adozona.hu
AVI 2005.8.93
AVI 2005.8.93
A raktározás nem azonos a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel [1995. évi C. tv. 60. §, 128. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a vámhivatalnál a G. Kft (továbbiakban: Kft.) tett vámkezelési indítványt importáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésére. A vámárut a vámhivatal az 1999. április 21. napján hozott határozatában közvetlen felügyelet alá vonta, mivel védjeggyel elkövetett jogsértés gyanúja merült fel.
Erről a felperes jogi képviselőjét értesítette. A felperes képviselője a Fővárosi Bíróságon védjegybitorlás miatt keresetet nyújtott be. A Fővárosi B...
AVI 2005.8.93 A raktározás nem azonos a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel [1995. évi C. tv. 60. §, 128. §]
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a vámhivatalnál a G. Kft (továbbiakban: Kft.) tett vámkezelési indítványt importáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésére. A vámárut a vámhivatal az 1999. április 21. napján hozott határozatában közvetlen felügyelet alá vonta, mivel védjeggyel elkövetett jogsértés gyanúja merült fel.Erről a felperes jogi képviselőjét értesítette. A felperes képviselője a Fővárosi Bíróságon védjegybitorlás miatt keresetet nyújtott be. A Fővárosi Bíróság a 4. számú 1999. május 25-én jogerőre emelkedett végzésében a felperes és a Kft. között létrejött egyezséget jóváhagyta. Ebben a Kft. elismerte a védjegybitorlás tényét, vállalta a termékek jogsértő jellegének megszüntetését, a vámhivatal lefoglaló határozata óta keletkezett raktározási díjnak és raktározással járó egyéb költségnek a megfizetését is.
A vámhivatal a Kft. kérelmének megfelelően a vámáruk közraktárba történő betárolását 1999. május 26-án elvégezte. Az 1999. június 11-én hozott határozatában pedig kötelezte a felperest közvetlen vámfelügyelet alá vett 32 160 db Adidas védjegyhez hasonló jelzéssel ellátott rövidnadrág raktározásával kapcsolatban - 1999. április 21-től 1999. május 24-ig terjedő időszakra vonatkozóan - 1 236 200 Ft raktárdíj megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vjvhr.) 7. § (1) bekezdésében, 8. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Vjvhr. szabályai értelmében a hivatalból illetve ügyféli kérelemre indult eljárás között csupán a költségek fedezetéül szolgáló biztosíték tekintetében van különbség. Raktárdíjat hivatalból indult eljárás esetén is a védjegy jogosultnak kell megfizetnie. Raktárdíj nem tekinthető vámtehernek, ezért nem a vámfizetésre kötelezettet kell a megfizetésére kötelezni. Nem fogadta el a felperes azon álláspontját sem, hogy a peren kívüli egyezségről szóló bírósági végzésben foglaltak alapján kellett volna eljárnia.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Azzal érvel t, hogy az alperes által hivatkozott Vjvhr. 8. §-a csupán a biztosíték összegéről rendelkezik. A raktározási díj viselésének szabályait nem a Vjvhr., hanem az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 62. § (1) bekezdésének b) pontja, 125. §-ának (1) bekezdése, és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 99. §-ának (4) bekezdése rögzíti. E szerint pedig a raktározási díj viselésére nem őt, hanem a vámkezelést kérőt, a Kft.-t kellett volna köteleznie az alperesnek. Kifejtette továbbá, hogy a Vjvhr. előírja a közigazgatási szerv számára a védjegyügyben hozott bírói döntés figyelembevételét, és kiemelte, hogy a védjegybitorlási perben a Kft. minden fizetési kötelezettséget magára vállalt.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglalt jogi álláspontját fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a raktárdíj viselésére - a vámhivatal hivatalból történt intézkedésére, továbbá a Fővárosi Bíróság által jóváhagyott egyezségre figyelemmel - nem a Vjvhr. 