végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 36. §-ának (2) bekezdése, 47. § (1) bekezdése és a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 3. sz. mellékletének 3.7. pontja értelmében a vámáru kiléptetésének igazolására kizárólag az EV 3. sorszámú példánya, vagy annak hiányában a 2. sorszámú példány kiléptető vámhivatal által hitelesített másolata szolgálhat, ilyenekkel pedig a felperes nem rendelkezik.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a PM r. 3. sz. mellékletének 3.7. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy a kiléptetés igazolására kizárólag az EV okmánnyal kerülhet sor, ilyen rendelkezés kiadására a Vtv. 212. §-ának (2) bekezdése a Pénzügyminisztériumot nem hatalmazza fel. A Vtv., illetve a Vhr. pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárólagos bizonyítékot jelölne meg a kiléptetés elvégzésének igazolására. A felperes az általa csatolt irattal megfelelően igazolta, hogy a gépkocsik kivitelére vámkezelési kérelmének megfelelően sor került, ezért az alperes határozata jogszabálysértő volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 195. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében, a Vtv. 36. § (2) bekezdésében, 52. § (2) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének d) pontjában, a Vhr. 47. § (1) bekezdésében a PM r. 3. sz. melléklet 3.7. pontjában az 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Ab. tv.) 1. § b) pontjában, 38. § (1) bekezdésében és az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 36. §-ának (2) bekezdése értelmében a kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban, továbbá az áru bejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő kiléptetésének megállapításából és igazolásából áll. A Vhr. 47. §-a úgy rendelkezik, hogy a kiléptetés során a kiviteli okmányokat a kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. A vámhivatalnak ellenőriznie kell, hogy vámáru a vámterületet elhagyta-e. A Vtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az írásbeli árunyilatkozatot, amivel a vámkezelés történik, hivatalos nyomtatványon kell benyújtani. A Vtv. 212. §-ának (2) bekezdés c) és h) pontja felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy rendeletben szabályozza az Egységes Vámokmány alkalmazását, az árubejelentésre szolgáló okmányokat, és a kezelésükre vonatkozó szabályokat. A PM r. 5. §-ának rendelkezése szerint az áruk, vámáruk vámkezelésére, ha a Vtv., illetve a Vhr. másként nem rendelkezik, írásbeli árunyilatkozatként az Egységes Vámáru-nyilatkozat, illetve az ehhez tartozó "Pótlap az Egységes Vámáru-nyilatkozathoz" elnevezésű okmányt, azaz az EV-t kell használni. A 3. sz. melléklet 3.7. pontja pedig egyértelműen kimondja, hogy ha valamely áru, vámáru kiléptetését igazolni kell, akkor erre az EV 3. sorszámú (jobb szélén sárga csíkkal ellátott) példánya, annak hiányában pedig az EV 2. sorszámú példányának kiléptető vámhivatal által hitelesített másolata használható fel. A kiléptetés igazolása céljából csak egy másolat adható ki, annak kiadását követően az EV 3. sorszámú példánya a kiléptetés igazolásához nem fogadható el. Ha pedig jogszabály valamely tény igazolására meghatározott okirat bemutatását írja elő, akkor ennek az okiratnak a hiánya egyéb bizonyítékokkal nem pótolható. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a felperes által csatolt okiratok tekintetében alappal hivatkozott arra is, hogy azok a Pp. 195. § (5) bekezdésében foglaltaknak sem felelnek meg. Azt pedig a felperes sem vitatta, hogy az előzőekben nevesített jogszabályi rendelkezésnek megfelelő kiléptetést igazoló okirattal nem rendelkezett, ezért a kötött bizonyítási rendszerre, a jogszabályban meghatározott feltétel hiányára figyelemmel a Vtv. 125. § (2) bekezdésének f) pontja alapján az alperes a felperes fizetési kötelezettségét jogszerűen írta elő. Közigazgatási perekben a bíróság méltányosságot nem gyakorolhat, csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet, valamely jogszabály alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatát sem végezheti el. (Ab. tv. 1. § b) pontja, 38. § (1) bekezdése, 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése). Az alperes határozata pedig a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyekben ugyanilyen tárgyú és tartalmú döntést hozott (Kf. V. 29.550/1999/3., Kf. V. 29.520/99/4., Kf. III. 28.335/99/ 3., Kfv. IV. 35.356/01/6.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35. 870/2001.)