8. §-a az irányadó. A Vjvhr. 1. §-ának (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a raktárdíj megfizetésére nem a felperest, hanem a Kft.-t kellett volna kötelezni a Vtv. 62. § (1) bekezdésének b) pontja, Vtv. 125. § (2) bekezdésének a) pontja és a Vhr. 99. §-ának (1), (3) és (4) bekezdése alapján. A vámáru közvámraktárba történő elhelyezésekor a vámteherrel együtt a Kft. részére kellett volna előírni a raktárdíj fizetési kötelezettséget, mivel a hivatalból történt beraktározásra a Kft. jogsértő magatartása miatt került sor. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek az ítéletbe foglaltak szerint kell döntést hoznia a raktárdíj viselése kérdésében.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, nem felel meg a Vjvhr. 1. § (2) bekezdésében, 7. § (1) bekezdésében, 8. § (3) bekezdésében, a d=30199 ssz=2589>Vtv. 1. § 21. pont a) alpontjában, 125. §-ában, 132. §-ában, a Vhr. 1. § (2) bekezdésének a) pontjában, 60. § (3) bekezdésében, 62. § (1) bekezdésének b) pontjában, 99. § (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a raktározási díj kiszabása nem minősül vámkezelésnek. Jogszerűen járt el akkor, amikor a Vjvhr. szabályai szerint a felperest kötelezte a raktározási díj megfizetésére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel a jogerős ítéletben megállapított tényállást irányadónak kellett tekintenie, és a perben jogkérdésben kellett döntenie. E körben pedig azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a Vtv., a Vhr. és a Vjvhr. bekezdéseinek téves értelmezésén alapul a következők miatt:
A Vhr. 207. § (1) bekezdése értelmében a Vtv. 125. §-ának alkalmazásában vámfizetési kötelezettség alatt vámteher fizetési kötelezettséget kell érteni. A vámteher fizetési kötelezettség fogalmának lényegét a vámteher adja. A Vtv. 1. § 21. pontjában meghatározott vámteher fogalmába a raktározási díj nem tartozik bele. A Vtv. 125. §-ának (2) bekezdése pedig - a jogerős bírói ítélettel ellentétben - nem a raktárdíj megfizetésre kötelezett személyeket nevesíti, hanem a vámteher megfizetésére kötelezetteket sorolja fel. A Vtv. 125. §-a szerinti rendelkezés a perbeli jogvita eldöntésére nem alkalmazható, mivel e rendelkezés a d=30199 ssz=1485>Vtv. IV. fejezetében a "vámteher" címszó alatt található. A Vtv. 62. § (1) bekezdésének b) pontjához kapcsolódó Vhr. 99. § (1), (3) és (4) bekezdése pedig kizárólag azt szabályozza, hogy mekkora a raktárdíj mértéke, az mikor esedékes, összegét hogyan kell megállapítani, kiegyenlíteni, de nem szól a fizetéssel kötelezett személyekről. Fizetésre kötelezett személyt nem a Vtv., nem a Vhr., hanem a speciális jogszabály, a Vjvhr. nevesíti. A Vtv. és a Vhr. rendelkezései csak akkor alkalmazandók, ha a Vjvhr. valamely kérdést nem szabályoz [Vjvhr. 1. § (2) bekezdés].
Rámutatott továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy vámterhet a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor, aktív feldolgozáskor, ideiglenes behozatalkor kell kiszabni, mivel a vámkezelések közül csak ezeknél írja elő ezt a törvény [Vtv. 128. § (1) bekezdése]. Raktározáskor vámterhet nem lehet kiszabni [Vtv. 60. § (4) bekezdése, 128. §-a]. Raktározás nem azonos egy másik vámkezelési móddal a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel. Közvámraktárba való betároláskor nem keletkezik vámteher fizetési kötelezettség, mivel az nem azonos a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel. A perbeli ügyben a közraktárba való beraktározás egyébként is 1999. május 26-tól kezdődött. Ezt megelőzte az a vámhatósági eljárás, ami hivatalból indult, a közvetlen vámfelügyelet alá vétel, amire a Vjvhr. 7. §-ának (1) bekezdése alapján került sor.
Ezért az elsőfokú bíróság tévesen utalt arra, hogy a közvetlen vámfelügyelet alá vételre a Vtv. 62. § (1) bekezdésének b) pontja adott okot helyesen a Vtv. 60. § (3) bekezdése szerinti törvényhelyet kellett volna ítéletének indokolásában felhívnia. Téves az a megállapítása is a kifejtettekből következően, hogy az alperesnek a kérelemre történt közvámraktárba való beraktározáskor fizetendő vámteherrel együtt kellett volna a Kft.-t köteleznie a raktárdíj megfizetésére.
Mivel a raktározási díj kiszabása a Vtv. alapján nem minősül vámkezelésnek, így felperes és az elsőfokú bíróság által hivatkozott bírói döntés sem tartalmazott az alperesre nézve kötelező előírást. A Vjvhr. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az alperest a bíróság határozata csak annyiban köti, hogy a vámáru vámkezelését a bíróság eljárást befejező jogerős határozatának megfelelően kell elvégeznie. Az alperes ennek eleget is tett azzal, hogy a védjegyper utáni vámkezelést, vagyis a közraktárba való betárolást elvégezte. A vámkezelést kérőt a Vjvhr. speciális szabályai értelmében csak akkor lehet raktárdíj fizetésre kötelezni, ha az 5. § (5) és (6) bekezdése szerinti feltételek fennállnak. Ez pedig a perbeli esetben nem következett be. Ezért az elsőfokú ítélet ezen oknál fogva is tévesen állapította meg az egyébként perben nem is álló, felülvizsgálni kért határozattal nem is érintett vámkezelést kérő fizetési kötelezettségét.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a speciális Vjvhr.-beli szabályozás csak a letétre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket a kérelemre és hivatalból indult eljárást illetően. A fő szabály az, hogy a jogosult köteles a raktározási díjat viselni, ki véve, ha a Vjvhr. 5. § (5) és (6) bekezdésében foglalt jogszabályi feltételek fennállnak. Ez a kivétel azonban a perbeli esetben nem állapítható meg.
A Vjvhr. 8. §-ának (4) bekezdése értelmében a vámhatóság a jogosulttal az eljárás lezárását követően - az ügy érdemében hozott jogerős bírósági határozat figyelembevételével - a vámtörvény szabályai szerint számol el a letett biztosíték összegével. Az elszámolás jelentheti azt, hogy amennyiben a védjegyjogosult magasabb összeget helyezett letétbe, mint a tényleges raktározási díj, akkor a vámhivatal köteles a különbözetet visszatéríteni. Amennyiben viszont a letétbe helyezett biztosíték összege nem fedezi a raktárdíj összegét, akkor a védjegy jogosultat kell a különbözet megfizetésére kötelezni. A Vjvhr. 8. §-ának (3) bekezdése azt is kimondja, hogyha a (2) bekezdésben meghatározott mértékű biztosíték nem fedezi az (1) bekezdésben említett költségeket, akkor a jogosult köteles a különbözetet megtéríteni. A jogosult pedig a Vjvhr. 3. §-ának (4) bekezdése értelmében - a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint - a felperes volt. A felperes az általa fizetendő raktározási díjat egyébként az egyezségnek megfelelően a védjegybitorlóra tovább háríthatja. A perben lévő időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében tehát az alperes jogszerű döntést hozott. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbelivel azonos vagy hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata egységes, a felperes által hivatkozott Kf. III. 28.459/1999/4. számú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. X. 35.124/2002/5. számú ítéletében hatályon kívül helyezte (Kfv. IV. 35.420/2000/4.), (Kfv. I. 35.171/2000/3.).
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 35.688/2000.)